Petőfi Irodalmi Múzeum

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„Kint járt a gyárak között, de meg sem kísérelte, hogy valahova beszóljon munkáért. Néhány ember álldogált a kerítések előtt, kérdőleg intett feléjük a fejével, azok tehetetlenül fölhúzták a vállukat és így intettek neki vissza. Továbbment, lábaival a szennyes, kemény földön s gondolataival már megint az elképzelt világokban. Nem gondolta meg, hogy merre megy s ösztönösen az egylet felé haladt. Ilyenkor ott a nagyterem tele van munkanélküliekkel. A borotválatlan, lehasznált emberek nekibúsultan sakkoznak, malmoznak, durákot játszanak a piszkos kártyákkal, vagy az újságokba merülten ülnek a hosszú asztal előtt s néha fölemelik a fejüket, egymásra tekintenek, s megindulnak közöttük a vitatkozások a gazdagok és szegények sorsáról, világpolitikai eseményekről, Isten létezéséről s mindenről, ami bennük és kívülük jelen van ezen a világon." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„Az anya, mielőtt a főzésbe kezdett volna, elővette a fia ruháit, hogy kikefélje, rendbehozza rajtuk az esetleges fogyatékosságokat. A gombokat külön-külön megfogta, megcsavarta kicsit a két ujjával, nem engedett-e meg a cérna, amivel a szövethez vannak erősítve. Kifordította a kabát és a nadrág zsebeit. Előbb mindenféle holmikat, zsebkendőt, összegyűrt papirost, egy régi levelet, két ceruzadarabkát, cigarettaszipkát, valami jegyzőkönyvfélét és egy fényképet rakott ki belőlük az asztalra. Minden darabot külön-külön megnézegetett, de ezt csak azért tette, hogy végre a fényképhez is eljusson s azt is közelebbről és részletesebben megnézze. Hiszen mindjárt itt kezdhette volna a vizsgálódást, de nem tartotta illőnek, hogy csak úgy elővegye a nagy fia zsebében talált fényképet s kíváncsian megnézegesse. Így ez egészen más. Valami fiatal nőszemélyt ábrázol a kép."

„– Tudom, hogy jó munkaerő vagyok, s meg is szoktam kapni mindenütt a maximális bért. De én mozgalmi ember vagyok, ez a természetem s nem tudom megállni, hogy szót ne emeljek a munkástársaimért, a velem egyszakmájúakért csakúgy, mint az asszonyokért és a gyerekekért. Ön nagyon jól tudja, hogy gyönge asszonyok is dolgoznak a gyárban és tizenegy-tizenkét éves gyerekek is és ezek annyit sem keresnek, hogy elegendő kenyeret vehetnének maguknak. Vannak itt bent egész családok, az apa, a felesége, a lányai és a fiai. Hideg koszton élnek s ott kint laknak a kunyhókban, mint a koldusok. S ilyenekkel van tele minden gyár, s én úgy érzem, kötelességem szót emelnem értük, s nekünk, intelligensebb munkásoknak még áldozatot is kötelességünk hozni értük. – Nekem pedig az a kötelességem, hogy kiadjam a könyvét. – Oda se nézett már a másik emberre, kétszer megnyomta az asztalon levő csengő gombját." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„A hold most megállt az égen és sárga szarvával lefelé mutat erre a házra. Egy láthatatlan madár ül az eresz szélén s nyitott csőrrel vidáman énekel. Ismerős ez a nóta, akinek füle van, az meghallhatja s aki szomjas, az hűsítő italt ihatik belőle s aki álmos, az táncba kezd tőle. Mikor a dal befejeződik, a madár eloltja a torka alatt égő kicsi lámpát, ami úgy világított eddig, mint egy igazgyöngy, és pillanatról pillanatra nőni kezd a madár árnyéka, lelép az ereszről az udvar közepére, eltagozódik, mint valami színpadi kulisszák, s a világot betakarja maga körül." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel. 

