Helyzet

Az MKKP szervezte azt a „pikniket” a KATA ellehetetlenítése miatti tiltakozásként, aminek során elfoglalták az Erzsébet hidat július 14-én, és ahonnan megbilincselték és elvitték a rendőrök Kovács Gergelyt, a Kétfarkú Kutyapárt társelnökét. Az előállítás oka az volt, hogy lelépett az úttestre, valamint az előállítása során marihuánát találtak nála, ami miatt be is vitték a rendőrségre. A legutóbbi hírek szerint mindezért 75 ezer forintra bírságolták, amit, ha nem fizet ki, akkor közérdekű munkára válthatja, ami 90 óra közmunkát jelentene. „Az a helyzet, hogy én még soha életemben nem dolgoztam 90 órát” - válaszolta ezzel kapcsolatban Kovács, aki részletesen elmesélte az előállítás okát és körülményeit, valamint a lehetséges következményeket is taglalta. A tüntetések kapcsán kifejtették, hogy örültek volna, ha százszor annyian vannak, mint voltak, de már annak is örültek, hogy egyáltalán tüntetés volt, hiszen a választások után szerintük nem tűnt úgy, hogy valaha is lesznek komolyabb ellenzéki megmozdulások. Annál is inkább, mert „az időközik eredményeit nézve is elég brutál, hogy kétszeres eredményeket ér el a Fidesz Budapesten az ellenzékhez képest”. Kovács szerint a hídfoglalásban ennyi volt, augusztus 20-én azonban újabb megmozdulásra készülnek egy – ahogy nevezik – közös tűzijáték nem-nézéssel. A tüntetések kapcsán általában azonban úgy fogalmaz, hogy minden ellenzéki tüntetésnek ugyanaz a vége, amelyeknek több formája van, s aminek az eredménye mindig az, hogy ki tud menni az utcára az, aki szeretne, de „Aztán sajnos haza megyünk. De ameddig nem 50 ezer ember megy ki az utcára, ez ilyen marad”. Döme Zsuzsanna úgy gondolja, hogy bár a Kutyapártot sokszor érik mindkét oldalról különböző vádak, de szerinte „Az egy 21. századi politikai pártnak a szerepe, amit mi keresünk, és ezzel szemben azt látom, hogy amit a többiek csinálnak, az teljesen a 20. század második felének az ideológiája”. Az ellenzékről, illetve az ellenzéki pártok valós-, vagy látszatszerepéről az önkormányzatokon belül szerintük elég jól megmutatkozik a magyar politikai valóság, ami sokszor tényleges ellenzékiséget jelent, de sok esetben ugyanannak a nomenklatúrának az integráns részét képezik. Kovács Gergely az interjú utolsó egyharmadában azt is kijelentette, hogy  „Finoman szólva sem bánom utólag, hogy nem jutottunk be a parlamentbe”. Hogy miért, arról is bővebben beszének a Helyzet podcastban, ahogy elárulnak részleteket arról is, hogy a XII. kerületben miben mutatkoznak meg bizonyos, név szerint említett ellenzéki képviselők visszásságai, de szó van vidéki szerveződésről, társadalmi fejlődésről, és az is kiderül, hogy szót adtak volna Gyurcsány Ferencnek, ha ő is fel akart volna szólalni a tüntetéseken.

