Tangó és Kes - 24.hu

Egy óra nem azt mutatja meg, hogy a viselője milyen ember, hanem azt, hogy milyennek szeretne látszani – hangzik el a Tangó és Kes legújabb adásában, amelyben Dévai Lászlóval, a Csukló Szpotting Instagram-oldal szerkesztőjével és Ferenczi Balázzsal, a Fratello Watches nemzetközi órás platform szakértőjével beszélgettünk egyebek között arról, hogyan jelennek meg a bűn világában az órák. Szó esik arról is, hogy mivel az óra nem pusztán használati, hanem értéktárgy is, így számos következtetés vonható le abból, miként viszonyulnak hozzá az egyes társadalmi rétegek, sőt, a karórák olyan speciális termékek, amelyek jó eséllyel indikátorként segítenek az elit megismerésében.

A Szomszédok sorozat Horváth Ádám vezényletével végigkövette a rendszerváltás történetét, és annak mindennapi valóságát több-kevesebb sikerrel rögzítette. A karaktereket a sorozatot jól ismerő tisztelőjével, Szegő Jánossal, a Magvető Kiadó szerkesztőjével elemeztük.

1981. július 11-én az avasi lakótelepen K. Ferenc lifttel felvitte a tizedik emeleti tetőre a három gyermekét, kiültette őket az épület szélére, majd egymás után a mélybe lökte őket. Ezután lement a holttestekhez, és megvárta a rendőröket. A negyedik testvér nem volt otthon a tragédia idején, így ő megmenekült. A Tangó és Kes mai adásában Dulai Péter bűnügyi újságíróval, az Élet elleni bűncselekmények Facebook-oldal alapítójával beszélgetünk, aki írt egy cikket erről a szörnyű bűntettről, amelyhez az életben maradt – ma már az ötvenes éveiben járó – fiú is írt egy kommentet. A hozzászólásában sikerült árnyalnia a kivégzett apjáról fennmaradt képet. A mai adásban más gyilkosságokat is felidézünk a Kádár-korból annak illusztrálására, mennyivel bonyolultabb egy-egy ügy annál, amit a korabeli leírások alapján gondolnánk.

Sidney Lumet 1976-os, A hálózat (Network) című filmjét 2017-ben alkalmazták először színpadra Londonban, majd 2022 elején nálunk is bemutatták. A Tangó és Kes mai adásában a Csak ülünk és mesélünk filmes podcast házigazdáival, Forgács W. Andrással és Laska Pállal beszélgetünk az oknyomozó újságírás hősi korszakát megjelenítő alkotásról, de szóba kerül az ugyanekkor bemutatott Az elnök emberei című film is, amely a Watergate-botrányt dolgozza fel.

Miért válhat mindennapi valósággá az einstand? Fleck Zoltán jogszociológussal folytatjuk a kelet-európai politikai elitek normasértő gondolkodásának-magatartásának megértését.

A Tangó és Kes legújabb adásában folytatjuk a társadalmi elitekhez kapcsolódó kriminális tettekből és normasértő toposzokból kiinduló beszélgetésünket Fleck Zoltán jogszociológussal. Megvitatjuk, hogy a modern államokban miért működik diszfunkcionális módon a jogalkalmazás, illetve miért jelentkezik mindennapos tapasztalatként a büntető igazságszolgáltatás kiszámíthatatlansága. Arról is szót ejtünk, hogy egyértelmű racionális célok nélkül a kelet-európai autokráciák előbb-utóbb végül kormányozhatatlanná válnak, miközben a politikai és gazdasági szereplők által alkalmazott jogintézmények egyszerre lehetnek példái a korrupciónak és a jogi szabályozás újradefiniálásának.

Miért nem követik az emberek a társadalmi normákat? Felkészültek-e a magyar bírák arra, hogy milyen gyors ütemben képes megváltozni az ország gazdasági-társadalmi berendezkedése? A Tangó és Kes legújabb adásában Fleck Zoltán jogszociológussal ezeken túl arról is beszélgettünk, hogy a mindenkori igazságszolgáltatási politika irányítói igen kevéssé értik a gazdasági ügyeket, így valójában a római béljósok lelki nyugalmával tudnak egy-egy konkrét ügyből számukra hasznos narratívákat kiolvasni, miközben a rendőrök, az ügyészek és az ügyvédek egyre hosszabb árnyékot vető cinikus vagy drámai megközelítéssel tekintenek az éppen általuk mozgásban tartott igazságszolgáltatásra.