„Az egyik reggel katonaság vette körül a nagy háztömböt. A tömb hét házból volt összeépítve, s négy utcára szóló hét kapuja volt. A katonaság sorfalat állt a négy utca bejárójánál s a kordonon belül a hatóság kirendelt emberei, rendőrök és bútorszállító fuvarosok dolgoztak. Valósággal forradalmi nap volt ez. A ház férfilakói reggel még azzal a tudattal mentek el hazulról, hogy minden rendben van, s az asszonyok most fejvesztetten szaladgálnak, sírnak és pörlekednek egymás között és a fuvarosokkal, akik megfeszített inakkal cepelik le az ócska holmikat az emeletekről. A gyerekek is ott sereglenek az asszonyok körül, s ők is visonganak, de azért nincsenek komolyan kétségbeesve. Tetszik nekik ez a feneketlen fölfordulás, időnként hozzányúlnak az idegen holmikhoz s ami érdekesebb dolog zsebre dugható, azt zsebre dugják. Ki hitte volna, hogy ez az egész idáig fog fejlődni? (...) A rendőrség a bank mellé állott s minden előzetes bejelentés nélkül megkezdte az egész háztömb kilakoltatását." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„Az ember csöndben és vakon a szalmazsákig botorkált. Álmos és kedvetlen volt, legjobb szerette volna, ha a lány lefekszik s elfordul tőle anélkül, hogy szólna hozzá. A beáztatott szennyesruha nedves, rossz szagával volt tele a konyha. Akárha nyirkos pincébe lépett volna be. Vetkőződött, ruháját a szalmazsák lábához ledobálta a földre. Szemei lassan hozzászoktak a sötéthez, látta, hogy a lány bent fekszik már a helyén, félkönyékre támaszkodva várakozik rá, a szőke haja halványan világít. Lassan mozgott, tele volt tétova gyávasággal. Mindjárt oda fog bújni a lány mellé, hogyan és mit is mondjon neki…" Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

Részvételiségről szóló következő adásunkban azt a kérdést járjuk körül, hogy a művész tekintete, a művszekkel való együttműködések hogyan tudják átmozgatni a múzeumi gondolkodást. Meghívott vendégeink ezen kívül saját tapasztalataikon keresztül mesélnek a részvételi folyamatokban felmerülő dilemmákról, konfliktusokról és a közös célkitűzésekről. Ebben az adásunkban beszélgetőtársaink Csatlós Judit, kulturális antropológus, a Kassák Múzeum muzeológusa és Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum múzeológusa. A kérdezők Szabó Eszter kurátor és Magyary Panni múzeumpedagógus. Az adásban hivatkozott ...Nyitott Múzeum... című kötetet itt lehet elérni: https://nyitottmuzeum.neprajz.hu/ **** A Petőfi Irodalmi Múzeum Part podcastja a participáció vagy más néven a részvételiség gyakorlatait járja körül - a partvonalról. Arra keressük a választ, hogy az egyre inkább mélyülő válságok idején milyen eszközökkel élhet a művészet, tudományos kutatások és az ezeknek helyet adó múzeum, hogy releváns tudjon maradni a társadalom széles körei számára. Vajon a részvételiség, az emberek széles körű bevonása a döntéshozatalba a kultúra, tudomány és művészet intézményeiben lehet-e válasz ezekre a kihívásokra. Erről beszélgetünk meghívott vendégeinkkel.

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel. 

„A külváros szocialista csoportjai összeálltak valami népmulatságfélének a rendezésére, s Miklós most az ő meghívó céduláikkal járt házról házra. Ez volt az első föladat, amit az egyletben rábíztak, s a világért sem hagyná eltéríteni magát a vállalt munkától. Bekopogott az idegen ajtókon, átnyújtotta a cédulákat, s mindenütt még mondott is néhány invitáló szót. A legtöbb helyen barátságtalanul fogadták, voltak, ahol bántón gúnyolódtak vele. Megsérthetetlen volt ezen a napon, boldog és úgy érezte, talán puskával és karddal sem lehetne rajta sebet ejteni. Érezte a személye jelentőségét, s a tiszta ünneplőruhája jól hatott a napsütésben. Hangos és boldogítóan derűs volt körülötte minden. Már hónapok vagy talán évek óta nem vette észre, hogy ezen a vidéken is vannak idők, mikor látni lehet az ég kékjét, a fölvert por és a leereszkedő füst helyett könnyű, jó szagok úsznak a levegőben." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel. 