Yank még 2016-ban azt nyilatkozta, hogy 25 évesen eljutottál arra a szintre, hogy nem akart olyan lenni, mint a 25 éve a reklámszakmában dolgozó kollégái, akik hiába keresnek jól, de teljesen kiégtek. Ennek szellemében ott hagyta a szakmát és a zenében is a különutasságot választotta. E döntésével kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy Túl nagy volt a verseny-nyomás, én pedig nem tudok versenyezni azzal, ami éppen az igény.   Állítása szerint, ha azt a szempontot nézné, hogy nagyobb lett-e a hírneve, vagy a közönsége, akkor nem vált be ez a döntés, azonban, ha úgy nézi, hogy teljes szabadságban tud alkotni, akkor viszont nagyon is bevált.  A hazai elektronikus zenei életben gyakorlatilag nem vesz részt, így az azokban lévő belső feszültségekről és ellentétekről sem tud sokat, de ennek oka leginkább az szerinte, hogy egész egyszerűen nem folyt bele soha az ilyen mechanizmusokba. Mindenesetre azt elmondta, hogy szerinte leginkább kommunikálnia kellene egymással a szervezőknek. Természetesen nem mentünk el szó nélkül az utóbbi évek, valamint a jelent történései mellett sem. Állítása szerint összességében jól viselte a járványidőszak befelé fordulását, de a végén azért őt is elérte a kreatív válság, amiből szerencsére sikerült kijönnie – annál is inkább, mert nem nagyon jellemző rá, hogy ne tudna valamin dolgozni. A jövő kapcsán azonban komoly aggodalmai vannak, aminek örvén egy új projektbe is belekezdett. De mi a helyzet a futó produkcióival? Hogy kerül a képbe a metal és a Mad Max? Mitől nyugtatja meg őt a disztopikus jövő és mit remél attól? Kiderül az Azonnali legújabb podcast-epizódjából.

A Music Hungary Szövetség, mely a hazai zeneipart és az ehhez kapcsolódó- és támogató tevekénységeket végző művészeket és vállalkozásokat tömöríti, korábban felkereste a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát, hogy egyeztessenek a kreatív iparágnak a KATA adózás átalakításával kapcsolatos elképzeléseiről. Az egyeztetést a Music Hungary Szövetség kezdeményezte miután megismerte a BKIK részletes szakmai javaslatát. Az egyeztetésen pedig mindkét fél egyetértett abban, hogy a kreatív iparnak szüksége van arra, hogy a kreatív iparágak munkavégzési sajátosságaira alapuló különálló adózási formában rendelkezésére álljon egy olyan egyszerű adózási lehetőség, mely adminisztratív terhektől és -költségektől mentes. Erre a Music Hungary Szövetség már ki is dolgozott egy javaslatot, amit eljuttat az érdekelt döntéshozókhoz. Az Azonnali podcastjának e heti epizódjában ennek szellemében a zenészek helyzetével foglalkozunk, akik sok más terület dolgozói mellett épphogy kezdtek volna kilábalni a koronavírus miatti lezárások helyzetéből, amely során egyébként szinte semmiféle állami támogatást nem kaptak. A Music Hungary Szövetség pedig a helyzet megoldása érdekében igyekszik most tenni, amelyről a szervezet képviseletében Süli Andrással, a debreceni Campus Fesztivál programigazgatójával, illetve a Nagyerdei Víztorony klubprogramjainak szervezőjével beszélgettünk. Süli szerint a helyzet valóban kritikus és bár a zeneipar résztvevői számítottak arra, hogy változás lesz a KATA-ban, arra nem számítottak, hogy ilyen gyorsan és ilyen léptékben fog megtörténni a változás. Ezzel együtt úgy gondolja, hogy mindenképp kincstári optimizmussal kell hozzáállni ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetben változást érhetnek el. A KATA ugyanis szerinte a maga egyszerűségében a zeneipari dolgozók számára is egy bár nem hibátlan, de egyszerűségében egy nagyon optimális adónem volt, amit egyszerűen hiba teljesen ellehetetleníteni. De mihez tudnak kezdeni a zenészek, ha így marad a KATA módosítása? Mi lehet az oka annak, hogy a kormány így viszonyul a kulturális szektorhoz? Mit tud tenni a helyzet megoldása érdekében a Music Hungary? Kiderül a Helyzet legújabb részéből.

