Podcasts about KULT

Herce Michala Isteníka lze nově slyšet například v detektivním thrilleru Kult bílého jelena. Jakou roli by si rád zahrál? A jak se dostává do vážných, temných a napínavých rolí a jak z nich zase vyskakuje? „Když se herci na place hodně smějí, tak to pak není většinou úspěšná komedie,“ říká o natáčení Isteník v pořadu Hovory.

Es könnte sein, dass diese Story, die bizarrste Geschichte ist, die wir je erzählt haben. Es geht um eine philosophische Bewegung, deren heiliger Text eine Harry-Potter-Fanfiction ist. In dieser Bewegung entsteht jedoch ein Kult, der davon überzeugt ist, dass eine KI die Menschheit auslöschen wird. Die einzige Rettung? Eine Theorie, die so irre ist, dass niemand ernsthaft an sie glauben kann. Zumindest bis die Morde anfangen. Unterstützt uns auf ⁠⁠Steady⁠⁠, damit es uns weiterhin gibt:  ⁠⁠https://steady.page/de/browserhistory/about ⁠⁠ Unsere wichtigsten Quellen:⁠⁠ Das große WIRED-Feature über die Zizians Harry Potter und die Methoden des Rationalismus auf Deutsch Harry Potter und die Methoden des Rationalismus auf Englisch Podcast: Part One: The Zizians: How Harry Potter Fanfic Inspired a Death Cult Podcast: Part Two: The Zizians: Birth of a Cult Leader Podcast: Part Three: How The Zizians Went Full On Death Cult Podcast: Part Four: The Zizian Murder Spree (or Exactly How Harry Potter Fanfic Killed A Border Patrol Agent) NYT über Ophelia Bauckholt NBC über Ophelia Bauckholt Browser History ist eine Produktion von Dennis Kogel und Magdalena Pulz in Zusammenarbeit mit Podimo. Folgt uns auch auf Instagram:

Herce Michala Isteníka lze nově slyšet například v detektivním thrilleru Kult bílého jelena. Jakou roli by si rád zahrál? A jak se dostává do vážných, temných a napínavých rolí a jak z nich zase vyskakuje? „Když se herci na place hodně smějí, tak to pak není většinou úspěšná komedie,“ říká o natáčení Isteník v pořadu Hovory.Všechny díly podcastu Hovory můžete pohodlně poslouchat v mobilní aplikaci mujRozhlas pro Android a iOS nebo na webu mujRozhlas.cz.

Daugiau žmonių galės nemokamai pasiskiepyti nuo erkinio encefalito. Iki šiol nemokamas vakcinas galėjo gauti 50-55 metų amžiaus žmonės, o nuo dabar – 50-60 metų amžiaus žmonės.Paišinėjimas popieriuje susirinkimo ar paskaitos metu gali būti laikomas nepagarbos ženklu, tačiau iš tiesų šis užsiėmimas suteikia nemažai naudos.Kaip prisijaukinti tamsųjį metų laiką?Kultūros ministeriją nuo „Nemuno aušros“ apsaugojusi Kultūros asamblėja plečiasi. Regionuose kuriasi Kultūros asamblėjos padaliniai, kuriuose buriasi vietos kultūros žmonės. Rubrika „Savaitgalis už Vilniaus“.Sekmadieniais iki pat Kalėdų kviečiame išgirsti pasakojimus apie švenčių laukimą. Šįkart lankomės „Mamų unijoje“, kur jau beveik dešimtmetį vyksta Advento kojinaičių projektas.Prezidentas ir premjerė sveikina politinių kalinių išlaisvinimą Baltarusijoje. Po Jungtinių Valstijų ir Baltarusijos vadovo Aliaksandro Lukašenkos derybų režimas paleido 123 kalinius. Pagal šį susitarimą Jungtinės Valstijos panaikino Baltarusijos trąšoms taikomas sankcijas, o derybas vedęs amerikiečių pasiuntinys praneša, kad Lukašenka neva sutiko stabdyti oro balionų skrydžius į Lietuvą.Ved. Edvardas Kubilius

Cserna Antal, színművész a Spinoza Színház új előadásában, a Goldberger, a textilkirály című darabban alakítja a főszerepet. Az előadás december 11-én mutatkozik be a Spinozában, írója Sándor Anna, rendezője Surányi András, díszlet- és jelmeztervezője Czeizel Gábor. A mű a magyar ipar- és kultúrtörténet egyik legkülönlegesebb alakját, Goldberger Leót idézi meg, aki a Goldberger Textilgyár felvirágoztatásával tette ismertté Magyarország nevét a világban. A darab egy korszak tükre is, amikor az alkotás, a tudás és a közösségi értékek szembe kerültek a történelem sötét árnyaival. A gyárat, amely a két világháború között a magyar textilipar egyik legmodernebb központja volt, Goldberger Leó saját elhivatottsága, újításai és szociális érzékenysége tette legendássá. A Goldberger-márka kulturális szimbólum is lett. A műselyem és a kiváló minőségű textíliák Párizstól Londonig ismertté tették Magyarországot, miközben a gyárban a korszak legjobb tervezői, mérnökei és művészei dolgoztak. A történet ugyanakkor tragikus is: egy olyan ember sorsa bontakozik ki, aki a tudás, a munka és a hazaszeretet erejében hitt, miközben egyre sötétebb idők jöttek. A főszereplő elmondása szerint a darab azt az üzenetet hordozza, hogy az értékek – a minőség, az emberség, az erkölcs – mindig sérülékenyek, ha a történelem elfelejti az embert. A darab megmutatja, milyen tragikus, amikor ez a világ szétporlad, és a kultúrát, a tudást és az emberi méltóságot felülírja az eszme és az előítélet. A Spinoza Színház ezzel az előadással fontos kérdéseket is felvet a jelen számára. Mi a valódi siker ára? Mit jelent a felelősség a hatalommal szemben? És meddig maradhat ember az, aki körül a világ épp elveszíti a lelkét?A Sláger FM-en minden este 22 órakor a kultúráé a főszerep S. Miller András az egyik oldalon, a másikon pedig a térség kiemelkedő színházi kulturális, zenei szcena résztvevői Egy óra Budapest és Pest megye aktuális kult történeteivel. Sláger KULT – A természetes emberi hangok műsora.

Orbán Nelli hárfaművész és színész Balázs Zoltán rendezésében a Pénélopeia című előadásban látható a Mettrin Művészeti Központ színpadán – a Maladype Színház produkciójaként. A produkció Margaret Atwood világhírű regénye nyomán születik meg, és az Odüsszeia történetét három női nézőpontból meséli újra. Pénelopé, Heléné és a szolgálólányok hangja egyszerre ironikus, fájdalmas és felszabadító, miközben a klasszikus mítosz mai kérdésekkel telítődik. Az előadás különlegessége, hogy a zene is szerves része a színpadi jelenlétnek.Nelli a darabban hárfán, furulyán és basszusgitáron is játszik, a hangszeres jelenlét így folyamatos párbeszédben van a szöveggel és a testtel. Az esti műsorban arról mesél, hogyan válik a zene gondolattá, gesztussá, hogyan hordoz jelentést egyetlen hang, egy megszólalás vagy épp a csend. A művész párhuzamosan dolgozik több hazai színháznál színészként, hárfaművészként több szimfonikus zenekarral dolgozik, valamint tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol a színész- és rendezőhallgatókat vezeti be a zene dramaturgiai gondolkodásába. Hisz abban, hogy a zene a színházban valódi gondolkodási forma. Szó esik a hárfa helyéről is, arról, hogyan lehet ezt a hangszert kiszabadítani a klasszikus klisék közül, és hogyan válhat kortárs megszólalássá. Nelli számára a hárfa egyszerre hangszer és karakter, amely ugyanúgy jelen van a színpadon, mint a szereplők. Ugyanakkor beszélünk továbbá annak a lélektanáról is, miként lehet ma a mozifilmek világába vagy televíziós produkciók felé orientálódni úgy, hogy közben önazonos marad az ember. A Pénélopeia előadásban a humor és az irónia mögött komoly kérdések húzódnak meg hatalomról, hűségről, láthatatlanságról és emlékezetről. A mítosz így valódi élő anyag, amely ma is képes megszólítani a nézőt.A Sláger FM-en minden este 22 órakor a kultúráé a főszerep S. Miller András az egyik oldalon, a másikon pedig a térség kiemelkedő színházi kulturális, zenei szcena résztvevői Egy óra Budapest és Pest megye aktuális kult történeteivel. Sláger KULT – A természetes emberi hangok műsora.

Szőllősi Rita, iparművész, a Rearticon Iparművészeti Egyesület elnöke, aki az Iparmű Szalon megálmodója és főszervezője.Az Iparmű Szalon különleges esemény, amely idén két adventi hétvégén, december 12–14-én és 19–21-én várja a látogatókat a De la Motte-palotában (Budai Vár, Dísz tér 15.). A háromnapos program célja, hogy új formát adjon a kortárs kézművességnek: exkluzív, mégis közvetlen hangulatban mutatja be a legkiválóbb magyar iparművészeket. A rendezvény valódi kulturális élmény. A látogatók egy barokk palota öt szalonjában találkozhatnak a művészekkel, miközben pop-up kiállítások, workshopok és karitatív programok teszik teljessé a hangulatot. A különleges helyszín önmagában is kulturális érték: a De la Motte-palota egykor Mária Terézia katonatisztjének otthona volt, és falain ma is 18. századi freskók láthatók, amelyeket 15 réteg vakolat alól tártak fel. Rita mesél arról, hogyan vált a tavaly kísérletként elindított esemény az idei év egyik legvártabb adventi programjává. A kezdeményezés sikerét a közvetlenség, a szakmai minőség és a valódi közösség adja. A szalont ugyanis szakmai zsűri állítja össze, amely kizárólag nívós, egyedi alkotásokat enged be a falak közé.Idén négy első kerületi kiváló iparművész kap külön bemutatkozási lehetőséget, a vásár pedig karitatív programmal is kiegészül. December 13-án, szombaton a Tarnabodi Roma Gyermekkórus ad koncertet, majd közös alkotóworkshopon vesz részt a művészekkel. A rendezvény így nemcsak művészet, hanem közösségteremtés is. A látogatók számára ez az esemény a nyüzsgő adventi vásárok között valódi menedék: egy hely, ahol nincs hurkaillat és tömeg, csak finom műtárgyak, kézzel készült ékszerek, textíliák és dísztárgyak, valamint a személyes találkozás élménye. Rita maga is alkotóként vesz részt, idén népművészeti ihletésű hímzéseiből készült táskákat és textileket mutat be. Az Iparmű Szalon célja, hogy visszaadja a kézművesség méltóságát, és megmutassa, hogy az iparművészet nemcsak a múlt értéke, hanem a jelen egyik legnemesebb formája.A Sláger FM-en minden este 22 órakor a kultúráé a főszerep S. Miller András az egyik oldalon, a másikon pedig a térség kiemelkedő színházi kulturális, zenei szcena résztvevői Egy óra Budapest és Pest megye aktuális kult történeteivel. Sláger KULT – A természetes emberi hangok műsora.