"Menj! Menj a szemeim elől! – ordított föl most az apa s a lány felé nyúlt, hogy a nyitott ajtón át a szobába kényszerítse. De még mielőtt elérhette volna a másikat, az mint egy fölizgatott nőstényállat támadólag szembeugrott vele. Ebben a pillanatban elszakadt láncok csörömpöltek le a magasból, falak aléltan hanyattvágódtak, mintha valahonnan füst tolult volna be a lakásba, minden egyszerre sötét lett, s az apa keze belevágott a lány arcába. Sikoltás. Káromkodás. A két verekedő ember körmei megérezték a fölhasított hús melegségét. Az anya ott harcolt közöttük s valami emberfeletti erőfeszítéssel szétválasztotta őket. A lányt betolta a szobába, s az ajtó csattanva bevágódott mögöttük." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„– Történt-e valami jó dolog veled máma? – kérdezte tőle az anyja, aki már kész vacsorával várakozott rá a konyhában. – Milyen csapzott a hajad, jó lenne, ha lenyíratnád. Tele van porral – s megborzolta a gyerek kemény, sűrű haját. Játékosan belecibált. – Ülj csak le, te tökfejű, mindjárt adom a vacsorát. A szobában zajongtak a suszterék. Imre bácsi is otthon volt már, négykézláb mászkált a padlón. Hátán a kisgyerekkel nyargalászott s közben állati hangon kiáltozott. A fiatal anya két válla alatt támogatta a gyereket és szakadatlanul mondogatta: – Gyí, lovacska, gyí te vén oroszlán. Pistuka utazik a Kanári-szigetre. Gyí, apja, gyí! Pistuka elutazik az óceánhoz." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„Kíváncsi, ágaskodó embertömeg gyűrűzik a bódé körül. – Csak egy perc, uraim és hölgyeim, csak egy röpke pillanat! – kiáltozza újból a fiatalember. – Íme, itt van a hölgy, s önöknek módjukban lesz őt megcsodálni. A kiváló hölgy neve: Mottó Frózó, Mottó Elektró! – gépezet vagy szerkezet. Nem él és nem halott, csak meg kell nyomni és megmozdulnak a tagjai és külön a kezének ujjai, vagy amit Önök akarnak, mindenre képes lesz. De ez még mind semmi! Tudományosan tanulságos, olyan, amilyen még nem volt, s amit Önök sohasem fognak elfelejteni ebben az életben. Bent csodákat fog művelni és arra lesz hivatva, hogy kiváló élvezettel szolgáljon mindenkit." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

A Petőfi Irodalmi Múzeum Part podcastja a participáció vagy más néven a részvételiség gyakorlatait járja körül - a partvonalról. Arra keressük a választ, hogy az egyre inkább mélyülő válságok idején milyen eszközökkel élhet a művészet, tudományos kutatások és az ezeknek helyet adó múzeum, hogy releváns tudjon maradni a társadalom széles körei számára. Vajon a részvételiség, az emberek széles körű bevonása a döntéshozatalba a kultúra, tudomány és művészet intézményeiben lehet-e válasz ezekre a kihívásokra. Erről beszélgetünk meghívott vendégeinkkel. Ebben az adásunkban beszélgetőtársaink Lajos Veronika, kulturális antropológus, a Miskolci Egyetem oktatója és Fejős Zoltán, a Néprajzi Múzeum egykori igazgatója, akikkel a részvételi fordulatró és dilmmáiról beszélgetünk.  A kérdezők Szabó Eszter kurátor és Magyary Panni múzeumpedagógus. Az adásban elhangzott szakirodalmak: Appadurai, Arjun: The right to research. Globalisation, Societies and Education, 2006/4.Carpentier, Nico: The concept of participation. If the yaccess and interact, do they really particpate? Communication Management Quarterly, 2011/21.Fejős Zoltán: Új helyek, új metaforák. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2017.Greenwood, J. Davydd és Morten Lewin: Intoduction to Action Research. Social Research for Social Change. Sage/2007.Lajos Veronika: Részvétel és együttműködés Fogalmak, dilemmák és értelmezések. Replika 2016/5. Online: https://www.replika.hu/system/files/archivum/replika_100-03_lajos_1.pdfPataki György: Bölcs „laikusok”. Társadalmi részvételi technikák a demokrácia szolgálatában. Civil Szemle 2007/4. Online: https://www.civilszemle.hu/wp-content/uploads/2020/02/12_13_Civil_Szemle_2007_3-4_web.pdf

„– Vannak gyerekek – mondta a suszter –, akik már ilyen elégedetlenséggel jönnek a világra. Én is ilyenforma gyerek voltam és sokszor gondoltam már rá, hogy bizonyára rosszkor vagy rossz helyre születtünk. De aztán azt mondom, mi is lenne ebből az egész világból, ha itt-ott ilyen elégedetlenek is nem csöppennének bele. Megrohadna itt minden, az emberek fölfalnák egymást, így legalább mi szót emelünk a gazságok ellen. Mi vagyunk a gyöngébbek és bizony nekünk kell a legnehezebb munkára vállalkoznunk. Vigyázz hát magadra, lehet, hogy nagy értékek vannak a te nagy elégedetlenségedben. Lehet, hogy eljön az az idő, mikor nekünk néhányunknak helyt kell állnunk azokért a nemtörődöm fráterekért is, akik most ezrével és tízezrével kínlódnak ezen a földön anélkül, hogy csak gondolnának is a saját kínjaikkal. " Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

Bocsássanak meg, hogy ilyen későn betolakodok egy idegen lakásba, de nem nyughattam, amíg szét nem viszem ezeket a szörnyű híreket. Hallgassák csak meg, hogy mi történt avval a sánta harmonikással, aki itt lakott nálam évekig. – Előbbre jött, egy szétbomlott újság volt a kezében, ráteregette az asztalra. – Az egyik emberem hozta ezt az újságot, s az áll benne, hogy az öreget holtan fogták ki a folyóból. S még mi minden áll róla az újságban. Hogy kicsoda és micsoda volt ez az ember, s egy kis tarisznyában nagy csomó bankót találtak az inge alatt. " Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