A Migration Aid Madridi utcai menekültszállásán annak ellenére tűnnek jókedvűnek az udvaron játszó gyerekek, hogy otthonuktól messze, háború és egyéb válságok elől menekülve kell egymással játszaniuk. A gyerekek persze már csak ilyenek, de a szüleik is úgy tűnik, hogy sztoikus egykedvűséggel viselik a helyzetet. Szüleik alatt persze ebben az esetben főleg az ukrán anyákat kell érteni.  Siewert András a Migration Aid vezetője épp a központ körüli teendőket végzi, amikor megérkezem, és annak kapcsán, hogy hol vannak a férfiak, azt mondja: „Ennek a menekültválságnak az egyik sajátossága, hogy mostanra már 90%-ban nők és gyerekek érkeznek Ukrajnából. A férfiak ugyanis vagy a sorozásukra várnak, vagy már a fronton vannak.” Az épületben önkéntesek segítenek, ahol rögtön egy volt kollégámmal is összefutok. Azt mondja, hogy 4 órát aludt, mert az éjszakai műszakból át kellett vennie a reggelit is, ami 8-kor kezdődött. Persze nem csak ukránok vannak a szálláson, hanem más nációk tagjai is, akik egymással beszélgetnek, gyerekeik pedig együtt játszanak. Fehérek, színes bőrűek, ázsiaiak egyaránt. Andrással aztán egy szobában beszélgetek, de nehezen engedik el a teendői. Amikor általánosságban kérdezem a háborúról, illetve annak lehetséges kimeneteléről, úgy fogalmaz, hogy „sajnos, ha a háború holnap véget érne, akkor sem lenne vége a menekültválság egyhamar, hiszen településeket és sok ezer lakóházat romboltak le, amiket hosszú-hosszú időbe telhet majd újra felépíteni.” Szerinte a válság legnagyobb problémája a befogadó országok részéről jelen pillanatban a lakhatási problémák megoldatlansága, ami annál is nehezebb ügy, hiszen az ingatlanok árai nagyon magasak, akik pedig befogadnak menekülteket, nyilvánvalóan nem tudják őket huzamosabb ideig vendégül látni. Hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldásában mennyit segít a kormány és az állami szervek, Siewert azt mondja, hogy az állam leginkább a nagy egyházi karitatív szervezeteken keresztül segít, ám ők nincsenek közvetlen kapcsolatban. „Operatív szempontból semmiféle egyeztetés nincs a kormány és a Migration Aid között, ami olyan szempontból probléma, mert hiányolja a karitatív szervezetek közötti összehangolt együttműködést.” Ezzel együtt úgy gondolja, hogy a korábbi kormányzati sorosozás dacára a kormány zavartalanul hagyja a szervezet működését. Mi több, György István államtitkár márciusban azt mondta a 444-nek, hogy hálásak a Migration Aid mostani tevékenységéért, és senkit sem akarnak igazságtalanul megbélyegezni. De, hogy a kormány inkább segíti, vagy nehezíti a menekülteket, történt-e változás a migrációs politika kapcsán, hogyan tud a Migration Aid megbízni a kormányban a Black Cube-botrány óta, kísérte-e titkosszolgálati mozgás a menekülteket és mik az orosz-ukrán háború legsúlyosabb problémái, arról az Azonnali legújabb podcast-adásában beszélgettünk.

Hogy Bartóké, vagy Kodály volt-e, arról megoszlanak a vélemények, mindenesetre az intézet munkatársai többek között ennek a szerkezetnek a segítségével végzik a magyar népzenei gyűjtemény-digitalizálását és archiválását azzal a szándékkal, hogy e hatalmas kulturális kincsestár széles körben hozzáférhető legyen, az adatok pedig több szempont alapján kereshetővé válhassanak. A Népzenei Kutatócsoport stúdiójában túlzás nélkül mondható, hogy kulturális misszió zajlik, amelynek egyik tagja Buzás Attila, aki a hangfelvételek digitalizálását végzi. Ahogy fogalmazott, örökölt hivatása ez, hiszen évtizedekre visszamenően végezték már előtte ezt a feladatot. S hogy mindez mekkora állhatatossággal törtét, illetve történik mindmáig, jól mutatja, hogy az akadémiai kutatócsoport technikai felszereltsége és felkészültsége miatt az 1960-as évektől más intézmények és egyéni gyűjtők is ide adták le hangfelvételeiket másolat készítése, illetve megőrzése céljából, valamint azért, hogy a felvételek a népzenekutató csoport fő munkáját, a zenei rend kialakítását segítsék. Így történt meg, hogy a Néprajzi Múzeum teljes fonográfhenger- és gramofonlemez-állományát is magnószalagokra másolták át. 1970-ben az MTA hangzó gyűjteménye már 1700, 1975-ben 2900, 1980-ban 3700, eredeti népzenei felvételeket tartalmazó magnótekercset számlált. 1998-ban már 6100 szalagtekercset, 275 Webster-féle drót-tekercset, 120 DAT kazettát, 150 videókazettát, 1000 magnókazettát, összesen mintegy 10.000 órányi hangfelvételt őriztek a Zenetudományi Intézet klimatizált és megfelelő páratartalmat biztosító raktárhelyiségében. Buzás becslése szerint jelenleg mintegy 20 000 órányi hangfelvétellel rendelkezik körülbelül az intézet, ebből hozzávetőlegesen 14 500 óra az eredeti hanghordozóval együtt tárolt, saját tulajdonú felvétel, a további 5 500 órányi anyag pedig más gyűjteményekből került át, vagy más gyűjtemény felvételeinek náluk őrzött másolata. „Az archiváláshoz természetesen hozzátartozik, hogy a felvételek adatait megfelelő módon tároljuk, illetve biztosítsuk az adatok visszakereshetőségét. Ebből adódóan másik fontos tevékenységünk a gyűjtések, illetve felvételek leíró adatainak rögzítése és számítógépre vitele.” E szédületes számok végeláthatatlannak tűnő mennyisége pedig egy elképesztően izgalmas feladatkort jelent, amely kapcsán Buzás Attila a Helyzet e heti podcastjában izgalmas, világos és érthető válaszokat ad az olyan kérdésekre, minthogy pontosan mi is történik az intézményben, mekkora kulturális jelentősége van a kutatócsoport munkájának, hogy küldetésként tekintenek-e a munkájukra, illetve arra is választ kapunk, hogy mit keres egy gyümölcsaszaló a stúdióban. (Nyitókép: Bolyki Marci / Magnet Media)