1953 októbere és 1954 augusztusa között egy sorozatgyilkos tartotta rettegésben Törökszentmiklóst. Öt gyereklány tűnt el, míg le nem tartóztatták a húszéves Jancsó Piroskát, akit aztán a bíróság később halálra ítélt. Ezt a gyilkosságsorozatot dolgozta fel Rubin Szilárd az Aprószentek című könyvében, melyben számos műfaj elemei keverednek – bűnügyi regény, riportkönyv, pszichothriller, sőt, sokan úgy emlegetik, mint a magyar Hidegvérrelt. A Tangó és Kes mai adásában Keresztesi József íróval beszélgetünk, aki korábban kiadáskész állapotba hozta az Aprószenteket, valamint Rubin Szilárd – Pályarajz címmel könyvet írt az alkotóról.

A Tangó és Kesben folytatjuk azt a hagyományt, hogy október 23-a környékén megemlékezünk néhány lázadó, dél-pesti fiatalról. Az idén a ferencvárosi Dénes József gitáros többszörösen határsértő, kábítószeres karrierútjának felelevenítésével állítunk emléket a törvénysértő, bukott hősöknek. Dönci a Kádár-kor második felétől egészen az évezredfordulóig meghatározó alakja volt a hazai undergroundnak. A visszaemlékezésben Vass Norbert kutató segít, aki korábban sajtó alá rendezte a művész életrajzi ihletésű feljegyzéseit.

2011. január 15-én, este 23 óra környékén a Nyugati téri West Balkán szórakozóhelyen – Noise Night Life címen – alkalmi zenei eseményt tartottak, amelyen váratlanul tömegpánik alakult ki, és ennek következményeként három fiatalkorú lány az életét vesztette. A Tangó és Kes mai adásában Bérdi Zsolt ügyvéddel, a hatalmas figyelem övezte büntetőeljárás negyedrendű vádlottjának egykori védőjével elemezzük a történteket, különös tekintettel arra, miként értelmezhető a gyakorlatban a foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés fogalma.

A Tangó és Kes legújabb adásában Tóth Richi egykori újságíróval – aki hosszú évekig kutatta a rendszerváltás utáni médiaviszonyokat, de ma már közösség- és pártszervezőként tevékenykedik – azt járjuk körbe, melyek a hazai oknyomozó újságírás legfőbb jellemzői és problémái.

A kerékpár a popkultúrában egyformán szimbóluma a társadalmi deprivációnak és a devianciával vegyes szabadság megélésének. A Tangó és Kes legújabb adásában Grósz Béla egykori kerékpárversenyzővel, a Kontra című podcast házigazdájával beszéljük át a biciklinek a kriminalitásban játszott szerepét, így szót ejtünk a versenysportot átszövő doppingügyekről is, valamint arról, miként lehet kerékpárverseny közben a bringán ülve könnyíteni magunkon. Ez utóbbi egyébként nem túl bonyolult, csak vigyázni kell, nehogy lepisiljünk egy rendőrt – ahogy az az interjúalanyunkkal egyszer már megtörtént.

A modern, nagy jelentőségű bűnügyek, illetve azok médiareprezentációja alapján vajon hogyan képzelik el az európaiak, és miként a tengerentúliak az eljárások tisztaságát, a bűntettek valós súlyát? A Tangó és Kes legújabb adásában erről beszélgetünk Fleck Zoltán jogszociológussal, akivel azt is értelmezzük, vajon bármelyik állam igazságszolgáltatása képes-e a feladatának megfelelően működni, vagy ezt az igényt csak a játékfilmek és a média képes kielégíteni.