Valahol közel a folyóhoz lehetett a tűz, riasztó ordítással bőgtek és üvöltöttek a gyárkürtök. Ezek a hangok még jobban összezavarták a tömegeket, erre-arra futkostak, aztán az egyik utcasarokról eléjük lobogtak a vörös tűzoszlopok, s most mindenki beletalált az út egyenesébe. Egy nemrégen épült háromemeletes ház égett. Alul raktárhelyiségek voltak a házban és egy szövöde készárukkal és bálákba rakott pamutokkal. Itt született meg a vörös kakas, fölfalta az egymásra zsúfolt holmikat, kiverte az ablakokat, meglátogatta a raktárakat, ahol olaj, papír és faáru volt, aztán fölborzolta magát, mint egy roppant ragadozó, kiterítette a szárnyait és most egyszerre el akarta nyelni az egész vidéket. Tűz! Tűz! Tűz!. Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„Valamelyik fiú egyszer hosszú falábakkal jelent meg az utcán, a többieknek is megtetszett ez az ötlet, ők is összetákoltak maguknak ilyen hosszabbító léceket, s mint valami gémek járkáltak ide-oda az utcákban. S egyszer véletlenül benéztek egy földszintes ház ablakán s aztán rendszeresen, sokáig folytatták ezt a leselkedő játékot. Az emberek ittak, ettek, verekedtek s mezítelenre vetkőztek a falak között, nyugodtak voltak elrejtettségükben, s a gyerekek beleselkedtek rájuk, a magas falábaikról. Miklós tudta, hogy ez csúnya, embertelen dolog, de ingerelték az újságok, amik a szemei elé tárultak s hiába is védekezett volna ellene, az egészséges vére, az ébredő és kielégületlen vágyai voltak azok, amik belevitték és fogvatartották ezekben az ingoványokban. " Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

Az álom vége című podcastsorozatunkat a Petőfi Irodalmi Múzeum új, Az álom vége? – Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítása hívta életre. Sci-fi 2. rész „Az űr. Földünk egy szelete a távolban látszik, mindig kisebbedve, mígnem csillagul tűnik csak fel, a többiek közé vegyülten.” A Madách-kiállításhoz kapcsolódó podcast-sorozatunk harmadik epizódjában a science fiction jelenség vizsgálatára teszünk kísérletet Galántai Zoltán író, tudománytörténész, az ELTE docense és Veres Miklós, a PIM muzeológusa, sci-fi történész segítségével. A beszélgetést vezeti: Rozbroy Viktor muzeológus A sorozat szerkesztői: Hepp Ildikó, Rozbroy Viktor, Szántó Tibor #scifi, SF, science fiction, tudományos fantasztikus irodalom, fantasy, ismeretterjesző irodalom, tudománynépszerűsítő irodalom, tudomány, tudománytörténet, magasirodalom, könyvajánló

„Az ökrök és bivalyok elhullanak a mészárosok taglói alatt, s az ember rendületlenül viszi tovább a sorsát égi és földi háborúkban, elvetemedett gyilkosok és csábító szerelmesek között, át a véletlenek örvényein és megszokja a vereségeket, mint ahogyan a győzelmeket is csak megszokja. (...) Hullámok keringenek valamennyiünk körül és néha fölkapnak bennünket és elvisznek bennünket az idegen tájakra, ránk vetődik a halál árnyéka és megérezzük az elpusztulás szeleit, s aztán fölszakad belőlünk az első sóhaj, szemeinkből kihullik a tehetetlenség rémülete, fölülünk, mint a lábadozó és fölállunk s a két gyönge lábunkon megint elindulunk arrafelé, amerre a tekintetünket sem akartuk elküldeni soha. ." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

Az álom vége című podcastsorozatunkat a Petőfi Irodalmi Múzeum új, Az álom vége? – Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítása hívta életre. Sci-fi 1. rész „Az űr. Földünk egy szelete a távolban látszik, mindig kisebbedve, mígnem csillagul tűnik csak fel, a többiek közé vegyülten.” A Madách-kiállításhoz kapcsolódó podcast-sorozatunk második epizódjában a science fiction jelenség vizsgálatára teszünk kísérletet Galántai Zoltán író, tudománytörténész, az ELTE docense és Veres Miklós, a PIM muzeológusa, sci-fi történész segítségével. A beszélgetést vezeti: Rozbroy Viktor muzeológus A sorozat szerkesztői: Hepp Ildikó, Rozbroy Viktor, Szántó Tibor   #sci-fi #sciencefiction #SF #tudományosfantasztikusirodalom #társadaloméstudomány