Horváth Patrícia színházi rendező, aki 2004-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol Szinetár Miklós volt az osztályfőnöke. A diplomaszerzés után Iglódi István mellett volt tanársegéd a koreográfus osztályban, később pedig a debreceni Csokonai Színház rendezője lett, ahol a rendezői feladatok mellett tanított a stúdióban, illetve beavató előadásokat állított színpadra. Zenés színpadi mesterséget tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium opera szakos hallgatóinak, nem mellesleg pedig ő rendezte a Két nő című előadást az Operaházban, jelenleg pedig saját társulatát vezeti magánszínházként. Ahogy fogalmaz, a színház mindig is egy kemény világ volt, ahol a színészeknek át kell mennie egyfajta színészi purgatóriumon ahhoz, hogy azzá váljon, ami, és erre a Színház- és Filmművészeti Egyetem egy jó terep volt. „A színház olyan, mint egy nagy család. Nagyon fontos emberi kapcsolatok, amik egy társulaton belül szövődnek.” Patrícia rendezett, tanított a stúdióban, tolmácsolt külföldi színházalkotóknak, és a színházban megrendezett minden fesztivál (Deszka Fesztivál, Jel Fesztiválok) produkciós vezetője is volt egy személyben. Franciaországban nagy operaprodukciók első asszisztenseként a nemzetközi operaélet élet számos kiemelkedő művészével dolgozott együtt több éven keresztül Avignon, Tours, Reims operaházaiban, valamint az Orange-i Operafesztiválon. Az idők során természetesen rengeteg minden változott, mind a színházi világban, mind pedig Horváth Patrícia életében. Szerinte a színház egy nagyon illékony történet, ám a számtalan nehézség ellenére úgy gondolja, hogy az embernek képesnek kell lennie lábra állni, kilépni a komfortzónából. Ennek eredménye lett, hogy a covid miatti lezárások után elkezdte szervezni saját színházát és társulatát, amely a Hatan Társulat nevet viseli, és amelynek első darabját állítják épp színpadra. Ez a darab pedig Alexis Michalik, Franciaország egyik legfelkapottabb színházi írójának Történetőrző című darabja, amelyet Patrícia maga fordított, s amit május 26-án fognak bemutatni a 6Színben. De mennyiben más egy ilyen struktúrában dolgozni? Hogyan épült fel a társulat? Mennyit változott az utóbbi időben a hazai közönség ízlése? Kiderül a Helyzet legújabb epizódjából.