A rendszerváltás utáni magyar filmekben és színházban a bűnözőt gyakorta Nagy Zsolt színész játékában ismerjük meg. A Tangó és Kes adásában azt járjuk körbe, hogyan tud felkészülni a bűnelkövetői és a nyomozói szerepekre. Az egykori kisvárdai olajszőkítő vállalkozóktól a főváros nagy formátumú maffiózókig sokféle hatás érte a színészt, ami óriási segítséget adott neki ahhoz, hogy a hétköznapi bűnözők univerzumát megmutathassa nekünk, a közönségnek. A beszélgetésből kiderült, hogy a rendőrségről nincs valami nagy véleménye, mint ahogy az ellenzékről sem. Beszélt a színművészek egzisztenciális szorongásáról, illetve arról is, hogy színészként miért lehetetlen kikerülni, hogy állást foglaljon közéleti kérdésekben.

1983. november 5-én történt a magyar kriminalisztika történetében az évszázad betörésének titulált bűncselekmény, amikor hét festményt loptak el a Szépművészeti Múzeumból. Pár hónap alatt meglettek a műalkotások, az eseménysorozatból azonban kabaré született. Ennek egyik kitalálója Selmeczi Tibor volt, akivel a korabeli magyar politikai élet és bűnözői-bűnüldözői szcéna szereplőiről, az előadások atmoszférájáról, a szólásszabadság nyolcvanas évek második felére már jellemző mámoráról és természetesen a kabaréról beszélgettünk a Tangó és Kes legújabb adásában.

Idén ősszel lesz negyven éve, hogy betörtek a budapesti Szépművészeti Múzeumba, és elloptak hat értékes festményt. A Tangó és Kes több adásban is foglalkozik majd a múlt évszázad egyik legizgalmasabb hazai bűntényével. Elsőként Sugár Jánossal, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének nemrég leköszönt vezetőjével beszélgetünk, aki a képlopás éjszakáján maga is jelen volt a betörés helyszínén. Hogy miért, és pontosan mit is csinált aznap a múzeumban, ő maga meséli el.

A Tangó és Kes mai adásában Kozári Zita Hongkong-aktivistával beszélgetünk arról, hogyan alakult át a szervezett bűnözés azóta, hogy az egykor brit fennhatóság alatt működő miniállam visszakerült Kínához. Vajon a dél-ázsiai területen virágzó triádok miként határozzák meg a továbbra is a világ kiemelkedő pénzügyi központjának számító térség hétköznapjait, illetve mennyire folytak bele a pekingi vezetés és a hongkongi társadalom között zajló politikai küzdelmekbe?

A miskolci kórház nővérszállóján 1970. április 19-én hajnalban meggyilkolták a 23 éves Labancz Anna ápolónőt. A bűnügy a mai napig megoldatlan. A Tangó és Kes mai adásában Dudás Balázs filmrendezővel beszélgetünk, aki arra készül, hogy egy tru crime dokumentumfilm-sorozat formájában feldolgozza az ügyet. Nem azt ígéri, hogy a dokuban sikerül megfejtenie a több mint fél évszázados rejtélyt, inkább azt szeretné bemutatni, miként hatott Labancz Anna szűkebb és tágabb környezetére, illetve a szereplők későbbi életére az a tény, hogy nem sikerült megtalálni a gyilkost. A dokusorozat fejlesztésébe egyébként a Tangó és Kes podcastot is bevonták: bűnözéstörténeti szempontból segítjük a kutatást és a feldolgozást.

A Fidesz első kormányzásának idején még embrionális állapotban létezett a „szervezett felvilág”, a maffiaállam, mára azonban a bűnözés rendszerkonstituáló elemmé vált, az állam működik bűnszerevezetként – fejtette ki a Tangó és Kes podcastban Magyar Bálint egykori országgyűlési képviselő. A szociológus 2015-ben megjelent, A magyar maffiaállam anatómiája című könyve alapján beszélgettünk arról, hogy rendszerszinten miként lehet leírni az Orbán-kormányok működését.

1956. december 10-én a Pest megyei Gyón községben meggyilkolták a korábbi dabasi járási párttitkárt, Biksza Miklóst. A címben feltett kérdésre a kádári igazságszolgáltatás többféle választ is adott, és ezek nyomán többször is megváltoztak a kiszabott büntetések – a jogerős verdikt például korábbi életfogytiglani ítéleteket írt át kivégzésekre. A Tangó és Kes mai adásában Takács Tibor történész-levéltárossal – aki A párttitkár halott – egy 1956-os gyilkosság története címmel könyvet is írt az esetről – egyebek mellett azt elemezzük, mennyivel nehezebb egy bűntény felderítése, amennyiben politikai indokok és elvárások is állnak az ügy hátterében, illetve mennyiben hasonlít egy történész munkája egy Kádár-kori nyomozó tevékenységéhez.