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„Miki alig vette észre, hogy mi történik körülötte, egy ideig nézte a dolgozó elevátort, a bukdácsoló madarakat, aztán magábamerülten feje a föld felé hajolt s egy száraz faággal értelmetlen ábrákat karcolt bele a homokba. (...) Újakat kezdett, figyelte a lánykát és most annak az alakját próbálgatta belekarcolni a homokba. Tojás alakú fejet kanyarított, egy függőleges és egy vízszintes vonalat húzott bele olyan arányokban, ahogyan a lányka orrát és száját látta a fején, két ponttal a szemeit is megrajzolta, aztán csak egy fület csinált neki, de az nagy volt, olyan nagy, hogy túlnőtt a fej vonalain. Hangosan elnevette magát. – Akarod látni a fényképedet? – kérdezte a lánykától s ráhajolt a rajzra, hogy eltakarja és ezzel is kíváncsibbá tegye a másikat. – Ha akarod, megmutatom. Olyan szép vagy, mintha tükörben látnád magad.." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel. A tizedik részt itt hallgathatod meg

„NAGY POHÁR  8 krajcár, KIS POHÁR  6 krajcár Károly már órák óta ült egy barátjával a kávémérés kerek asztalkája mellett. Sárgára ázott nikotinos cigarettavég fityegett az alsó ajkára ragasztva, s ha kinyitotta a száját, hogy szóljon valamit, a cigaretta megmaradt a helyén, csak éppen hogy billegett és remegett a levegőben."

„Akik a munka szentségét dicsérik, s akik a munka megépítendő templomáról álmodoznak, azok nem laknak ezen a vidéken. Az öntudatlan erő és a föl nem ébredt akarat vergődik itt mintegy láncrakötötten. Ember a vasban, ember a pénzeskasszák alatt, ember a termelésben." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel. A nyolcadik részt itt hallgathatod meg!

„Kint már egész fényfolyók áradhattak, de itt bent csak lassan, fokról fokra világosodott. Körülnézett a szobában. Még három szalmazsák hevert a padlón alvó, szuszogó emberekkel rakottan. Közel hozzá két fiatal gyerek aludt a szalmazsákon, szinte szerelmes összeborulásban, tovább egy öreg napszámos, aki egy belvárosi péküzemben dolgozik és csak éjfél után jár haza a kvártélyra. A negyedik zsákon egy ligeti hintáslegény fekszik, a takaró leesett róla, s ahogyan állig felhúzott térdeivel alszik a csíkos trikójában, valami torzszülött zebrának látszik a félhomályban. Micsoda csőcselék – gondolta az öreg harmonikás, és inge aljával a maradék álmot is kitörülte a szemeiből. A zsák szélén ült, otromba bakancsaival kínlódott." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel. A hetedik részt itt hallgathatod meg.

„Úgy érezte, hogy a hajója nem vízszintesen, hanem fölfelé úszik, mert úgy képzelte el, hogy a tenger, az valahol a magasban van. Olyan fehér és úgy ragyog, mint a dobozgyár bádogteteje. A hosszú úton egész idegen emberekkel s egészen különös, ezüstszőrű és tarkatollú madarakkal találkozott. A csóka is ott volt, akit a suszter pinceműhelyében szokott látni, csakhogy most négy lábon táncolt, mint a berúgott kocsisok, s a csőre olyan volt, mint egy nagy sárgarépa. Mikor megunta a táncot, akkor fölszállt egy muskátlira és emberi hangon énekelt." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel. A hatodik részt itt hallgathatod meg

„Talán hiteleznek neki addig, amíg ilyen elnyomorítottan is valami keresethez tud jutni. De hát hol és hogyan is lépjen bele ebbe a reménytelen új életbe? A nyaka tövében szúrták meg, s egészen hasznavehetetlenné bénult a bal karja. Hogyan is történhetett ez? Az orvosoktól megkérdezte, de azok azt mondták, hogy az már nem tartozik rá. Jól bántak vele, de azért állandóan az volt az érzése, hogy ő csak egy tárgy ott, egy húsból és csontokból összeállított valami, amin idegen emberek munkálkodnak. Közel volt a halálhoz, s vajon nem jobb lett volna-e, ha az orvosok, ahelyett, hogy segítettek rajta, meglökték volna, hogy ő belezuhanjon a semmibe." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel. Januárban folytatjuk! #kassakpodcast #Angyalföld #ittazehetifolytatás #kassakmuzeum #onlinemuzeum #petofiirodalmimuzeum #azirodalomösszeköt #kassaklajos #hallgassirodalmat #kassakmindenkie #kasiforever #angyalföld #podcast #hangoskönyv