Nagy Dorka népdalénekes, menedzser és tanár, valamint Fellinger Domonkos színművésza Meseőrzők program részeként a Meseóra című adventi családi esemény vezetői lesznek december 13-án a Nemzeti Színházban. A Meseőrzők küldetése, hogy visszahozza a szóbeli mesemondás, az éneklés és a közös élmény varázsát a mindennapokba. Dorka és Domonkos ennek a missziónak a részeként olyan foglalkozásokat tartanak, ahol a gyerekek és a szülők együtt élhetik át a mese és a népdal közösségteremtő erejét. „A mesékben ott van a tudás, az érzelem és az élmény, amiből a gyerekek és a felnőttek is töltekezhetnek” – fogalmazott Domonkos a műsorban.A december 13-i esemény különleges hangulatot ígér: a Lucanaphoz kapcsolódó programon adventi mesék, bibliai történetek és közös éneklés várja a családokat. A mesemondás és a népdalok egymásba fonódva vezetik a gyerekeket a karácsony hangulatába, miközben a kicsik aktív résztvevői lesznek a történetnek – a mese a mesében formában ők is alakítják a cselekményt. Dorka arról is mesélt, hogy a zenei válogatás során külön figyel arra, hogy a népdalok tájegységekhez illően színesítsék a programot. „A dalok is történetek, minden egyes ének egy újabb kapocs a meséhez és a közösséghez” – mondta. A foglalkozás nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is megérinti, hiszen sokan a saját gyerekkoruk élményeit élik újra. Domonkos hozzátette, hogy minden meseóra komoly felkészülést igényel, hiszen a meséket fejből meséli, így a gyerekekkel való közvetlen kapcsolat, a szemkontaktus és az improvizáció is a történet részévé válik. „A mese képes arra, hogy még egy nagyobb térben is intimitást teremtsen. A gyerekek mindig őszinték, és ha megérintjük őket, azonnal reagálnak.” A Sláger KULT-ban a vendégek arról is beszéltek, hogy a mese nem csupán gyerekeknek való. A mesék, dalok és hagyományok révén mindannyian közelebb kerülhetünk ahhoz a belső gyermeki világhoz, amelyben még képesek voltunk csodálkozni, hinni és nevetni.A Sláger FM-en minden este 22 órakor a kultúráé a főszerep S. Miller András az egyik oldalon, a másikon pedig a térség kiemelkedő színházi kulturális, zenei szcena résztvevői Egy óra Budapest és Pest megye aktuális kult történeteivel. Sláger KULT – A természetes emberi hangok műsora.

Dudich Ákos író-fordító, a Konkrét Könyvek kiadó tulajdonosa, aki a zene, az irodalom és az indián kultúra világát egyaránt szenvedéllyel közvetíti. Ákos egykori zenei újságíróként kezdte pályáját, majd fordítóként és könyvkiadóként vált ismertté. A Konkrét Könyvek két fő irányt képvisel: a zenei életrajzok és az indián kultúrával foglalkozó kiadványok világát. A kiadó most egy különleges kötettel készül az ünnepekre, Walter McClintock „Régi északi ösvény” című művével, amely először jelenik meg magyarul. A könyv a feketelábú indiánok kultúráját mutatja be, az 1900-as évek elejének eredeti szertartásait és legendáit eleveníti fel. A főhős számára ez a könyv személyes ügy. „Édesapámtól örököltem az indián kultúra iránti érdeklődést, ez már a véremben van” – árulja el. Az életmódrekonstrukciós táborokban, a bakonyi indián közösségekben való részvételei is ezt az elhivatottságot tükrözik, ahol minden nyáron újraéli a törzsi hagyományokat és a természet közelségét. A Konkrét Könyvek azonban nemcsak kulturális misszió: Ákos a Red Hot Chili Peppers, a Linkin Park vagy a Sepultura frontembereiről szóló, magyar nyelven megjelent könyvek kiadójaként is ismert. Elmondta, hogy ezek a fordítások mindig személyes kihívások, mert a zenészek karakterét és hangját magyarul is hitelesen kell visszaadni mesterséges eszközök nélkül, tisztán emberi érzékkel. A műsorban szó esett arról is, hogyan született a Kartel fenegyerekének, Big Daddy Lacának életrajzi könyve, amelyet Ákos társszerzőként jegyez. A közös munka során barátság született kettejük között, hiszen – ahogy mondta – „ezek az életrajzok azon túl, hogy kordokumentumok, lényegében inkább emberi történetek”. Hamarosan új zenei kiadványok is érkeznek: készül a Gary Holt (Exodus, Slayer) önéletrajz, valamint egy Rammstein-történetet feldolgozó képregény, Gauder Áron illusztrációival. Ákos számára a könyvkiadás egyértelműen küldetés. „A könyveim a szenvedélyem lenyomatai. Minden kötetben ott vagyok, mert csak azt adom ki, amiben hiszek.”A Sláger FM-en minden este 22 órakor a kultúráé a főszerep S. Miller András az egyik oldalon, a másikon pedig a térség kiemelkedő színházi kulturális, zenei szcena résztvevői Egy óra Budapest és Pest megye aktuális kult történeteivel. Sláger KULT – A természetes emberi hangok műsora.

Pápai Erika, Jászai Mari-díjas színművész a Karinthy Színház színpadán készül új bemutatójára, az Apácák című zenés előadásra.A darabot Pataki András rendezte, és a színésznő olyan kollégákkal játszik együtt, mint Vándor Éva, Balázs Andrea, Mikecz Estilla és Dobra Mara. Az abszurd humorral, groteszk helyzetekkel és sok zenével átszőtt előadás egy különleges történetet mesél el: egy apátság nővérei pénzgyűjtő estet szerveznek, hogy eltemethessék társaikat, akiket egy furcsa baleset ért. A produkció egyszerre szórakoztató és szívhez szóló, miközben a zenés műfaj minden energiáját megmozgatja. A főpróbahét feszített tempójában készült beszélgetésből kiderül, hogy Erika számára a türelem a legfontosabb erény a színészi pályán. A próbafolyamat szerinte mindig feszült, hiszen rövid idő alatt kell komplex előadásokat létrehozni, de a cél mindig ugyanaz: eljutni a közönséghez, és estéről estére új energiát adni. A színésznő szerint a színpadon minden este új előadás születik. A színház lényege, hogy élő, megismételhetetlen pillanatokat ad, és az idegrendszeri feszültség, amellyel dolgoznak, ennek a varázsnak a része. Azt mondja, az alkotás folyamata sokszor küzdelmes, de pont ettől válik nemes tapasztalattá. Az Apácák előadásban ének, tánc és humor találkozik, a szereplők pedig igazi közösséget alkotnak a színpadon. Erika szerint a darab egyik titka az, hogy a groteszk szituáció mögött mély emberi üzenet húzódik: a hit, a kitartás és az összetartozás ereje. A műsorban arról is beszél, hogy a színészet számára szolgálat. A közönség minden este időt, energiát és figyelmet áldoz a színházra, ezért a színésznek kötelessége ugyanezt visszaadni. „Ha elfelejtjük, hogy a színház szolgálat, akkor valami nagyon összekeveredik” – fogalmazta meg a pályáról vallott hitvallását. A Karinthy Színház új előadása december 12-én, 13-án és 14-én is látható, majd az év végén, december 30-án, illetve januárban újabb alkalmakon is színpadra kerül.A Sláger FM-en minden este 22 órakor a kultúráé a főszerep S. Miller András az egyik oldalon, a másikon pedig a térség kiemelkedő színházi kulturális, zenei szcena résztvevői Egy óra Budapest és Pest megye aktuális kult történeteivel. Sláger KULT – A természetes emberi hangok műsora.

Endrédy Gábor, színművész, a Slachta Margit Kollégium igazgatója. A színpad után most egy másik területen találta meg a hivatását: fiatal egyetemisták közösségét vezeti, akik a Magyar Vezetőképző Alapítvány égisze alatt működő Mórus Vezetőképző Akadémia programjaiból nőttek ki. A kezdeményezés célja, hogy a tehetséges, közösségért dolgozó fiatalokat értékalapú közösségbe hívja, és olyan környezetet teremtsen számukra, ahol a tudás mellett a szolgálat és a felelősség is mindennapi értékké válik. A Slachta Margit Kollégium két éve nyílt meg a XI. kerületben, az Aga utcában. Az intézmény 55 férőhelyes, könyvtárral, előadóteremmel, kápolnával és konditeremmel felszerelt, ahol a fiatalok nemcsak biztonságos lakhatást, hanem inspiráló közösséget is kapnak. A túljelentkezés háromszoros, ami egyértelműen mutatja, hogy egyre nagyobb az igény az ilyen értékközpontú közösségi terekre. Gábor szerint ez a munka másfajta színpad: itt a diákok szemében, a közös programokban és a bizalomban jelenik meg a siker. Azt mondja, a legnagyobb élménye, amikor a fiatalok nemcsak lakóként, hanem alkotóként vesznek részt a kollégium életében, ötleteikkel, kezdeményezéseikkel, közösségi aktivitásukkal. A beszélgetés során mesél a Cipősdoboz-akcióról is, amelyet a kollégisták kezdeményeztek egy budai gyermekotthon javára. A diákok saját ajándékokat gyűjtenek, személyre szabottan, életkor és nem szerint, hogy karácsony előtt valódi örömöt adhassanak. A közösség így nemcsak a tanulás, hanem az empátia és a szolidaritás tere is lett. Gábor ma már háromgyermekes édesapaként a családot helyezte előtérbe. A színházi világot nem hagyta maga mögött, hiszen rendszeresen moderál kulturális eseményeket, díjátadókat, de életének középpontjába most az a szolgálat került, amely mások életét formálja. Ahogy fogalmazott, „ez is színpad, csak most a közösség a nézőtér, és minden nap új előadás kezdődik.”A Sláger FM-en minden este 22 órakor a kultúráé a főszerep S. Miller András az egyik oldalon, a másikon pedig a térség kiemelkedő színházi kulturális, zenei szcena résztvevői Egy óra Budapest és Pest megye aktuális kult történeteivel. Sláger KULT – A természetes emberi hangok műsora.

Szűcs Krisztián, énekes, zeneszerző, szövegíró, a Heaven Street Seven egykori frontemberei több jubileumot is ünnepel. Huszonöt éve jelent meg a zenekar legendás Cukor című albuma, rajta a generációkat összekötő Hol van az a Krézi srác? című dallal, amely ma is a hazai alternatív pop egyik sarokköve. A jubileum alkalmából Krisztián országos turnéra indult, Krézisrác 25 címmel, ahol szólózenekarával, az Írgalmatlan Nővérekkel idézi fel pályájának legfontosabb dalait. A turné zárókoncertje december 27-én az A38 Hajón lesz , ahol a közönség egy igazi évzáró ünnepre számíthat. A koncertsorozat mellett készül egy különleges könyv is, Utazás a kegyetlenbe címmel, amely 2026 elején jelenik meg. A kötetben rövid írások, zenekari történetek és személyes reflexiók váltják egymást a zene, az élet és az alkotás határterületeiről. Krisztián vallja, hogy az írás és a zenélés egyaránt belső kényszer, önkifejezés és terápiás folyamat, amelyben a dalok nem csupán szórakoztatnak, hanem tükröt tartanak a világnak. Jövő nyáron sokak örömére újabb fejezet nyílik, ugyanis a Heaven Street Seven egyszeri, megismételhetetlen koncerttel tér vissza augusztus 8-án a Budapest Parkban, „Kábé 30” címmel. Az esemény a zenekar harmincéves történetét idézi fel, egy korszak zenéjét és szellemiségét. Krisztián számára a zenélés mindig az emberi lélek kutatása volt, az ösztön és a tudat határán. „A dalok, amiket írtam, nem azért születtek, hogy nagyot szóljanak, hanem hogy igazak maradjanak” – mondja, miközben a felelősség és a hitelesség kérdéséről beszél. A zene szerinte a nyugati ember meditációja: „Ahol máshol imádkoznak, ott mi zenélünk.” A koncertjein most is ezt a lelki teret szeretné megteremteni, ahol a közönség nemcsak nosztalgiázik, hanem újraéli mindazt, amit a Heaven Street Seven dalai egykor jelentettek – szabadságot, fiatalságot, őszinteséget és önazonosságot.A Sláger FM-en minden este 22 órakor a kultúráé a főszerep S. Miller András az egyik oldalon, a másikon pedig a térség kiemelkedő színházi kulturális, zenei szcena résztvevői Egy óra Budapest és Pest megye aktuális kult történeteivel. Sláger KULT – A természetes emberi hangok műsora.