Az adatok azt mutatják, hogy a droggal kapcsolatos büntetőszabályozás szigorítása kimutatható módon nem csökkenti, a lazítása pedig nem növeli a drogfogyasztást – állítja Sárosi Péter, a Drogriporter.hu alapító-szerkesztője. A Tangó és Kes legújabb adásának vendégével egyebek mellett arról is szót ejtünk, hogy a világ különböző részein milyen stratégiákkal küzdenek az túladagolási járvánnyal (overdose epidemic) szemben, amely az Egyesült Államokban már több áldozatot követelt, mint a vietnámi háború, sőt, többen halnak meg kábítószer-túladagolásban, mint közúti balesetben.

Vajon szeretünk félni, esetleg egyenesen rettegni? Miért szeretünk annyira bűnügyi filmeket nézni vagy gyilkosságokról szóló podcastokat hallgatni? Réti László bűnügyi regény- és forgatókönyvíróval, volt rendőrtiszttel járjuk körbe a Gyilkos a házban című sorozat apropóján, hogy miért is imádjuk a bűnügyeket.

150 éve egyesült Budapest, aminek apropóján Csapó Csaba bűnözéstörténésszel többek között azt elemezzük, hogy miként alakult a nagyvárosi alvilág a századfordulón, hogyan fejlődött a bűnüldözés, a bűnügyi nyilvántartás, és hogy hogyan nézett ki egy előkelő kupleráj. Tangó és Kes podcast.

A 150 évvel ezelőtt létrejött Budapest alig néhány évtized alatt vált kisvárosból metropolisszá, az 1800-as évek utolsó harmadában beözönlő népességgel pedig alapjaiban formálódott át a város bűnözése. A Tangó és Kes mai adásában ezt az átalakulást elemezzük Csapó Csaba bűnözéstörténésszel, akivel egyebek mellett arról is szót ejtünk, van-e értelme a korszakban létrehozott bűnözői koponyagyűjteménynek, illetve mikortól vált idehaza meggyőző bizonyítékká az ujjlenyomat.

El tudjuk-e képzelni, hogy Pintér Sándor belügyminiszter körbelátogatja az ország összes rendőrőrsét? Merthogy Török Ferenc, a Magyar Királyi Csendőrség első parancsnoka valami hasonlót tett: felkereste az összes vidéki csendőrőrsöt, hogy személyes tapasztalatokat gyűjtsön a beosztottjai élet- és munkakörülményeiről. A Tangó és Kes legújabb adásában Csapó Csabával – aki szaktudományos munkákat írt a dualizmuskori csendőrségről – arról beszélgettünk, hogyan néztek ki a csendőrök hétköznapjai, illetve miért vetődik fel újra és újra a szervezet újbóli felállításának kérdése.

Fenyő János médiavállalkozó 1998. február 11-i meggyilkolása mérföldkő lett a magyar bűnüldözés történetében. A Tangó és Kes legújabb adásában a Fenyő-féle médiabirodalom egyik ékkövének számító Népszava egykori belpolitikai rovatvezetőjét, Dési Jánost kérdezzük, akivel ezúttal nem a tragikus végkifejlet körülményeit jártuk körbe, hanem arra kértük: az alvilág és a felső tízezer köreiben egyaránt otthonosan mozgó milliomos hétköznapjaival kapcsolatban elevenítsen fel izgalmas epizódokat.

Egy regénybeli nyomozónak mindig izgalmasnak kell lennie, egy jó krimi pedig valójában egy olyan keresztrejtvény, amelynek biztosan van megfejtése – hangzik el a Tangó és Kes legújabb adásában. Király Edittel, az ELTE BTK Német Irodalom és Kultúra Tanszék oktatójával és Domsa Zsófiával, az ELTE BTK Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszékének adjunktusával többek között arról beszélgettünk, mi állhat a skandináv és német krimik hosszú ideje tartó világsikere mögött. Vajon milyen, eddig nem ismert faktor teszi rendkívül népszerűvé, olvasóbaráttá ezeket a műveket?