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel. A harmadik részt itt hallgathatod meg.  „Mikor eljött hazulról, eltökélte, hogy beül valamelyik kocsmába, leissza magát s aztán csinál valamit, valami olyasmit, ami egyszerre rendet teremt ebben az egész megzavart világban, összeszorította az öklét, hogy a körmei belevágtak a kérges tenyerébe. (...) Nem rosszaságból szokott rá az italra, hanem szükségből. Szüksége van az embernek valamire, ami elkábítja, elfelejteti vele a valóságot, amiben él.  Megvan az ő bűneinek a nagy mentsége, s ezt sem a följebbvalói, sem a felesége nem akarják megérteni. – Ha annyi eszem volna magamhoz, mint amennyi egy igáslónak van, már rég föl köllött volna lázadnom, már rég meg kellett volna fojtani valamennyiöket..." Tartsanak velünk és Kassákkal – ezúttal Angyalföldre!Új podcast sorozatunk Kassák Lajos önéletrajzi ihletésű írásainak sorában az Angyalföld című regényét dolgozza fel.A kötetet Ehrlich Gábor intermédia művész olvassa fel.  A könyv fejezeteit heti folytatásokban, szerdánként tesszük közzé.

Egyetlen kis pont ez a föld, gondolta, s az ember úgy bolyong rajta, ahogyan Columbus bolyonghatott egykor a végtelen tengeren. De legalább, ha nálam volna a fekete sátorkaró, leverném ezen a helyen s a fehér mezőkön szelíd háziállatokat nevelnék a nyugtalankodó bolháimból. Ha füttyentenék, előjönnének a bokrokból s egy szép napon, mint a római seregek, nekimennének ennek a vacak világnak. A gazdagokat megnyúznám, a szegényeket pedig megetetném kiművelt arannyal. Azt mondanám: tisztelt uraim és hölgyeim, önök türelmesen koplaltak évezredekig és tetves odúkban laktak emberemlékezet óta, s íme elérkezett az idő, mikor a gyerek szüli meg az anyját s a ház kiröpül az ablakon, a szegényeknek pedig megparancsoltatik, hogy reggelire aranyórákat, délre aranysarkantyúkat, estére pedig arany karos gyertyatartókat kell enniök. Tartsanak velünk és Kassákkal – ezúttal Angyalföldre!Új podcast sorozatunk Kassák Lajos önéletrajzi ihletésű írásainak sorában az Angyalföld című regényét dolgozza fel.A kötetet Ehrlich Gábor intermédia művész olvassa fel.  A könyv fejezeteit heti folytatásokban, szerdánként tesszük közzé.

Beszélgetés a globális ökológiai válság irodalomra és a kortárs művészetre gyakorolt hatásáról Az álom vége című podcastsorozatunkat a Petőfi Irodalmi Múzeum új, Az álom vége? – Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítása hívta életre. A sorozat első beszélgetésében az antropocén irodalmat járjuk körbe. Arra keressük a választ, hogy ennek, a még formálódó művészetnek, vannak-e megragadható és jól körüljárható jellegzetességei, kifejezésformái, ha igen, vajon milyen irodalmi előzményekből táplálkoznak. A beszélgetésünkben kitérünk arra is, hogy a globális ökológiai válság szükségképpen átpozicionálja-e a múzeumok szerepét, illetve, amikor az ember és a természet kapcsolatáról, ellentmondásos viszonyáról beszélünk, vajon állít-e számunkra bármilyen csapdahelyzetet az ökológiai gondolkodásmód.   Meghívott vendégeink: Tóth Kinga költő, performer, intermediális alkotó Bordás Máté költő, műfordító, az ELTE doktorandusza, kutatási területe a poszthumán művészet és a líraelmélet kapcsolata A beszélgetést Szántó Tibor, a PIM munkatársa vezeti. A Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából készült Az álom vége? – Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállításunk a biografikus megközelítés vagy Az ember tragédiájának teljes feldolgozása helyett a 14. szín letargikus disztópiáját emeli középpontba, a mű határain túllépő értelmezési keretekben. Tárlatunk arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, egy-egy Madách által megfogalmazott problémára milyen válaszok adhatók a kortárs tudományos diskurzusokban. Az álom vége című podcastsorozatunkban társadalmi problémákról, megatrendekről, az emberiségre váró kihívásokról, klímaváltozásról, környezetszennyezésről, civilizációs összeomlásról, a globális ökológiai válság irodalomra, művészetre gyakorolt hatásásairól beszélgetünk írókkal, költőkkel, irodalomtörténészekkel, muzeológusokkal és a különböző tudományterületek álláspontjait képviselő szakemberekkel.  Grafika: Bogdándy Gábor Kreatív munkatárs: Rozbroy Viktor