Papp Noémi író „Miattad felébrednék” című novelláskötete a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg, és már az első hetekben elindult az olvasók között, mint egy szelíd, de pontos tükör a mindennapokról. A kötet rövid történetei az élet apró helyzeteiből épülnek. Van bennük sírás és nevetés, leválás és ígéret, kapcsolat, csalódás, újrakezdés, buszon ülő idegen és elcsúszott mesterember – vagy éppen egy tál töltött káposzta, ami egy egész család történetét meséli el. Noémi nem ítélkezik, nem tanít, csak megmutat, és ettől lesz hiteles. „A jó novella olyan, mint a jó vicc – nem elég jónak lennie, jól is kell elmondani” – mondta a műsorban. A beszélgetésben szó esik arról is, hogy a kötetben szinte minden történethez kapcsolódik valamilyen íz, illat, étel vagy ital. „Rájöttem, hogy az életünket átszövi az étkezés. Benne van az emlékekben, a gyerekkorban, a családi ünnepekben, ezért a novellákban is jelen van.” A könyvben huszonnyolc rövid írás kapott helyet, amelyek között több is a párkapcsolatok köré épül. Van, amelyik újrakezdésről szól, más elengedésről, és olyan is, amelyik a hétköznapi bosszúságokat foglalja irodalomba. Egyes történeteket évekkel ezelőtt írt, mások most születtek, így a kötet egy évtizednyi érzelmi anyagból épül fel. A szerző elárulta, hogy a cím egy véletlenül hallott mondatból született: egy kávézóban fülelt ki egy beszélgetést, amely így zárult: „Miattad felébrednék.” Azonnal tudta, hogy ez lesz a kötet címe. „Annyira megfogott, mert benne van minden: szerelem, vágy, magány és valami remény is.” Noémi korábban két történelmi regényt is írt, és a Sláger KULT-ban arról is beszélt, mennyire más élmény novellákat írni. „A regény hosszú utazás, a novella viszont koncentrált jelenlét. Minden mondat számít, nincs hely a díszítésre. De mindkettőt szeretem, mert mindkettő más oldalamat mutatja.” A műsorból kiderül, hogy a szerző rendszeres kapcsolatban van az olvasóival, közösségi oldalán aktívan beszélget velük, és már most sokan visszajeleztek, hogy magukra ismertek a történetekben. „Ha valaki azt mondja, hogy ezzel a könyvvel nem érzi magát egyedül, az nekem a legnagyobb ajándék” – fogalmazott Noémi.A Sláger FM-en minden este 22 órakor a kultúráé a főszerep S. Miller András az egyik oldalon, a másikon pedig a térség kiemelkedő színházi kulturális, zenei szcena résztvevői Egy óra Budapest és Pest megye aktuális kult történeteivel. Sláger KULT – A természetes emberi hangok műsora.

Gencsi Attila, az ország első popkulturális stand-up színházának alapítója és előadója, aki az Antitalent Rhapsody című önálló estjével egyedülálló módon kapcsolja össze a humort, a zenét és a színházi történetmesélést. Attila műfajt teremtett: az általa megálmodott stand-up színház egyszerre önreflexív, kulturális és nosztalgikus utazás, amely a 20. századi popkultúra nagy alakjait és jelenségeit idézi meg – Woody Allentől és a Monty Python csapatától egészen Révész Sándorig, Szikora Róbertig vagy Puskás Ferencig. A produkció szellemes, mégis mély: a tehetség, a zsenialitás és az önismeret határvidékén mozog, miközben finoman szembesít azzal, mit jelent ma alkotni, hinni és embernek maradni. Az Antitalent Rhapsody sajátos humorral mutatja meg, hogy a tehetségtelenség is lehet szórakoztató, sőt, önreflexióra késztető élmény. Attila gitárral, énekkel és monológokkal építi fel az előadást, amely egyszerre színház és stand-up, de egyik sem a szó klasszikus értelmében. Az est során múlt és jelen, humor és keserédes felismerések fonódnak össze. A produkció december 13-án lesz látható a belváros szívében, a Váci utca 40. szám alatt, a FAME Arts and Café színpadán, ahol az előadás után közönségtalálkozó is várja a nézőket, jazz-zenével és baráti beszélgetésekkel. Attila arról is mesél ma, hogy a civil élet és a művészi hivatás között egyensúlyozva hogyan talál menedéket a színpadon. Kétgyermekes édesapaként, teljes munkaidős civil karrier mellett alkot, és minden fellépés számára egy új premier. Ahogy fogalmazott: „Amikor színpadra lépek, elszabadul bennem minden, amit a hétköznapokban visszafogok. Ez a szabadság, a humor és az önazonosság pillanata.”A Sláger FM-en minden este 22 órakor a kultúráé a főszerep S. Miller András az egyik oldalon, a másikon pedig a térség kiemelkedő színházi kulturális, zenei szcena résztvevői Egy óra Budapest és Pest megye aktuális kult történeteivel. Sláger KULT – A természetes emberi hangok műsora.

Kellner Dénes, író, költő, alias David Kronberg „A csillagok egyedül vannak” című verseskötete új oldalát mutatja meg az alkotónak. A műsorban Dénes mesél arról, hogyan született meg ez a különleges könyv, amelyet eredetileg nem is akart kiadni, mert – ahogy fogalmazott – „a vers túl intim”. A kötet végül mégis megjelent az Irodalmi Rádió gondozásában, akik szeretettel és szakmai igényességgel segítették a munkát. A borítót Mészáros Borbála tervezte, és maga az alkotó is meglepetten élte meg, milyen személyes, őszinte és sokszínű lett a végeredmény. A csillagok egyedül vannak hat ciklusra épül, benne könnyed, játékos és gyerekversek, de a középpontban a szerelem áll – annak öröme, fájdalma, melankóliája és beteljesülése. A kötet szíve két fejezet: „A szerelmes a költő, és ez jó neki” és „A szerelmes a költő, és ez rossz neki”, ahogy Dénes fogalmaz, ezekben található az élet legőszintébb rezdülése. A beszélgetésben elhangzik az „Időtlen” című vers is, amelyből Dénes fejből idéz, és megosztja azt a gondolatot, hogy „a szív emlékszik mindenre, amit valóban átéltünk”. A műsorvezetővel arról is beszélgetnek, hogy a versek zenévé válhatnak, hiszen mindegyikben ott rejlik egy ritmus, egy dallam, ami akár énekelt formában is életre kelhet. A műsorban szó esik a kötet születéséről, az írói bátorságról, a fájdalom méltóságáról, és arról, hogy a versekben mindig benne marad egy darab a szerző lelkéből. Dénes vallja, hogy a csillagok, akárcsak az emberek, „fényükkel adják oda önmagukat a világnak”, ezért is választotta ezt a metaforát kötetének címéül. A szerző idén egy külön elismerésben is részesült: az Irodalmi Rádió díját vehette át, amelyet az alkotói elhivatottságáért és következetes irodalmi munkájáért ítéltek neki oda.A Sláger FM-en minden este 22 órakor a kultúráé a főszerep S. Miller András az egyik oldalon, a másikon pedig a térség kiemelkedő színházi kulturális, zenei szcena résztvevői Egy óra Budapest és Pest megye aktuális kult történeteivel. Sláger KULT – A természetes emberi hangok műsora.

Pola Boulza romāns "Debesu patvērums" ir iekļauts gadsimta romānu izlasē starp simts labākajiem 20. gadsimta angliski sarakstītajiem literārajiem darbiem. Trīs jauni amerikāņi bēg no kara un dodas vispirms uz Ziemeļrietumāfriku. Viņi satiek dīvainus cilvēkus, vietas un stāstus. Viņiem ir sarežģītas savstarpējās attiecības, reizēm nepatīk arābi, reizēm viņi tuksnesī apmaldās. Tēja tuksnesī var būt vienlaikus vīzija un arī beigas. Pola Boulza romānu "Debesu patvērums" no angļu valodas tulkojis Dens Dimiņš, kuram šoreiz vajadzējis konsultēties arī par arābu valodu. Viņš raksta: „Boulza valoda kā nospriegots dzīpars mūs vieno ar neizdibināmo Austrumu zemēs. Un ja arī meklējumi nekur nenoved, pareizo atbilžu nav, ir dots šis ceļojums un tās īpašās debesis, kas sargā un sedz." Autors Pols Boulzs ir amerikāņu rakstnieks, tulkotājs un komponists, ilgu laiku dzīvojis Tanžerā (Marokā). Vēl daži teikumi no romāna: "Parādās melna zvaigzne, tumšs punkts nakts debesu skaidrībā. Tumšs punkts un vārti uz atpūtu. Pasniedzies, pārdur debesu patvēruma smalko audumu, atpūties." Pola Boulza romānu "Debesu patvērums" latviešu valodā izdevusi "Orbīta". Par romānu "Debesu patvērums" Dens Dimiņš stāsta arī raidījumā Kultūras rondo. Raidījumu atbalsta:

Seimui patvirtinus 2026 metų biudžetą, traukiasi finansavimas įvairioms kultūros institucijoms. Kokie bus 2026-ieji kultūrai, sumažėjus finansavimui?Šią savaitę paskelbti Lietuvos nacionalinės kultūros meno premijų laureatai. Pasak eksperčių Lolitos Jablonskienės ir Eglės Kačkutės, šių metų sąrašas – išskirtinai subalansuotas.Lietuvoje savo poziciją jau įtvirtino „Jaunojo tapytojo prizas“, galbūt nuo šiol kasmet sulauksime ir „Vidurio amžiaus tapytojo prizo“ laureato. Pirmą kartą surengtas konkursas siekia atkreipti dėmesį į sovietmečiu ar ankstyvuoju posovietiniu laikotarpiu augusios ir besiformavusios tapytojų kartos kūrybą ir šių menininkų patiriamus iššūkius.Italijos nacionalinė virtuvė įtraukta į UNESCO nematerialaus paveldo sąrašą. Apie šio pripažinimo reikšmę bei kokią vietą italų gyvenime užima maistas – pokalbis su Italijos Respublikos ambasadoriumi Lietuvoje Emanuele de Maigret.„Istoriją visgi rašo nugalėtojai, didvyriai, tik išskirtiniais atvejais didmoterės“, – komentare sako poetė, muziejininkė Renata Karvelis.Būti geru kuratoriumi – tai turėti daug priešų, įsitikinęs architektas, profesorius, kritikas Pippo Ciorra. Šiuolaikinio meno muziejuje MAXXI Romoje dirbantis italas gerai pažįsta Lietuvos meno ir kultūros lauką, o šį rudenį Kaune lankėsi Nacionalinio architektūros instituto kvietimu. Dvi panašaus profilio įstaigos tampa partnerėmis. Ką tai reiškia Kaunui ir Lietuvai?„Anksčiau bijodavau, nes galvodavau – jei kito žino, kad tave išprievartavo, tampi pažymėta. Dabar suprantu: turite pažymėti žmogų, kuris tai padarė, ne mane“, – sako seksualinę prievartą patyrusi komikė Vita Žiba. Šią savaitę Nacionaliniame žmogaus teisių forume jai įteiktas Metų žmogaus teisių balso apdovanojimas.Ved. ir red. Indrė Kaminckaitė