A címbéli idézet Saphier Dezsőhöz, a Tangó, később Ecseri, még később Nagykőrösi úti használtcikkpiac emblematikus alakjához kötődik. Polgári nevét kevesen ismerték, aktuális kereskedői korszakaihoz igazodva a legtöbben hol „tonettes” Dezsőként, hol „szőnyeges” Dezsőként emlegették. Kiváló érzéke volt a képzőművészethez, leginkább azoknak az alkotóknak a műveit kereste és gyűjtötte, akiket mások még nem fedeztek fel. A Tangó és Kes legújabb adásában Molnos Péter művészettörténésszel többek között arról beszélgetünk, miként volt képes Saphier Dezső saját személyében összekapcsolni a magas társadalmi státuszú gyűjtőket a folyamatos törvénysértés révén érvényesülő nepperekkel.

A Tangó és Kes mai adásában egy fővárosi kábítószer-kereskedővel beszélgetünk, hogy elmondása alapján feltérképezzük, miként telnek a hétköznapjai egy középszinten működő drogdílernek, aki felnőtt kora nagy részét az illegális kereskedelemben töltötte. Péter – nevezzük őt így – egy értelmiségi családból érkezett, elitgimnáziumba járt, így aztán nem tanulság nélkül való, hogyan vált számára hétköznapi valósággá a törvénysértések világa, illetve – a rengeteg pénz ellenére – mindennapi élménnyé a kiszolgáltatottság.

Nyers Péter „Pötyi” a rendszerváltásig a Rákóczi tér közismert figurája volt. A visszaesőként elkövetett betörések mellett főleg kártyában utazott, tudását egy időben nyugat-európai országokban is kamatoztatta illegális disszidensként. A Tangó és Kes legújabb adásában beszél arról, hogy a téren napi szinten alsó hangon egy akkori magyar havi fizetés hússzorosa cserélt gazdát a römipartikon – a pókert unalmasnak tartották –, és a játék mindenki számára akkor ért csak véget, amikor elveszítette minden pénzét. A hierarchia ezzel összhangban úgy nézett ki, hogy aki a legtöbbet nyerte, az volt a csúcson. Külsősök azért nem gyakran szálltak be a teletetovált, meglehetősen nagydarab kártyázók közé, ha mégis, azoknak „Tarzan” „rakta fel a rakétát”, úgynevezett előkészített játékokon húzták le őket. A külföldi kártyásokra a Balatonon várt hasonló sors. Egymás között azonban nem voltak cinkelt partik, aki megpróbálkozott ezzel, azt kitették, és járhatta a vidéket – ezek a körutak gyakran végződtek veréssel, sőt egy alkalommal bányászok meg is gyilkoltak egy hamiskártyást. Jelentős vagyonok keletkeztek a Rákóczi téren, aranyba, ingatlanba fektettek a hosszú távon tervezők, akik aztán a játékgépek miatt mentek tönkre már a '90-es évek után.

A Tangó és Kes legújabb adásában Bezsenyi Tamás és Topár Gábor Sergio Roberto de Carvalhóról beszélget, akit a média csak úgy emleget, mint a brazil Pablo Escobart, holott minden látszólagos hasonlatosságuk ellenére Escobar Brasileiro teljesen más karakter, mint amilyen a kolumbiai drogbáró volt. Carvalho jelenleg épp a magyar hatóságok vendégszeretetét élvezi, kiadatási letartóztatásban várja a sorsát.

1992-ben, az Árja Nemzet megfigyelése közben került az FBI látókörébe a korábbi zöldsapkás elit alakulatba tartozó Randy Weaver, aki Idaho északi részén, a Ruby Ridge hegyoldalában, a „korrupt civilizációtól elzárva” élt családjával. A szélsőjobbos szervezet egyik gyűlésén egy fedett ügynök azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy fűrészelje le neki két sörétes puska csövét – illegális fegyverré téve azokat. Weaver ezt megtette, a törvénysértést kihasználva pedig megpróbálták beszervezni. Miután elutasította az együttműködést, és nem jelent meg a puskák ügyében tartott bírósági peren, elfogatóparancsot adtak ki ellene. Az őrizetbe vételét célzó akció több áldozatot követelő lövöldözéshez, 11 napos ostromhoz vezetett. Topár Gábor és Bezsenyi Tamás a Tangó és Kesben.