 „A gyilkos fiatalember már messzire előrefutott tőlük, hallotta az üldözők ordítását, s ezek a szavak, mint megannyi ostor, még eszeveszettebben hajszolták. Az egész ember rohanó két láb volt csak, a rémület és az élniakarás őrülete dolgozott bennük. De az üldözők is elevenek és vérszomjasak voltak már, mint a hajtóvadászok kopói, és egyre közelebb jutottak a menekülőhöz. Sárga, túltömött villamos kanyarodott ki az egyik keresztutcából, s a menekülő fiatalember most, mintha szárnyrakelt volna, úgy látszott, hirtelen fölemelkedik a földről, hozzátapad a rohanó villamos hátuljához s az utolérhetetlenül magával ragadja a csillogó, végtelenbe futó síneken. Az üldözők tömege kielégítetlen dühvel, lihegve és káromkodva megtorpant." Tartsanak velünk és Kassákkal – ezúttal Angyalföldre!Új podcast sorozatunk Kassák Lajos önéletrajzi ihletésű írásainak sorában az Angyalföld című regényét dolgozza fel.A kötetet Ehrlich Gábor intermédia művész olvassa fel.  A könyv fejezeteit heti folytatásokban, szerdánként tesszük közzé.

Tartsanak velünk és Kassákkal – ezúttal Angyalföldre!Új podcast sorozatunk Kassák Lajos önéletrajzi ihletésű írásainak sorában az Angyalföld című regényét dolgozza fel.A kötetet Ehrlich Gábor intermédia művész olvassa fel.   Kassák Angyalföld című regénye könyvalakban 1929-ben jelent meg a Pantheon kiadó Új magyar regény című sorozatában, amely sorozat ekkor újdonságnak számító, fotómontázst és konstruktivista vizuális elemeket ötvöző borítóit szintén Kassák tervezte. Kassák a könyv megjelenésekor harmadik éve élt Magyarországon hosszabb, bécsi emigrációs időszakát követően, és bár az avantgárd művészetet nem hagyta maga mögött, saját magának új írói–közéleti szerepet és így új megszólalásmódot keresett. Az 1927-ben megszűnt Dokumentum című lapja után, amelyet maguk a közreműködők is “művészeti laboratóriumnak” neveztek, a Munka című újság körül kifejezetten egy közösséget kívánt létrehozni. Prózaíróként is ebben az időszakban robbant be Egy ember élete című önéletrajzi regényével, amelyet a korabeli sajtó nevelődésregényként ünnepelt, a Munka-körösök számára pedig csaknem kötelező olvasmánnyá vált. A sikeren felbuzdulva Osvát Ernő, a Nyugat legendás szerkesztője arra biztatta Kassákot, hogy az Angyalföld című készülő szövegét az Egy ember életéhez hasonlóan először folytatásokban a Nyugatban jelentesse meg. Az így létrejött mű, bár fikciós természetű, de önéletrajzi elemekkel bőven átszőtt szöveg, szintén fejlődésregénynek tekinthető. Ebből a szempontból kiemelhető a főszereplő Miklós figurája, aki szakegyleti vitákat és otthoni magányos olvasást is magában foglaló szisztematikus önművelésnek köszönhetően válik hangadó figurává a szakszervezeti közegben. Olvasmányai – Balzac, Tolsztoj, Marx, Bebel – éppen azok, amelyeket az egykori angyalföldi gyári munkás Kassák saját eszmélésében is fontos olvasmányélmények voltak, és amely könyvek például a szociáldemokrata Népszava könyvkereskedésében is kaphatók voltak. A regény hosszú utóéletéhez tartozik annak második, 1958-as kiadása, valamint 1962-es filmadaptációja, az Angyalok földje. (Dobó Gábor)A regény tolmácsolója Erlich Gábor (1986) az MKE Intermédia szakán végzett, a Szabad Művészek és az Összefogás a Kortárs Művészetért csoportok alapító tagja. 2021-től a Feinart kutatói hálózat munkatársa. #kassakpodcast #Angyalföld #ittazehetifolytatás #kassakmuzeum #onlinemuzeum #petofiirodalmimuzeum #azirodalomösszeköt #kassaklajos #hallgassirodalmat #kassakmindenkie #kasiforever #angyalföld #podcast #hangoskönyv

ITT A VÉGE! AZ UTÓSZÓ... „A Szénaboglya kéziratát 1976-tól 1982-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban zárt anyagként őrizték. (...) Közben a körülmények megváltoztak. Az idő múlásával az 1950-es évek elejének, közepének különféle ügyeiben érdekelt személyek érzékenysége csökkent (többen közülük el is távoztak az élők sorából), s nőtt a bonyolult, nehéz korszak iránti érdeklődés. Ennek láttán maga Kassák Lajosné kezdeményezte a napló legalább megközelítően teljes publikálását."  