Ám nem csak a köztéri szobrok, de a tűzfalakra készült festmények, graffitik, legújabban pedig a városligeti hőlégballon borzolja Budapest arculatát. A Trash of Köztér egy civil kezdeményezésű Instagram oldal, amely koncepciózusan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, erős kritikával illetve a köztereinken itt-ott megjelenő szobrokat, vagy épp tűzfalakra festett alkotásokat. Az oldal szerzője szerint Budapest köztereinek egyik legnagyobb hiánya egy olyan szakmai szervezet, amely kontrollt tudna gyakorolni az önkormányzatok fölött. Jelenleg ugyanis bármilyen köztéri szobrot, vagy egyéb alkotást megrendelhetnek és felállíthatnak az önkormányzatok, ami pedig teljesen kaotikussá teszi a főváros köztereit. „A lektorátus 2012-ben elvesztette ezt a feladatkörét, illetve a függetlenségét is, amikor bekerült a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. alá, aminek hatására a területért felelős szakértők fel is mondtak.” Kiemeli mindemellett, hogy az ilyen döntések kapcsán szinte semmiféle konzultáció nem történik sem a lakossággal, illetve a pályáztatási rendszer is leginkább megrendelésekből áll, függetlenül attól, hogy milyen önkormányzatról van szó. „Hogy ne csak a NER szoborállítási politikájáról beszéljünk, nemrég a IX. kerületben Baranyi Krisztina keresett tűzfalat egy Szenes Hanna emlékműnek, amely kapcsán végül nem tűnt úgy, hogy különösebben érdekelné, hogy a lakosoknak egyébként nem tetszik az, ahogy az emlékművet grafikailag az önkormányzat elképzelte.” A beszélgetés persze nem ment el Kolodko Mihály köztéri szobrai mellett sem. A Trash of Köztér szerzője szerint Kolodko bár a gerillaszobraival vált igazán híressé, valójában ezek egyáltalán nem gerillaszobrok, hanem megrendelt darabok. Emellett pedig sem művészeti, sem pedig történeti értéke nincs a műveinek, noha kétségtelenül cukik és vonzók a turisták számára.  „Azt azonban nehezen lehet értelmezni, hogy valaki az 56-os szabadságharc leverésére egy szomorú, cuki tankkal emlékezik, hiszen a szovjet tankok egyáltalán nem voltak cukik.”  A beszélgetés során mindemellett szó esett a gettóban látható emlékművekről, arról, hogy miként építették le a lektorátusát a köztéri szobroknak, illetve az is kifejtésre került, hogy miért halad ebbe az irányba a köztéri szobrászat.

Vigh Dávid ennek a csapatnak az egyik vezető tagja, aki számtalan különböző projektet futtat párhuzamosan zenei és vizuális művészeti vonalon egyaránt. Hogy messzebb ne menjünk, ez a csapat felelős már évek óta a nemzetközi szinten is komoly presztízzsel bíró, a világ egyik legnagyobb pszichedelikus fesztiváljaként számontartott O.Z.O.R.A. színpadjainak látványvilágáért. A nagyléptékű mapping projektek mellett pedig színpadterveken, digitális műalkotásokon, reklámokon is dolgoznak. Ennek tetejébe kerül most a Cinema Mystica, amely Magyarországon az első immerzív digitális kiállítás lesz a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, amelynek helyszínéül a margitszigeti palackozót kapták meg a fővárostól. Mindez három éjszakán át, elektronikus ambient koncertekkel, technóval, audio-vizuális produkciókkal, VJ showkkal és világzenével. De, hogy mi az az immerzív kiállítás, mitől más egy ilyen installáció, milyen technikai lehetőségek és újítások vannak mindebben, s hogy miért nem volt ezidáig ilyen Magyarországon, az kiderül a Helyzet legújabb etapjából.