Pontosan két évvel a 76 halálos áldozatot követelő wacói túszdráma lezárása után, 1995. április 19-én az oklahomai tragikus események rázták meg az Egyesült Államok közvéleményét. A 2001. szeptember 11-i terrortámádast megelőzően ez volt a legvéresebb terrorakció, amelyet az USA területén elkövettek. A város belvárosában elkövetett pokolgépes merényletben 168-an vesztették életüket és 680 sebesültet találtak a romok között. Az elkövető, Timothy McVeigh volt, aki annak idején Wacóban is megjelent, ahol a kormányzattal szembeni ellenállásról beszélt a sajtónak. Tettét az 1992. augusztus 21-i Idahóban történt Ruby Ridge-i ostromra is visszavezette. Erről és a világvégét váró szektákról is beszélget Topár Gábor és Bezsenyi Tamás a Tangó és Kesben.

A Tangó és Kes mai adásában ismét az ötven évvel ezelőtti, wacói ostromot idézi fel beszélgetésében Topár Gábor és Bezsenyi Tamás. Mint ismert, harminc évvel ezelőtt, 1993. április 19-én egy csoportos, rituális öngyilkosságsorozattal ért véget az Egyesült Államok egyik legvéresebb túszdrámája a texasi Wacóban, amelyről a Netflix készített egy új dokumentumsorozatot. Ezúttal azt járjuk körül, mit és hogyan szúrtak el a különböző hatóságok a többhetes akció során, illetve milyen esélyei lehettek a túlélésre a vallási gyülekezet tagjainak.

Harminc évvel ezelőtt, 1993. április 19-én egy csoportos, rituális öngyilkosságsorozattal ért véget az Egyesült Államok egyik legvéresebb túszdrámája, a wacói ostrom. Az amerikai vallási szekták történetének egyik legszörnyűbb fejezetéről a Netflix készített egy új dokumentumsorozatot, ennek apropóján beszélget a Tangó és Kes mai adásában Topár Gábor és Bezsenyi Tamás a texasi vérfürdőről. A részletek felidézésén túl arról is szó esik, hogy az 51 napig tartó fegyveres összecsapás irgalmatlanul mély sebet ütött a modern amerikai igazságszolgáltatás rendszerén.

Martin McDonagh filmjeinek emblematikus világképét attól függetlenül őrizzük magunkban, hogy szeretjük vagy utáljuk a rendező munkáit. A legutóbbi, A sziget szellemei című filmjét több kategóriában is jelölték Oscar-díjra, bár végül nem kapott szobrot. A Tangó és Kes legújabb adásában Topár Gábor beszélget Bezsenyi Tamással arról, hogy McDonagh kifejezetten keresi a határsértő karaktereket és konfliktusokat, miközben az Istenhez és Írországhoz fűződő érzelmei kikezdhetetlenek maradtak. A közönség szélsőséges reakciói elsősorban ahhoz az alapkérdéshez kapcsolódnak: hogyan és miért válhat egy átlagember gyilkossá. És vajon a legsúlyosabb bűn elkövetőjének megmarad a krisztusi megváltás lehetősége?

Farmer ruhadarabja szinte mindenkinek van és lesz is, öltözködésünket, mindennapjainkat meghatározza, olyannyira természetessé vált, hogy szinte észre sem vesszük. Könnyen beszerezhető, ugyanilyen könnyedén válunk meg tőle. A második világháború után született generációk számára azonban sajátos egyenruhává, az engedetlenség, még inkább a deviáns viselkedés jelképévé vált a farmer.