Arvo Perta jubilejas gadu Latvijā noslēdz pārsteidzoša grāmata – Jonasa Sildres grafiskais romāns "Starp divām skaņām". Stāsts par komponista Arvo Perta ceļu līdz savai skaņu valodai. Kultūras rondo tiekamies ar tulkotāju no igauņu valodas Maimu Grīnbergu, kurai arī jautājam par īpašām mūzikas pieredzēm, un atgādinām, ko par Perta mūzikas krsāsainību un dziļumu teica diriģents Kaspars Putniņš un pianists Georgijs Osokins. Šis ir Arvo Perta gads. Viņa mūziku vislabāk baudīt klātienē. Varbūt pat Arvo Perta centrā, kas atrodas mežā netālu no Tallinas. Mūsdienu mūzikas ģēnijs, minimālists, igauņu komponists Arvo Perts izgājis cauri gan klusēšanas gadiem, gan emigrācijai no padomju okupētās Igaunijas, gan pieredzējis atgriešanos Igaunijā. Šoruden viņš svinēja 90. dzimšanas dienu, bet mūziķi svin viņa gadu, ne vienu dienu. Jonasa Sildres grafiskais romāns "Starp divām skaņām" stāsta par pasaulē zināmākā igauņu komponista Arvo Perta dzīvi no dzimšanas Igaunijā 1935. gadā un savas balss un ceļa meklējumiem mūzikā līdz 1980. gadam, kad padomju vara viņu piespieda emigrēt – Perta mūzikas nonkonformistiskā un reliģiozā rakstura dēļ. Sildre radījis vizuāli piesātinātu stāstu par nemierpilnu mākslinieku, kurš nevairās no konfrontācijas ar valsti, lai paliktu uzticīgs sev par katru cenu. Grāmatas neparastā un svaigā vizuālā valoda pierāda, ka pat melnbaltas līnijas var izstarot mūzikas krāsainību un dziļumu. Jonass Sildre (Joonas Sildre) ir igauņu komiksu mākslinieks, ilustrators un grafiskais dizainers. "Starp divām skaņām" tulkots angļu, čehu, lietuviešu, somu, ungāru un vācu valodā un saņēmis apbalvojumus Igaunijā un ārvalstīs – zelta medaļu gan "IPPY Awards" grafisko romānu kategorijā, gan "IBPA Benjamin Franklin Award" grafisko romānu kategorijā u. c. Lasīt un skatīties Jonasa Sildres grafisko romānu "Starp divām skaņām. Arvo Perta ceļš līdz savai skaņu valodai" ir neparasta pieredze. Grāmatu izdevusi izdevniecība "Amori".