Kassák Lajos önéletrajzi írásainak sorában az ötvenes évek közepén írt napló, a Szénaboglya kerül sorra a Kassák Múzeum és a PIM közös podcast-sorozatában. A kötetet Valcz Péter színész-rendező olvassa fel. „Mennyi mindent ígérnek a következő hónapok! Az is lehet, hogy fejemben elszikkadnak a nyomasztó anyagi gondok, az is lehet, hogy valóban megjelennek a könyveim, és az is lehet, hogy a kíváncsi emberek beléjük olvasnak. Ennél több kívülről kapható jót nem is kívánok. Nem akarok megfiatalodni, és nem akarok meggazdagodni. Dolgozni, dolgozni. Előhalászni mennél több mondanivalót, és zártan, keményen megformálni mennél többet abból a cseppfolyós anyagból, amit közönségesen életnek nevezünk. Mindig ezek a gondok, s milyen jó, hogy vannak ilyen gondjaim!."

Kassák Lajos önéletrajzi írásainak sorában az ötvenes évek közepén írt napló, a Szénaboglya kerül sorra a Kassák Múzeum és a PIM közös podcast-sorozatában. A kötetet Valcz Péter színész-rendező olvassa fel. „Meghívót kaptam az Írószövetségtől Tristan Tzara tiszteletére rendezett fogadásra. Beteg voltam, nem tudtam elmenni. [...] Tzara másnap telefonálta, hogy meglátogat. A vele töltött néhány óra sok mindenért kárpótolt. Ahogy a szobámba belépett, s a falakon meglátta a képeket, széttárt karokkal kiáltotta: – Ah, DADA! DADA!"

Kassák Lajos önéletrajzi írásainak sorában az ötvenes évek közepén írt napló, a Szénaboglya kerül sorra a Kassák Múzeum és a PIM közös podcast-sorozatában. A kötetet Valcz Péter színész-rendező olvassa fel. „Irodalompolitikánk kezdeményezéseit és rendelkezéseit az úgynevezett fordulat éve óta sok esetben tévesnek tartottam. Úgy véltem és vélem ma is, alkotó egyéniségeket kreálni, az alkotások formáját, sajátos jellegét eleve meghatározni nem lehet. Aki ily módon kísérletezik, előbb-utóbb a fejlődés, a szellemi gyarapodás, tisztulás gátlója lesz. Nem kell részletesebben bizonyítanom, hiszen ma már mindenki előtt világos, hogy ez a nem kívánt eredmény bekövetkezett." A Függelék szövegtöredékei, naplójegyzetei között található az a sajtóközlemény is, melyet az Írószövetség 1956 szeptemberi közgyűlésének feladatairól az Esti Budapest felkérésére írt Kassák.

Kassák Lajos önéletrajzi írásainak sorában az ötvenes évek közepén írt napló, a Szénaboglya kerül sorra a Kassák Múzeum és a PIM közös podcast-sorozatában. A kötetet Valcz Péter színész-rendező olvassa fel. „Valaki telefonált, hogy olvasta újabb verseimet, tetszettek neki, mert úgy érezte, hogy fény sugárzik belőlük. – Laikus vélemény, de a dolog lényegére tapintott. Azt, amit fénysugárzásnak nevez, nyilván a mű élettel telítettségének kell érteni."

Kassák Lajos önéletrajzi írásainak sorában az ötvenes évek közepén írt napló, a Szénaboglya kerül sorra a Kassák Múzeum és a PIM közös podcast-sorozatában. A kötetet Valcz Péter színész-rendező olvassa fel. „Nekiszaladás egy filmkéziratnak. Pont. Nem írom tovább. Kész az egész darab vázlata, de nem akarom megmunkálni. Miért és kinek? Az asztalfiók részére? (...) Ma némaságra ítéltek. Száműzetésben egy ismeretlen szigeten élek, bármerre indulnék el, senkivel sem találkozhatom."

Kassák Lajos önéletrajzi írásainak sorában az ötvenes évek közepén írt napló, a Szénaboglya kerül sorra a Kassák Múzeum és a PIM közös podcast-sorozatában. A kötetet Valcz Péter színész-rendező olvassa fel. „Úgy gondoltam, hogy naplómban meg sem említem a pártból való kizárásomat. (...) Hogy megjelenjek a Bizottság előtt, autót küldtek értem, s mikor a terembe léptem, figyelmeztettek, vessem le a télikabátomat, mert ha kimegyek, meg találok fázni. Szinte megható volt a figyelmességük. És csodálatosképpen semmi konkrét váddal nem léptek fel, arra kértek, hogy beszéljek magamról, a párthoz való viszonyomról."