Anyámtól örököltem - Nők Lapja

A téllel járó évszakváltás, a korán sötétedő nappalok, a könyörtelen mínuszok, a ködösebb napokon a kopár és szürke táj testileg és lelkileg is megviseli szervezetünket. Sokan küzdenek ebben az időszakban levertséggel, depresszióval, miközben ekkor kellene a legtöbb energiát betöltenünk és elraktároznunk a tavaszi felkészülésre. Nem mindenki tudja könnyen átvészelni ezt az időszakot, rossz szokásaink, káros függőségeink fokozottan felerősödhetnek.

Családi történeteink összekötnek, a családi titkok elválasztanak egymástól.

Mi köze a családi hiedelmeinknek a megszégyenítéshez? És miért szabotáljuk magunkat, ha próbálunk változtatni?

Generációk nőttek fel abban, hogy tűrni kell. De miről szól valójában a tűrés?

Szexuális lénynek születünk, és ez elkísér minket az anyaméhtől az időskorig.

Mit tehetnek az egyes generációk tagjai, ha máshogyan látják, mi „normális”, mi férfias, mi nőies?

Mit tud egy biztonságosan kötődő ember? Kik lesznek jellemzően féltékenykedők? És kik szerint elég a lepedőakrobatika? Orvos-Tóth Noémivel a felnőttkori kötődésről és a jó párkapcsolat titkairól beszélgettünk.

„Az, hogy az anyukád hogyan néz rád, az elkezdi felépíteni a te személyiségedet. Először a másik tekintetében látod meg önmagad.”

„Amikor az anya beáll a tükör elé és szidja magát, ezzel mintát ad a gyerekének: „aha, így kell bánni magunkkal.”

„Amikor előkerül, hogy élte meg az első menstruációját, és hogyan készítették őt fel erre, nagyon gyakran elhangzik, hogy megszégyenítették vagy megszégyenülve érezte magát.”