""Klasika" ir mans mīļākais radio. Vienmēr mašīnā klausos tikai divas radiostacijas, un viena no tām ir jūsu. Pat ja būtu uzaicināts mazgāt grīdas jūsu raidstacijas studijā, būtu atnācis jums palīdzēt! (..) "Klasika" ir tā, kas dzīvo pāri laikam: laiks iet, bet tā dzīvo un eksistē. Jo tā ir klasika. Vai tas ir džezs vai akadēmiska mūzika – tam nav nekādas nozīmes. (..) Ja gribi turēt savu dvēseli pie veselības, mūzika tam ir vislabākās zāles – tā ir Dieva māksla," ir pārliecināts viens no Latvijas viskolorītākajiem režisoriem AIKS KARAPETJANS, kura radošās darbības lauks ir gan opera un teātris, gan kino. Tomēr 8. janvārī viņš debitēs kāda vērienīga koncerta režisora ampluā. Proti, tieši viņš būs Latvijas Radio 3 "Klasika" 30. jubilejas koncerta režisors Latvijas Nacionālajā operā, un viņa veikumu varēsim redzēt ne tika Baltajā namā, bet arī Latvijas Televīzijas tiešraidē. Tomēr saruna rit arī par citām Aika radošajām iecerēm, un tādu nudien viņam netrūkst! Inga Saksone: Mūsu sarunas temats būs priecīgi notikumi, kas gaidāmi pēc Jaunā gada: saistīti gan ar "Klasiku", gan Balto namu. Bet sākumā gribēju jautāt par skolām, kurā esi mācījies: Latvijas Mākslas akadēmiju, Latvijas Kultūras akadēmiju un Parīzes kino skolu. Vai tās viena otru ir papildinājušas? Aiks Karapetjans: Noteikti papildinājušas, jo visas trīs iestādes ir ar savām tradīcijām. Nezinu, kā tagad, bet manos laikos, kad mācījos Mākslas akadēmijā – un tas bija ļoti, ļoti sen – tā tiešām vairāk bija klasiskā, akadēmiskā izglītība. Savukārt Kultūras akadēmija bija tāda dvēseles lieta – tur bija vairāk par kino. Ņemot vērā, ka tolaik vēl nebiju tādu tehnisku iespēju kā tagad – ka studenti var mācīties un veidot filmas, mēs bijām tāds kā eksperimentāls kurss. Tā tehniskā izglītība mums bija diezgan pašvaka, un tas bija viens no iemesliem, kāpēc aizbraucu uz Parīzi, jo tur bija tieši otrādi: tur par radošumu bija mazāk, bet vairāk – tieši par tehniskām lietām, un tur apguvu kinoizglītības tehnisko pusi. Visas trīs izglītības bija ļoti dažādas, neviena no tām neatkārtoja iepriekšējo, un tas man ļoti, ļoti palīdzēja. Mākslas akadēmijā tavs noslēdzošais darbs bija "Nāves tēma latviešu glezniecībā 19. gadsimta otrajā pusē un 20. gadsimta sākumā". Šī tēma patiešām bija tik ātri un viegli atrodama? Protams... (Smejoties nopūšas.)  Latviešiem to var atrast, ja? Rozentāla simbolisms, ko redzam viņa gleznās, ir viena lieta. Izteiksmīgākā ir viņa glezna "Nāve", kur pļavā sēž jauna sieviete ar zīdainīti klēpī un pie zīdainīša pieliekusies jauna, skaista sieviete baltā tērpā. Liekas – tāda smuka ainava, bet īstenībā tā kompozīcija ir par Nāvi, kas apmeklē bērnu. Bet ir, ir daudz. Pat kluso dabu var atrast ar galvaskausu, ko arī var interpretēt kā nāvi. Tas vienkārši ir jautājums par to, kāda ir semiotika – vairāk pētīju tieši to pusi. Vairs neatceros kādas detaļas, bet tā tēma atnāca pati, pat nezinu, kāpēc – man likās, ka tā ir interesanta tēma, kas varētu būt manam diplomdarbam. (..) Tolaik latviešu glezniecībā bija diezgan dinamiskas pārmaiņas. Ņemot vērā, cik Eiropa bija bagāta ar jauniem virzieniem, sevišķi glezniecībā, tas viss, protams, latviešu gleznotājus arī pārņēma savā varā. Valdīja eklektika: bija gan impresionisms, gan romantisms. Katrs izvēlējās pats savu ietekmes avotu. Līdz ar to nevar teikt, ka, piemēram, no tā līdz tam gadam latviešu glezniecībā bija tāds un tāds virziens. Nu, nebija tā, jo tas bija diezgan eklektisks un bagāts laiks ar pārmaiņām un dažādību. Savu ceļu kino iesāki ar kriminālfilmu, un "Piejūras klimata" raidījums oktobrī bija veltīts tieši kriminālfilmām ar dažādām pazīmēm un raksturiem. Sarunājās sarunājās kinokritiķe Dārta Ceriņa, režisors Jānis Ābele un producents Sergejs Timoņins. Raidījumā izskanēja jautājums, kādēļ režisori par savām debijas filmām tik ļoti bieži izvēlas tieši kriminālfilmu žanru. No kurienes tas rodas? Kāpēc tieši pirmā filma jātaisa par bandītiem, blēžiem? Krimiķi ar jokiem vai bez jokiem? Izskanēja arī varbūtība, ka jaunam režisoram veiksmīgāk ir pirmo filmu veidot kādā konkrētā žanrā, nevis pašam par sevi. Tā ir atbilde? Varbūt, bet ne manā gadījumā. Man tieši otrādi. Tikai pēc savas pirmās filmas pievērsos žanram. Un mana pirmā filma "Cilvēki tur" nebija gluži autobiogrāfiska. Stāsts bija par to, ko biju redzējis, dzirdējis un, protams, piefantazējis klāt. Filmas pamatā bija reāls stāsts. Tie, kas redzējuši šo filmu – realitātē tas notikums bija vēl briesmīgāks un šausmīgāks, nekā filmā. Bet par tām kriminālfilmām… Manuprāt, viens no iemesliem ir tas, ka tā ir brīva zona. Mēs visi – sevišķi jaunībā – augam un ietekmējamies tieši no šī žanra filmām, turklāt ne tikai režisori Latvijā, bet arī pasaulē. Tarantīno, Skorsēze… Varbūt vienīgi Spīlbergs to darījis mazāk nekā citi. Bet vienalga – tas ir žanrs, kas dod tev iespēju izstāstīt ļoti spilgtu, intensīvu un skatītājam interesantu pasauli, kurā ir pilnīgi citi likumi! Protams, mums gribas redzēt un uzzināt vairāk par to, kā cilvēki ignorē sabiedrības normas un dzīvo pēc saviem likumiem. Viņi kaut kādā ziņā ir dumpinieki – saceļas pret normām un netaisnību. Tieši tā, kā Dārta Ceriņa šajā raidījumā stāstīja – tas arī ir par to. Ja cilvēks nevar sasniegt taisnību saskaņā ar likumu, viņš pats pārkāpj likumu, lai taisnību sasniegtu. Un principā visi stāsti ir par to. Cik mēs gribam tos redzēt vai cik varbūt atsaucīgi ir skatītāji uz šo žanru, uz šo tēmu? Tas ir labs jautājums – par atsaucību. Jo tas, ka skatītājiem pirms filmas noskatīšanās tiek solīts, ka tur būs kaut kas tāds, kas piesaistīs uzmanību, ka varoņi pārkāps robežas – tas  uzreiz ir interesanti. Bet mūsu gadījumā, man liekas, Latvijā skatītājam ar ļoti retiem izņēmumiem interesē savi stāsti – lokāli stāsti. Tāpēc arī mums tik ļoti populāras ir patriotiskās filmas, kur skatītājs emocionāli jūtas ļoti komfortabli, jo viņš redz un dzird to, ko viņš grib redzēt un dzirdēt. Neko vairāk. Tāpēc man ir prieks par Oskara Rupenheita filmas lielajiem panākumiem, jo viņš ir uztaisījis diezgan skarbu filmu par 90. gadiem, un esmu labā ziņā pārsteigts, ka skatītājiem patiesi gribējās redzēt tādu filmu, jo biju diezgan skeptisks par to, ka mūsdienās kāds aizies skatīties filmu par 90. gadu bandītiem. Es runāju par filmu "Tumšzilais evaņģēlijs". Tas ir kvalitatīvs darbs, un man prieks, ka šis darbs kļuva par tādu hitu. Kriminālas iezīmes var atrast arī operās, jo ļoti reti tās noslēdzas labi. Bieži atrodami  sižeta pavērsieni, pie kuriem var pieķerties. Tevis veidotajā "Seviļas bārddzinī" bija ļoti laba atsauce uz Franču revolūcijas laiku. Tāpat arī "Hofmaņa stāstos" tā sēņu lietošana arī pārāk legāla tomēr nebija. Kas būs Pjetro Maskanji "Zemnieka godā" un Rudžjēro Leonkavallo "Pajaci" izrādēs, kas tavā režijā būs skatāmas pēc Jaunā gada? Nestāstīšu sīki par to, ko darīsim, bet pamatā tas būs stāsts par lietām, kas mūsdienās skatītājam, iespējams, būs mazliet nesaprotamas, sevišķi mūsu reģionā. Tas ir par atriebību, par godu, par to, ko sabiedrība domā, piemēram, par mani vai par manu sievu. Līdz ar to stāsts ir vairāk par cīņu par savu reputāciju. Cilvēki tādēļ ir gatavi darīt briesmīgas lietas – nogalināt, melot, zagt un tā tālāk. Mūsu gadījumā gribam to visu izveidot mūsu skatītāju sirdīm mazliet tuvāku, lai tas nav par vendetu – jo atriebības tēma ir diezgan primitīvs dramaturģijas gājiens. Man tā kā gribas uztaisīt izrādi drīzāk par varoni, kurš kļūs par pagātnes spoku pārējiem varoņiem. Un kaut kādā ziņā viņš viņus soda par viņu pagātnes grēkiem. Tu domā, ka atriebība ir vienkārši citas kultūras fenomens, ko mums grūti saprast? Saprast var, bet noticēt, uz ko cilvēki ir spējīgi tās dēļ, domāju, ir grūti. Protams, mums atriebības sajūta ir dabiska, un tā ir normāla lieta. Bet ne visi ir gatavi pārkāpt kādus morāles principus vai pat likumu tikai atriebības dēļ. Teiksim, mana sieva bučojas ar citu vīrieti – aiziešu un nogalināšu abus! Noticēt un līdzpārdzīvot tādam stāstam mūsdienās ir diezgan grūti. Tāpēc mans uzdevums kā režisoram ir izdarīt tā, lai skatītājs varētu līdzpārdzīvot, atrast vēl kaut kādu stīgu, kas palīdzētu skatītājam just līdzi vai vismaz noticēt tam visam. Kaut gan tāda izsmalcināta atriebība mūsdienās pastāv diezgan bieži. Ne tieša, bet izsmalcināta. Un šķiet, ka cilvēki to tīri labprāt pielieto. Es ceru, ka ar izsmalcinātību tu nedomā slepkavību! (Smejas.)  Protams, nē! Drīzāk par morālo, statusa atriebību.  Dramaturģiski tas ir ļoti viegli – iedot varonim šādu motivāciju kaut ko darīt, pārkāpt kaut kādas robežas. Bet tieša atriebība, manuprāt, nav labs gājiens, jo tas ir ļoti viegls ceļš. Motivācija varbūt ir, bet pamatojuma reizēm trūkst. Starp citu, Leonkavallo "Pajaci" tavā režijā bija pirms sešiem gadiem. Šis būs cits stāsts?  "Pajaci" paliks tāds pats. Vienkārši toreiz pirmajā daļā bija nevis Maskanji "Zemnieka gods", jo Zigmars Liepiņš vēlējās eksperimentēt, un mēs taisījām Montemeci operu "Burvestība". Ņemot vērā, ka tas bija pirmais šīs operas iestudējums vispār vēsturē, skaidrs, ka atrast dziedātājus, kas atbrauktu un to nodziedātu, bija diezgan liels izaicinājums, kas beidzās ne ar ko, un līdz ar to šo izrādi noņēma no repertuāra. Bet tagad Sandis Voldiņš grib atjaunot "Pajaci" un salikt kopā klasiskajā formātā ar "Zemnieka godu" pirmajā daļā. Tā ka man principā būs jāatjauno "Pajaci" un pilnīgi no jauna jāiestudē "Zemnieka gods". Vai mūzika palīdz atrast tos pagrieziena punktus sižetā? Jā, mūziku klausos ļoti daudz. Manuprāt, ar mūziku režisoram jāstrādā ne mazāk kā ar stāstu. Un ar mūziku ir arī tā: vai nu tu cīnies ar to, vai to pieņem tādu, kāda tā ir, un vienkārši pieliec klāt kādus vizuālus elementus, kas palīdzēs skatītājam gan skatīties, gan klausīties. Un mans uzdevums tāds vienmēr ir bijis, lai abas divas lietas – tas, ko viņi dzird un tas, redz, netraucē viena otrai. Var taisīt kaut ko pilnīgi citu vizuāli, protams, kaut ko negaidītu, bet ir svarīgi, lai tas dotu kaut ko mūzikai. (..) Šobrīd vairāk domāju par to, kā izcelt ļoti "Zemnieka goda" mūziku, ka ir ārkārtīgi salda, melodiska itāļu mūzika. Tagad daudz  skatos itāļu filmas no 50., 60. gadiem – ne tikai neoreālismu, bet arī komēdijas ar Marčello Mastrojāni, piemēram. Tur būs ļoti daudz referenču no kino. Mēs gribam uztaisīt tādu pēckara laika Itāliju, Dino Rīzi vai agrīnā Fellīni komēdijas virzienā. Un "Pajaci" būtu loģisks turpinājums ar tiem pašiem varoņiem, taču pēc 20 vai 30 gadiem, kad viņi nonākuši pansionātā... Tātad periods pēc kara un – astoņdesmitie gadi. Kādā stadijā šobrīd ir iestudējums? Sāksim mēģināt janvārī. Es tagad gatavojos – izpildu mājasdarbus... Bet tagad man tomēr ir lūgums mesties atpakaļ kino pasaulē un doties uz Parīzi, un raidījumā Piejūras klimats, kas izskanēs 13. decembrī, ir arī kāds fragments tieši par filmu skatīšanos Parīzē. Alise Zariņa stāsta par savu pieredzi Parīzē, un raidījuma dalībnieki spriež, ja reakciju, kādu var novērot Francijā, varētu redzēt arī kinoteātros Rīgā. Es teiktu, ka operā vai teātros nekad nekliegs. Atceros, Francijā manis veidotās operas "Karmena" pirmizrādē puse no auditorijas kliedza "Bū!", bet otra puse kliedza "Bravo!" Bija ļoti dīvaina sajūta. Vēl pirms mēģinājuma mani direktore brīdināja: "Aik, atceries, ka nebūs tev tikai aplausi, bet būs arī "Bū!" Šeit ir tāda tradīcija, sevišķi ar "Karmenu", kas frančiem ir svēta lieta. Protams, Latvijā ir tā: ja ir vienkārši aplausi, tas nozīmē, ka izrāde nav sevišķi patikusi. Ja ir aplausi un ceļas kājās, tas ir labi. Bet tagad dažreiz ceļas kājās tikai celšanās pēc – gan filmām, gan izrādēm ir tāda problēma. Atceros, reiz Armēnijā braucu taksī, un tur skanēja kāda briesmīga dziesma. Prasu taksistam: tev patīk tā dziesma? Viņš saka – jā. Es saku – kas tev tajā patīk? Melodija? Viņš saka – nē, viņš dzied par mammām. Kā var nepatikt dziesma, ja tur dzied par mammām?! Un es saprotu, ka šeit tāpat ir ar filmām vai izrādēm: ja tēma ir pareiza un laba, cilvēkam patīk – vienalga, kā tas uztaisīts. Mani tas kaitina un nepatīk. Jo man liekas, ka nav tik svarīgi, par ko, bet kā. Man vienmēr interesē, kā konkrēto tēmu vai stāstu režisors ir interpretējis un parādījis uz skatuves vai uz ekrāna. Bet par to kino vēstures iespēju – Parīzē skatīties senākas un jaunākas filmas: pie mums tā ir ļoti reta iespēja. Vai arī mēs esam pieraduši vairāk skatīties mājās, datorā? Vienkārši mums ir maz cilvēku. Ja mūsu Rīgā būtu četri vai pieci miljoni iedzīvotāju, mums uz lielā ekrāna rādītu arī Bergmana filmas. Bet pēdējos gadus esmu manījis labu tendenci, ka ne tikai "Splendid Palace", bet arī lielajos komerckinoteātros ik pa brīdim rāda klasiku. Piemēram, vakar "Apollo kino" skatījos Kubrika "Mirdzuma" restaurēto versiju. Tas man bija liels piedzīvojums! Tiklīdz rāda kādu klasisko filmu labā kvalitāte, man ir ļoti svarīgi, lai tai būtu laba kvalitāte – gan projekcija, gan pati filmas kopija. Tiklīdz kaut kas tāds notiek, obligāti aizeju un noskatos. Tas vienmēr ir liels prieks. Arī "Splendid Palace" ik pa brīdim rāda klasiskās filmas un redzu, ka cilvēki nāk. Piemēram, vakar uz seansu bija ļoti daudz jauniešu, par ko biju priecīgs. Nezinu, kā viņi to uztvēra un vai viņiem tā patika vai nepatika, bet vienalga – interese bija. Skaidra lieta, ja šī filma būtu repertuārā, zāles būtu tukšas, bet ja ir īpašs seanss – notikums, cilvēki nāk, jo saprot, ka vairs nebūs tādas iespējas. Bet noslēgumā par kādu ļoti būtisku notikumu – par to, kas mūs sagaida 8. Janvārī. Lai arī neko daudz par Latvijas Radio 3 Klasika 30. jubilejas svinībām neatklāsim, mums ir liels prieks par to, ka piekriti būt šī koncerta režisors. Cik tas ir vienkārši – ieraudzīt pārdesmit skaņdarbus un izdomāt, kā tos salikt kopā? Tā būs mana pirmā pieredze... Man ir mazliet bail – vairāk, nekā taisīt operu, jo koncertus nekad neesmu režisējis. Bet, kad man piedāvāja tādu iespēju, negribēju atteikt, jo "Klasika" ir mans mīļākais radio. Vienmēr mašīnā klausos tikai divas radiostacijas, un viena no tām ir jūsu. Pat ja būtu uzaicināts mazgāt grīdas jūsu raidstacijas studijā, būtu atnācis jums palīdzēt! Šobrīd atklāsim to, ka būs krāšņi solisti un orķestri, Latvijas Nacionālais simfoniskais orķestris un Latvijas Radio bigbends, būs arī dažādi kamersastāvi. Vai tas var palīdzēt saprast to, kas tad tā "Klasika" īsti ir? "Klasika" ir tas, kas eksistē un dzīvo pāri laikam: laiks iet, bet tā dzīvo un eksistē. Jo tā ir klasika. Vai tas ir džezs vai akadēmiska mūzika – tam nav nekādas nozīmes. Cauri laikiem tas dzīvo, eksistē, un tas katrā ziņā ir mūžīgs.  Bet koncerta ziņā, protams, mums būs vizuāli elementi , kas apvienos to visu. Tajā pašā laikā, kas ir labi – katrā skaņdarbā mainās garastāvoklis, atmosfēra. Līdz ar to man kā režisoram galvenais uzdevums ir izdomāt pārejas no viena skaņdarba uz otru. Atrisināt tieši šo niansi. Bet baidos, ka tik ļoti baudīšu to koncertu, ka aizmirsīšu par saviem pienākumiem un darbu... (Smejas.)  Šajā koncertā būs mūsu rezidences mākslinieki Aigars Raumanis un Annija Kristiāna Ādamsone. Būs arī Elīna Garanča un Maestro Raimonds Pauls! Bet radoši tehniskajā komandā būs cilvēki, ar kuriem tu darbojies visai bieži – Artis Dzērve, Mārtiņš Vilkārsis. Tev ir svarīgi savi cilvēki, ar kuriem saproties no pusvārda? Protams. Tas ir ne tikai par rezultātu, bet arī par darba procesu. Līdz ar gadiem esmu sapratis, ka vēlos arī baudīt procesu, un procesu var baudīt, tikai pateicoties cilvēkiem, ar kuriem tu strādā! Man negribas ciest, man negribas cīnīties, man gribas vienkārši labi pavadīt laiku un sasniegt labu rezultātu. Tas jau nenozīmē, ka tā sanāks! Bet jāmēģina. Bet, tiklīdz tu izvirzi tādu uzdevu, vismaz uz pusi sanāk. Bet šie cilvēki mani pazīst ļoti ilgu laiku, esam ļoti daudz ko taisījuši kopā, sevišķi ar Arti Dzērvi un Kristīni Pasternaku. Domāju, viss būs interesanti un labi. Vai nav kādas šaubas par to, ka kaut ko var atkārtot? Kaut kas līdzīgs jau ir bijis?  Nē, nē! Neesmu redzējis koncertus. Godīgi sakot, pat nezinu, kā citi ir taisījuši koncertus. Līdz ar to man ir tāda sajūta, ka var darīt jebko. Bet tajā pašā laikā man dots ļoti konkrēts uzdevums no jūsu radio puses – ko jūs vēlaties, kam jābūt, un tas man vienkārši jāsaliek kopā. Man nav jāizdomā izrāde – šis ir mazliet cits uzdevums. 