Az „olajbűnügyek” elkövetését kezdetben alapvetően a háztartási tüzelőolaj (HTO) és a vele gyakorlatilag azonos minőségű motorikus gázolaj árszínvonala közötti különbség, valamint felhasználásának jogi szabályozatlansága motiválta. A BRFK Gazdaságvédelmi Osztályán 1993 kora tavaszán kezdtek megjelenni az úgynevezett „olajos ügyek”, ekkortól datálható az olajmaffia aranykora. Hatalmas extraprofit keletkezett az olajos cégeknél, melyek töredéke az állami hivatalnokok korrumpálására ment (ebben az időben a gázolajraktárak telephely-vezetői és állományának tagjai szinte kivétel nélkül Porschékkal, Mercedesekkel és BMW-kel furikáztak), nagyobb szelete a használtáru-piacon, főleg a műtárgy-kereskedelembe folyt. A Tangó és Kes podcast munkatársai, Bezsenyi Tamás és Topár Gábor, erről az időszakról beszélgettek.

A rendszerváltozás utáni évtized egyik meghatározó bűncselekménye volt az olajszőkítés, amely a járművekben egyformán felhasználható háztartási tüzelőolaj és dízelolaj eltérő fogyasztói árán alapult. A HTO-val azonban már a Kádár-rendszerben is sokan trükköztek, például az úgynevezett olajjegyekkel. A Tangó és Kes legújabb adásában felidézzük az olajszármazékokhoz kapcsolódó gazdasági visszaélések teljes körét, amivel igyekszünk komplex képet adni az egykori szocialista gazdálkodási szisztémák vakfoltjaitól kezdve a rendszerváltás utáni kelet-európai országok sajátos feltőkésítési törekvésein át egészen a közép-amerikai országok kábítószerkartelljeinek újragondolt működéséig.

A Tangó és Kes legújabb adásában egy régi ismerőst látunk vendégül: Barak Dáviddal, a Rossz vér című könyv szerzőjével felidézzük a dunaszerdahelyi maffiához köthető egyik legizgalmasabb bűntényt. Épp húsz évvel ezelőtt a rosszfiúk megtudták, hogy az ismert helyi vállalkozó, F. Tibor a felesége nevén bérel egy trezort, amelyben feltehetőleg 30 millió korona, mai áron számolva nagyjából egymillió euró készpénzt tárol. A bűnözők értesülései szerint a 21-es számú széfben bűncselekményekből – jórészt áfacsalásokból – származó pénzt parkoltattak, így azzal számoltak, hogyha meg is lovasítják a trezor tartalmát, a gazdája nem fog feljelentést tenni. Nem akármilyen eszközökkel szerezték meg a pénzt, de az igazi fordulat a lopás után következett.

A Tangó és Kes előző adásában felidéztük, hogyan buktatta le saját magát 1981-ben a hírhedt Gida és Buksi (polgári nevükön Kecskeméti Sándor és Bujtor János), vagy ahogy szintén sokan emlegették őket: a magyar Terence Hill és Bud Spencer, a Kádár-kori szervezett bűnözés egyik legismertebb betörőpárosa. Ezúttal arról lesz szó, hogy a letartóztatásba került Kecskeméti Sándort többször is egy ambiciózus, pályája elején járó rendőrfőhadnagy hallgatta ki: Pintér Sándor. A későbbi rendőrfőkapitánynak, a jelenlegi belügyminiszternek nem volt könnyű dolga, mivel a bűnöző minden trükköt bevetett: éhségsztrájkba kezdett a fogdán, őrültnek tettette magát, képtelen történetekkel rukkolt elő. De Pintérben emberére akadt.

A Tangó és Kes legújabb adásában felidézzük a hírhedt Gida és Buksi (polgári nevükön Kecskeméti Sándor és Bujtor János), vagy ahogy szintén sokan emlegették őket: a magyar Terence Hill és Bud Spencer lebukásának hiteles történetét. Méghozzá ott tesszük ezt, ahol az eset annak idején, 1981 augusztusában történt: a budai Batthyány utca 46. számú társasházban, a lelkes hallgatóságot pedig a ház mai lakóközössége biztosítja. A Kádár-kori szervezett bűnözés egyik legismertebb betörőpárosa nem akármilyen körülmények között került rendőrkézre, elöljáróban csak annyit árulnánk el, hogy aki vékony nejlonszatyorban próbál értékes porcelánokat lopni, könnyen pórul járhat.