Mennyire volt meglepetés Krasznahorkai László Nobel-díja? Az irodalomtudományi szakma erre hogyan tud reagálni? Hogyan olvassuk másképp ma a Sátántangót? Mi érdekli leginkább a német vagy épp az amerikai olvasókat Krasznahorkai kapcsán? Miért ennyire fontos a Kelet a szerzőnek? Vendégünk Zsadányi Edit, az ELTE Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék egyetemi docense.—Támogasd a Partizánt!https://www.partizan.hu/tamogatas—Csatlakozz a Partizán közösségéhez, értesülj elsőként eseményeinkről, akcióinkról!https://csapat.partizanmedia.hu/forms/maradjunk-kapcsolatban—Legyél önkéntes!Csatlakozz a Partizán önkéntes csapatához:https://csapat.partizanmedia.hu/forms/csatlakozz-te-is-a-partizan-onkenteseihez—Iratkozz fel tematikus hírleveleinkre!Kovalcsik Tamás: Adatpont / Partizán Szerkesztőségi Hírlevélhttps://csapat.partizanmedia.hu/forms/iratkozz-fel-a-partizan-szerkesztoinek-hirlevelereHeti Feledyhttps://csapat.partizanmedia.hu/forms/partizan-heti-feledyVétóhttps://csapat.partizanmedia.hu/forms/iratkozz-fel-a-veto-hirlevelere—Írj nekünk!Ha van egy sztorid, tipped vagy ötleted:szerkesztoseg@partizan.huBizalmas információ esetén:partizanbudapest@protonmail.com(Ahhoz, hogy titkosított módon tudj írni, regisztrálj te is egy protonmail-es címet.)Támogatások, események, webshop, egyéb ügyek:info@partizan.hu

Facebook: www.facebook.com/petofiradio/ Instagram: www.instagram.com/petofiradio/

Prie Seimo vyksta jaunimo organizacijų surengta visą dieną truksianti akcija, kuria išreiškiamas nepasitenkinimas valdančiųjų veiksmais. Šalia parlamento – padėti vainikai, paguldytas medinis karstas.Kultūros ministerijoje įteiktos 2025-ųjų ministerijos premijos, kurių keli laureatai atsisakė motyvuodami mažėjančiu kultūros sektoriaus finansavimu, LRT politizavimo grėsme.Seimo opozicijos atstovai sako, kad ne tik negrįš į Seimo posėdžių salę, bet ir nedalyvaus komitetų posėdžiuose, kol vakar Seime pristatytos, skubos tvarka svarstomos LRT vadovo atleidimą lengvinančios pataisos nebus pradėtos vertinti ekspertų.Smurtas artimoje aplinkoje vis dar yra vienas dažniausių nusikaltimų Lietuvoje, o statistika rodo, kad su juo susiduria tūkstančiai moterų. Socialinės apsaugos ir darbo ministerija rengia įstatymo pataisas, žadančias griežtesnes ir aiškesnes taisykles, o žmogaus teisių organizacijos ragina ratifikuoti Stambulo konvenciją – dokumentą, kuris užtikrintų vieningą prevencijos sistemą ir nukentėjusiųjų apsaugą.Ved. Darius Matas

Facebook: www.facebook.com/petofiradio/ Instagram: www.instagram.com/petofiradio/

Facebook: www.facebook.com/petofiradio/ Instagram: www.instagram.com/petofiradio/

Facebook: www.facebook.com/petofiradio/ Instagram: www.instagram.com/petofiradio/

Facebook: www.facebook.com/petofiradio/ Instagram: www.instagram.com/petofiradio/

Facebook: www.facebook.com/petofiradio/ Instagram: www.instagram.com/petofiradio/

Center kulinarike in turizma KULT316, že deset let deluje pod okriljem Biotehniškega izobraževalnega centra Ljubljana (BIC Ljubljana), desetletje drznih idej, izjemnih dosežkov in nepozabnih okusov. Pogovarjali smo se z direktorico mag. Jasno Kržin Stepišnik. V desetih letih se je v centru na področju gostinstva in turizma izobraževalo več kot 800 dijakov in študentov, ki so postregli več kot 280.000 gostov v šolski restavraciji KULT316, soorganizirali več kot 100 ekskurzij za šole in fakultete v Šolski turistični agenciji KULT316 in na domačih ter mednarodnih tekmovanjih prejeli več kot 200 medalj in priznanj s področja gostinstva in turizma doma in v tujini, od tega 100 zlatih. KULT316 je v zadnjih desetih letih postal sinonim za sodobne izobraževalne prakse na področjih gostinstva, turizma, živilstva in prehrane. S svojo restavracijo, kavarno, šolsko turistično agencijo, mikro-pivovarno, vinsko kletjo in konferenčnimi prostori, je postal prostor, kjer se znanje sreča z realnim okoljem, saj so prostori namenjeni izobraževanju študentom v programih gostinstvo in turizem ter živilstvo in prehrana na BIC Ljubljana, Višji strokovni šoli in hkrati odprti za širšo javnost.

Sovietų karių palaikų iškėlimą iš Šiaulių miesto centro archeologai planuoja pradėti kitų metų pavasarį, meras Artūras Visockas baiminasi, kad per tą laiką neprasidėtų politiniai žaidimai ir perlaidojimas išvis nesustotų. Pokalbyje dalyvauja Šiaulių meras Artūras Visockas ir archeologas Rokas Kraniauskas.Pasaulio muzikos naujienose Jurgis Kubilius pasakoja apie būsimo Zalcburgo festivalio operų repertuarą, prestižinių kompozicijos prizų laureates bei koks „kalėdinis siurprizas“ ištiko Luciano Pavarotti skulptūrą jo gimtajame mieste.Šiandien teikiamos Kultūros ministerijos premijos. Dalis kūrėjų dėl susiklosčiusių aplinkybių iš valdančiųjų pusės atsisako dalyvauti premijų teikimo ceremonijoje. Pasikalbėsime su jais.Ved. Gerūta Griniūtė

Raseinių krašto istorijos muziejuje paroda „Keturi kūrybos takai“ pristato skirtingus keturių kūrėjų žvilgsnius į supančią aplinką.Kultūros naujienos iš užsienio spaudos.Per Kalėdų mugę – menininkai ir socialinių įstaigų globotiniai po vienu stogu. Apie Vilniaus senamiesčio menininkų bendruomenės iniciatyvą pasakoja viena iš mugės organizatorių Solveiga Gutautė.Ant Lietuvos nacionalinio dramos teatro stogo planuojama įrengti sodą.Žaliasis miestas Vilnius sugalvojo naują gyventojų įtraukimo būdą. Piliečių asamblėja leis vilniečiams prisidėti prie svarbiausių sprendimų priėmimo mieste. Pirmoji užduotis – kaip pasiekti, kad mieste kuo dažniau keliautume viešuoju transportu, pėsčiomis ar dviračiu.Ved. Gerūta Griniūtė

Policijos duomenimis, vakar Vilniaus Nepriklausomybės aikštėje vykusiame žurnalistų bendruomenės ir Kultūros asamblėjos organizuotame proteste „Šalin rankas nuo laisvo žodžio“ dalyvavo apie dešimt tūkstančių žmonių. Mobiliojo ryšio operatoriai sako, kad žmonių galėjo būti gerokai daugiau. Tuo metu peticiją prie LRT politinį užvaldymą šiuo metu yra pasirašę beveik šimtas keturiasdešimt tūkstančių žmonių. Koks jos tolimesnis likimas ir ką rodo augantis žmonių skaičius protestuose?Švietimo, mokslo ir sporto ministerija siūlo svarstyti naują brandos atestato gavimo modelį – jį atsieti nuo valstybinių brandos egzaminų, kurie reikalingi stojant į aukštąsias mokyklas. Pasak švietimo mokslo ir sporto viceministro, šiuo metu daugiau nei penktadalis vaikų negauna brandos atestato, nors jie mokėsi mokykloje. Ar reikia atsisakyti egzaminų, ar dalies jų suteikiant brandos atestatą?Žemės mokesčio dar nėra sumokėję apie dešimtadalį žemės savininkų gyventojų. Vieni – pamiršo, kitiems priskaičiavo per daug.Šimtams vilkikų stringant Baltarusijos pasienyje, vėžėjai šiandien prie Seimo rengia protestą. Gedimino prospekte išsirikiuos iki šimto vilkikų. Šiuo metu Baltarusijoje priverstinai laikoma apie 4000 transporto priemonių, iš kurių 1250 – vilkikai.Nuo šiandien Australijoje socialiniais tinklais gali naudotis tik paaugliai sulaukę 16-os metų. Tai pirmoji valstybė pasaulyje, įvedusi tokį griežtą apribojimą. Tuo metu Danija svarsto riboti prieigą prie socialinių tinklų paaugliams iki 15-os metų.Ved. Rūta Kupetytė

Die beiden Imbissstände «Riviera» und «Bistro & Grill am See» am Bellevue können nun doch noch länger bleiben. Spätestens Ende Oktober aber müssen sie endgültig verschwunden sein. Für die Betreiberinnen ein kleiner Trost. Sie müssen sich nun neu orientieren. Weitere Themen: · Bisher tiefste Zürcher Autonummer kommt unter den Hammer. · Bezirksgericht Zürich spricht Tramfahrer nach tödlichem Unfall frei. · Einigung im Streit um einen Sozialplan für Velokuriere: Sozialplan der Familie Wiesner steht.

Kaip XIX a. pabaigoje lietuviai buvo matomi carinės Rusijos imperijos elito ir į „Šiaurės vakarų kraštą“ užklystančių europiečių? Kaip paaiškinti pasaulinių parodų, kurios pradėtos rengti 1851-aisiais metais Londone, fenomeną? Kodėl įvairios tautos bei valstybės taip entuziastingai priėmė idėją sutalpinti visą pasaulį po vieno paviljono stogu? Ar pavyko lietuviams pasinaudoti trijų pasaulinių parodų, 1900, 1935 ir 1937-aisiais surengtų Paryžiuje suteikta galimybe papasakoti apie save pasauliui?Pokalbis su parodos „Ant Paryžiaus parodų bangos: etnografija, kultūrinė diplomatija ir tapatybė“ idėjos autore ir kuratore, tekstilininke ir dailėtyrininke Migle Lebednykaite, dailėtyrininke Lijana Šatavičiūte-Natalevičiene, menotyrininke Jolanta Marcišauskyte-Jurašiene.Ved. Aurimas Švedas

"Ak, Dievs, cik skaisti!" Vai šajā nosaukumā ietverta ironija? Vai rozes ir ironija? Kultūras rondo to vaicājam gleznotājai Helēnai Heinrihsonei un galerijas "Māksla XO" vadītājai Ilzei Žeivatei. Galerijā „Māksla XO” 11. decembrī atklās jaunu mākslinieces izstādi, kurā nozīmīga loma ir rozēm. Bet kāpēc Kāpēc ir bīstami gleznot puķes, kur nu vēl rozes? Helēna Heinrihsone atgriežas ar ekspozīciju, kurā galvenā loma ir rozēm. Taču šī roze nav tikai skaistuma simbols. Tā ir attiecību, ironijas un brīvības metafora — krāsas un formas pārspīlētā intensitāte, kas, kā saka pati autore, “glābj no tā, ka tu uzbrūc ar krāsu”. Māksliniece atklāj, ka atceras pirmās rozes, ko uzgleznojusi, jo pirms tam nosodījusi visus, kas glezno rozes.  "Man likās, ka tas ir banāli, pēdējais, ko varētu sieviete darīt, gleznot rozes," bilst Helēna Heinrihsone. Bet pēc kādas izstādes atklāšanas pirms daudziem gadiem darbnīca bijusi piepildīta ar ziediem un viņa sākusi pētīt ziedus, zīmēt studijās. "Tā bieži gadās, ko tu nosodi un domā - nekad, tieši to sāc darīt," tā par rožu gleznošanu atzīst Helēna Heinrihsone. Bet pāris gleznotas rozes bijis arī kā noslēgums iepriekšējai mākslinieces izstādei "Klejotāji", kurā bija aktualizēts iekšējais konflikts starp cilvēka jūtām un prātu.  Lai arī šķitis, ka gleznojot rozes vajadzēs tikai priecāties, nav bijis viegli strādāt. Lielākoties rozes ir sarkanā un violetā krāsā. "Iezagās viena dzeltena, un bija problēmas. Neesmu vēl sapratusi, kā lai izceļ dzelteno tikpat skaisti kā sarkano," atzīst Helēna Heinrihsone. Arī pašai māksliniecei ir rožu dobe, grāmatas par rozēm, ko skata jau gadiem, skicē ziedus, bet tieši šogad nolēmusi arī gleznot rozes. Bet mirdzums darbos panākts, balstoties uz Rembranta tehniku. "Viņš lazēja daudzas kārtas - viena, otra, trešā, pat desmit reizes. Agrāk to darīja ar laku, kas ilgi žuva. Tagad ir tāds brīnumains materiāls, tāda kā želeja, dienas laikā ir nožuvis un var klāt jaunu kārtu. Sevišķi sarkanie [toņi], nevari paņemt no tūbiņas, ieklāt vienu reizi un viss. Ja grib to mirzumu un dziļumu, ir jālazē. Tā ir liela bauda," gandarīta Helēna Heinrihsone. Jaunajās gleznās rozes figūra tiek izcelta no neitrāla, gandrīz bezkrāsaina fona. Attiecības starp figūru un fonu kļūst stingrākas, koncentrētākas. Helēna tās dēvē par savu “atbrīvošanās ceļu”. Izstāde būs apskatāma līdz 2026. gada 24. janvārim.

Panevėžio dailės galerijoje eksponuojamoje parodoje „Sena/s/nauja/s“ susijungia senosios lino tradicijos ir naujas technologinis žvilgsnis.Kas yra lyčiai jautri kalba, ar ją įmanoma sklandžiai Lietuvoje?Kaune įvyko šių metų Lietuvos beatbox'o čempionatas. Pirmą kartą istorijoje varžybose atverta scena ir naujai U16 kategorijai.Seime liko vienas žingsnis iki valstybės biudžeto patvirtinimo. Kokia finansinė kitų metų perspektyva Lietuvos kultūros laukui?Šiandien įvyks naujo lietuviško dokumentinio filmo „Pakalbėkime apie tvarumą 2.0. Giedrius Savickas gelbsti pasaulį“ premjera.Pasvalio gimnazijoje veikianti dailės galerija švenčia savo veiklos 50-metį.Ved. Marius Eidukonis

Per praėjusius 4 metus pieno ūkių šalyje sumažėjo 13 000. Daugeliui išlikimo sąlyga – investicijos į modernias, robotizuotas fermas, kuriose reikėtų kuo mažiau dirbančiųjų. Tačiau neprognozuojamai svyruojant pieno supirkimo kainoms, brangstant energetikai investicijos labai rizikingos. Vis tik šiemet Jonavos rajono Pauliukų žemės ūkio bendrovė investavo 11 mln eurų, o Šakių rajono Griškabūdžio žemės ūkio bendrovė iš esmės fermas modernizavo prieš 6 metus. Kodėl būtinos investicijos, kur didžiausia rizika? Aptaria bendrovių vadovai Petras Puskunigis ir Andrejus Štombergas.Žemdirbių atstovai dalyvavo protesto akcijoje, kurią vakar surengė Žurnalistų profesionalų asociacija su Kultūros asamblėja. Renginio tikslas – atkreipti visuomenės dėmesį į politikų siekį suvaržyti žiniasklaidos laisvę. Tai palaikančią peticiją internete jau pasirašė daugiau kaip 130 000 žmonių. O vakar prie Seimo Nepriklausomybės aikštėje, policijos duomenimis buvo apie 10 000. Tarp jų ir penki ūkininkai iš Raseinių, Mažeikių ir Anykščių rajonų.Šalia Druskininkų, Kaziulių kaime gyvenantys Birutė ir Arvydas Boziai – labai nedidelio, bet labai įvairaus ūkio šeimininkai ir savo veiklas derina prie metų laikų. Augina 100 veislių pomidorų, laiko dekoratyvinių paukščių, o dabar darbymetis ūkyje užaugintas ir šaldytas uogas paruošti prekybai, pačių įsirengtane cechelyje.Ved. Arvydas Urba

Šiandien, Tarptautinę žmogaus teisių dieną – pokalbis apie moteris kare, kultūroje ir valdžioje: ar tikrai visada jos ten, kur mokama mažiau ir yra saugiau? Apie tai, kur „tinka“ ar „netinka“ būti moterims kalbamės su Lietuvos Šaulių sąjungos Strateginės komunikacijos būrio „Lapės“ vade Agne Zalanskaite, Jungtinių Tautų Žmogaus teisių komiteto nare, habil. dr. Dalia Leinarte ir muzikologe, buvusia Lietuvos kultūros tarybos pirmininke Asta Pakarklyte.1948 m. gruodžio 10 d. Jungtinių Tautų Organizacija priėmė Visuotinę žmogaus teisių deklaraciją, tad kasmet gruodžio 10-ąją minima tarptautinė žmogaus teisių diena. Lyčiai jautri kalba yra vienas iš būdų gerbti kitus žmones ir jų lygybę. O kas yra lyčiai jautri kalba, ar ją įmanoma sklandžiai taikyti lietuvių kalboje pasakoja Tomas Riklius.Šiandien, trečiadienį, 18 valandą Apollo Kine Vilnius Outlet įvyks naujo lietuviško dokumentinio filmo „Pakalbėkime apie tvarumą 2.0. Giedrius Savickas gelbsti pasaulį“ premjera. Kaip kino kūrėjai, pasitelkę humorą, fikciją ir tikrovę pristato tvarumo temą – domėjosi kolegė Karina Metrikytė.Ved. Gerūta Griniūtė

Ihr Musik-Late-Night-Talk "Inas Nacht" im Ersten ist Kult. Sie hat es vom Bauernhof über die Apotheke ins Showgeschäft geschafft. Mit ihren neuen Songs ist sie zum ersten Mal auf Platz Eins der Albumcharts. Wie sich dieser Meilenstein anfühlt, aber auch übers Älterwerden, über Wehmut, über ihre Lieblingsinsel Sylt, über Freundschaft und legendäre Talkmomente, spricht die Entertainerin und Sängerin Ina Müller bei Thorsten Otto.

In dieser Radioreise geht es mit Alexander Tauscher in den weihnachtlichen Schwarzwald. Freuen Sie sich auf eine Tour vom Glottertal über den Kandel nach Waldkirch im Zweitälerland. Adventliche  und weihnachtliche Figuren sowie ein außerhalb der Schweiz in ganz Europa einmaliges Gewächs bestimmen unsere Tour. Andrea Würzburger von der Touristinfo des Glottertals stellt uns ihre Region zunächst als Ganzjahresdestination sowie den Wein vor, der in einem der höchsten Anbaugebiete Deutschlands wächst. Natürlich sprechen wir auch über den einstigen Kult um die legendäre ZDF-Serie "Die Schwarzwaldklinik". Dann starten wir mit Sonja Dreier und Hanspeter Herbstritt zu einem Spaziergang über den Glottertäler Engelweg. Er führt uns von der Hirschen-Kapelle im Rebberg über ein Rebhäusle bis hin zu einer kleinen Grotte. Zu einer Tasse Kartoffelsuppe erwartet uns Susanne Schätzle auf einem typischen Schwarzwald-Bauernhof, dem Mattenhof. Biologe und Wanderfreund Torsten Bernauer beschreibt uns den gedanklichen Blick vom Gipfel des 1.241 Meter hohen Kandel über den Schwarzwald und die Oberrhein-Ebene bis zum Kaiserstuhl und den Vogesen. Er spricht auch über die Naturvielfalt dieser Region. Am Fuß des Kandel bestaunen wir einen Baum, der nicht nur im Schwarzwald, sondern in ganz Deutschland einmalig ist. Nach dem Vorbild des Singing Christmas Tree in Zürich hat nur das kleine Städtchen Waldkirch im Breisgau die Erlaubnis, den Singenden Weihnachtsbaum in der Adventszeit aufzustellen. André Kofmehl betreibt diesen Baum und einen Weihnachtsmarkt in Zürich. Er erklärt im Radioreise-Gespräch, warum er Angebote aus zum Beispiel Paris ausgeschlagen hatte und sich für diesen Ort im Zweitälerland entschieden hatte. Der Zürcher Chorleiter Fritz Charmelo Mader schätzt für uns den Unterschied des Publikums in Waldkirch und Zürich ein. Oberbürgermeister Michael Schmieder als bekennender Narr kann sich gut vorstellen, dass der Singende Weihnachtsbaum in 100 Jahren sogar einmal so beliebt und traditionell sein wird wie die Alemannische Fasnacht in Baden. Schließlich macht uns Angela Witt-Meral, die Leiterin des Elztalmuseums, Lust auf den Klang der historischen Drehorgeln in ihrem Haus. Wir wünschen viel Spaß in dieser weihnachtlichen Radioreise nach Südwest! 

Sieviešu tiesību aktīvistes starpkaru Latvijā un biedrošanās brīvības nozīme Latvijā, izceļot ietekmīgākās sievietes politikā, piemēram, Bertu Pīpiņu, Zelmu Cēsnieci-Freidenfeldi un Aspaziju.  Kultūras rondo saruna ar pētniecēm Inetu Lipšu un Lieni Dreimani par sieviešu tiesībām un biedrošanās brīvības nozīmi starpkaru Latvijā. Iznākusi kolektīvā monogrāfija „Perspektīvas. Sievietes Latvijas kultūrā un sabiedrībā 1870-1940”. LU Literatūras, folkloras un mākslas institūta apgāds klajā laidis kolektīvo monogrāfiju “Perspektīvas. Sievietes Latvijas kultūrā un sabiedrībā 1870-1940”. Autoru kopdarbs izgaismo nozīmīgus procesus Latvijas vēsturē, kas līdz šim nav pietiekami pētīti, īpaši attiecībā uz sieviešu lomu sabiedrības un kultūras veidošanā. Grāmatas sastādītāja literatūrzinātniece Eva Eglāja-Kristsone un autoru komanda – mākslas vēsturniece Baiba Vanaga, literatūrzinātnieces Māra Grudule un Zita Kārkla, vēsturnieki Ineta Lipša, Rasa Pārpuce-Blauma un Guntis Vāveris – izstrādājuši pētījumu par sieviešu rīcībspēku kultūrā un sabiedrībā laika posmā no 1870. līdz 1940. gadam. Izdevuma dizainere – Una Grants. Grāmata aptver sieviešu līdzdalību mākslā, literatūrā un tulkojumos, vācbaltu preses diskusijās par emancipāciju, kā arī sabiedriskajā un politiskajā darbībā – atturības kustībā, labdarībā un parlamentārajā politikā. Apvienojot biogrāfisku, starpdisciplināru un intersekcionālu skatījumu, monogrāfija rāda, kā dažādu sociālo un etnisko grupu sievietes ietekmēja Latvijas kultūru, publisko telpu un demokrātiskas sabiedrības tapšanu. Rakstus bagātina plašs vizuālais materiāls, kā arī sastādītājas ievadnodaļa par sieviešu vēstures kā nozares attīstību, sasaistot starptautiskās debates ar Latvijas piemēriem un institucionālo situāciju, personu rādītājs, literatūras saraksts un kopsavilkums angļu valodā.

Kultūros ministerijoje paskelbti 6 šiųmečiai Lietuvos nacionalinių kultūros ir meno premijų laureatai.Jais tapo operos ir kamerinės muzikos atlikėja Giedrė Marija Žebriūnienė, architektūros istorikė Marija Drėmaitė, poetas, dramaturgas, eseistas, prozininkas, vertėjas Gintaras Grajauskas, teatro ir kino aktorius Albinas Kėleris, kino režisierius Ignas Miškinis, dailininkė Laisvydė Šalčiūtė.Po įvykusio Amerikos ir Ukrainos derybininkų susitikimo, Amerikos prezidentas Donaldas Trampas pažėrė priekaištų Ukrainos prezidentui Volodymyrui Zelenskiui. Pasak Trampo, karo nutraukimo planui pritaria tiek Rusijos, tiek Ukrainos derybininkai. Tačiau Zelenskis taikos pasiūlymų neva dar net neskaitė.Baltarusijoje įstrigusių vilkikų neatgaunantys vežėjai, trečiadienį Vilniuje planuoja protestą. Išduotas leidimas, 100-ui vilkikų įvažiuoti į sostinės Gedimino prospektą. Demokratų sąjungos „Vardan Lietuvos“ pirmininkas Saulius Skvernelis teigia, kad Baltarusijoje įstrigę vilkikai, į Lietuvą gali ir nebesugrįžti. Jis siūlo Minskui taikyti asimetrines priemones. Pasak Skvernelio, už prarastus vilkikus vežėjams būtų galima atlyginti panaudojant Lietuvoje įšaldytą Baltarusijos turtą, pavyzdžiui, Druskininkuose esančią sanatoriją „Belorus“.Prokurorai artimiausiomis dienomis ketina kreiptis dėl Beno Mikutavičiaus, įtariamo nužudžius dvi jaunas moteris, ambulatorinės psichinės būklės įvertinimo. Prokurorai atliko pirminę įtariamojo apklausą, jis pripažįsta įvykdęs nusikaltimus. Žmogžudysčių motyvai dar nėra nustatyti.Vidutiniškai Lietuvoje kasmet registruojama apie du tūkstančius vaikų dingimo atvejų. Daugiausiai bėga paaugliai iš globos įstaigų. Policija pastaraisiais metais fiksuoja, kad pabėgimų mažėja, iki šiol surastiems vaikams trūksta pagalbos.Artėjant Kalėdoms startavo akcija „Kalėdų šviesos dovana Ukrainos kariams ir vaikams“, kurią nuo pat karo Ukrainoje pradžios organizuoja Lietuvos karių asociacijos Keliautojų klubas. Akcijos sumanytojai pasakoja, kad dovanomis prisideda įvairios įstaigos, o jas kalėdiškiai supakuoti padeda Vilniaus Kalnėnų mikrorajono paaugliai.Ved. A. Kavaliauskas

Pirmadienį paskelbtos Nacionalinės kultūros ir meno premijos. Klausykite paskelbimo tiesiogiai iš Kultūros ministerijos. Kas šįmet bus apdovanoti?Antrą kartą Šilalėje vyko performatyviosios poezijos varžybos „Slemas ant kopėčių“, į renginį sutraukusios gerokai daugiau žiūrovų bei dalyvių.Ved. Marius Eidukonis

An intro on next week's guest on Kult of Kindness Podcast, Michael McAdams.

Kodėl senieji Indijos gydytojai klausdavo savo paciento apie tai, ką jis sapnavo? Kaip sapnus aiškina Rytų Azijos kultūros ir ką apie juos žino modernus šių dienų mokslas? Mokslininkai vis daugiau sužino apie žmogaus miegą, tačiau sapnų klausimas vis dar išlieka paslaptingas, nors į šį kiekvienam pažįstamą reiškinį įvairios kultūros gilinasi tūkstantmečius. Pokalbis su indologu, filosofu, Vilniaus universiteto Azijos ir transkultūrinių studijų instituto prof. Audriumi Beinoriumi.Ved. Ignas Klėjus.

Po "Juodojo penktadienio" prasideda kalėdinių siuntų pikas. Pasirūpinti į užsienį siunčiamomis kalėdinėmis dovanomis gyventojai raginami jau dabar. Ką žmonės įsigudrina siųsti dovanų į užsienį? Pokalbis siuntų tarnybos darbuotojomis.Atšalus orams gyventojai aktyviai skiepijasi nuo gripo ir kitų ligų. Nacionalinis kraujo centras šiuo laikotarpiu sulaukia ypač daug klausimų, ar skiepai nėra kliūtis kraujo donorystei. Pokalbis su Nacionalinio kraujo centro direktoriumi D. Gutauskausku.Naujausi mokslo tyrimai atskleidžia, kas vyksta žmonių smegenyse įsimylėjus.Raseinių raj. Pramedžiavos kaimo gyventojas, buvęs mokytojas Jonas Vaičaitis prieš 17 metų uždarytos mokyklos pastate įkūrė muziejų? Ką jame galima pamatyti?Artėjant žiemos šventėms, šalies paramos organizacijos pradeda tradicines kalėdines akcijas ir ragina gyventojus nelikti abejingais.Kultūros dirbtuvės „Šilainių sodai“ įkūrėja Evelina Šimkutė atsisakė priimti prezidento Gitano Nausėdos apdovanojimą. Apie tai - VU TSPIMI politologės Ievos Petronytės-Urbonavičienės komentaras.Ved. Rūta Kupetytė

O tohtoročných Divadelných oceneniach sezóny sa s reportérkou dennika SME, Soňou Jánošovou a kultúrnou redaktorkou Denníka N Janou Močkovou rozprával Braňo Bezák.

Latvijā pēdējos gados redzam arvien vairāk iebraucēju no citām kultūrām. Un aktuāls ir jautājums, cik veiksmīgi imigranti integrējas mūsu sabiedrībā? Kā neuzkāpt uz grābekļiem, kas bijuši citām Eiropas valstīm, kur izveidojušas lielas un noslēgtas imigrantu kopienas. Protams, ātrā atbilde būtu – nelaist nevienu iekšā, bet realitāte ir sarežģītāka. Gan tādēļ, ka esot Eiropas Savienībā, durvis aizvērt pavisam neizdosies, turklāt arī pašiem ir demogrāfijas un tālāk gaidāmas darbaspēka problēmas. Tādēļ par integrāciju jādomā būs. Par to būs diskusija raidījumā Krustpunktā. Diskutē Kultūras ministrijas valsts sekretāres vietniece starptautisko lietu, integrācijas un mediju jautājumos Zane Vāgnere, Latvijas Darba devēju konfederācijas ģenerāldirektors Kaspars Gorkšs, Kultūras un mākslas institūta vadošā pētniece Maija Spuriņa, Saeimas Pilsonības, migrācijas un sabiedrības saliedētības komisijas sekretārs Ingemārs Līdaka un Saeimas Pilsonības, migrācijas un sabiedrības saliedētības komisijas deputāts Andrejs Judins.  

Und nun spricht die Königin. Basti wird von "Sex and the City" und Ofenkartoffeln gejagt und Özcan braucht keine Straffung - nirgendwo. Der Brabak oder BuB-Kult wird ins Leben gerufen. Kult - keine Sekte und die Jungs begreifen: Unsere Emotionale Aura ist wie Sperrmüll! Es geht außerdem um Film-Flops und Fernsehen an sich und wird auch ernst beim Thema Mobbing.+++ Weitere Infos zu unseren Werbepartnern findet ihr hier: https://linktr.ee/Bratwurstundbaklavapodcast ++++++ Unsere allgemeinen Datenschutzrichtlinien finden Sie unter https://datenschutz.ad-alliance.de/podcast.html ++++++ Wir verarbeiten im Zusammenhang mit dem Angebot unserer Podcasts Daten. Wenn Sie der automatischen Übermittlung der Daten widersprechen wollen, klicken Sie hier: https://datenschutz.ad-alliance.de/podcast.html +++Unsere allgemeinen Datenschutzrichtlinien finden Sie unter https://art19.com/privacy. Die Datenschutzrichtlinien für Kalifornien sind unter https://art19.com/privacy#do-not-sell-my-info abrufbar.