Az Anima Sound System közel 30 éve meghatározó szereplője a magyar könnyűzenének, amelyben időről időre előkerül a cigánysághoz való viszonya a zenekarnak – ezzel együtt pedig az a kérdés is, hogy mennyiben megosztott a magyar társadalom. Az öltöztessél fehérbe című dalhoz, amely egy Prieger Zsolt és Prieger Szabolcs által írt műdal (ahogy Zsolt nevezi), készült egy impozáns videóklip is, amely a berlini klipszemle döntőseként versenyzik épp Németországban. Ez a klip egy szegregátumi történet egy roma családról. Ennek kapcsán Prieger Zsolt azt mondja, hogy valójában ez egy magyar történet, csak itthon úgy tekintünk a saját honfitársainkra, mint vadállatokra, vagy épp állatkerti érdekességekre, miközben az értelmiség jelentős részénél senkinek sincs fogalma valójában, hogy hogyan élünk egymás mellett. Hogy az Anima mennyire nem illeszkedik bele ebbe a kétosztatúságba és oldalválasztásba, erre Prieger elég egyszerűen felel: „Az én választásom a magyar kultúra” Ahogy fogalmaz: „Nem tudom elképzelni, hogy valaha meg tudnék írni egy olyan bejegyzést, ami úgy kezdődik, hogy »töröljön az, aki«. Én úgy vagyok vele, hogy minél több olyan ismerősöm legyen, aki más véleményen van, mégpedig azért, hogy ne veszítsem el a valósággal való kapcsolatom.” De ezeken felül még számtalan kérdésről beszélgettünk a magyar underground alapemberével, kezdve a most megjelenő nagylemezükről, a Magyar Zene Házában adott koncertjükről, megváltásról, párbeszédről, választásokról, ateistákról és hívőkről egyaránt. NYITÓKÉP: Azonnali

Ennek ellenére első kisjátékfilmjével mégis jelentős sikereket ért el, amely Feltámadás címen került a közönség elé, s amely az RTL Klubon is bemutatásra került. A történet egy lyukóvölgyi, nehéz sorsú családról szól, ahol az apát a mélyszegénység egy meglepő és tragikus ötletre sarkallja. A történet hátterében Simon gyerekkora is áll, hiszen nem messze nőtt fel az általa korábbi ékszerdoboznak is nevezett környéktől. „Ez egy olyan világ, ami itt van az orrunk előtt, és ami a tragédiái ellenére egy elképesztő világ, amiről többnyire fogalmunk sincs.” A forgatás alatt szerinte „a helyiek élvezték a legjobban az egészet, és egyáltalán nem tapasztaltam azt, amit egy ilyen helyről elképzelünk. Persze nagyon is létezik lopás, de az sem úgy, hogy rettegni kell, hanem úgy, hogy néha tényleg előre szólnak, hogy este ne tessék kijönni, mert jobb lesz úgy mindenkinek. Máskor meg szó szerint tégláról téglára szednek szét olyan házakat, amiről tudják, hogy már soha nem térnek oda vissza azok, akik elhagyták” Az SZFE kapcsán úgy véli, hogy mindig is az volt a legnagyobb értéke az intézménynek, hogy olyan mély kapcsolati hálót alakíthatott ki az, aki ott tanult, amellyel már bőven el tudott indulni a filmes pályán. „Az oktatók pedig oldaltól függetlenül meg fognak tudni tanítani a filmezésre és arra, hogy mi a filmnyelv.” A Helyzet legújabb podcastjában szóba került még Hollywood, a független filmek, illetve az olyan független filmesekből lett sztárrendezők, mint például Taika Waititi, vagy Chloé Zhao, illetve az is, hogy milyen hatással vannak a filmiparra a frenchise-mozik, illetve a rebootok. De részleteiben beszélgettünk a Feltámadás forgatásáról, mélyszegénységről, outsiderkedésről, illetve arról, hogy miért érdemes a komfortzónán kívül kerülni ahhoz, hogy az ember igazán jó alkotásokat készíthessen.

„2010 óta nemcsak a technózene fogalma változott meg, de építettünk egy új magyar mozgalmat is” – áll a Több technót a parlamentbe eseményének leírásában. Kálmán Mátyás és Besnyő Dániel abban az évben rendezték meg először a szatirikus techno-politikai demonstrációt, amelynek állandó követelései között szerepel a 4/4-es alkotmány, a DJ-k mentelmi jogának kérdése, vagy a DJ-t minden faluba program.  Ahogy az Azonnali podcastjának legújabb részében fogalmaztak: „Tulajdonképpen egyidősek vagyunk a NER-rel.” Azóta pedig eltelt 12 év, a TTP pedig minden választás alkalmával megrendezésre került, amelyre mostanra Besnyő és Kálmán egyaránt nosztalgiával tekint vissza. „Eleinte mi sem tudtuk, hogy mi lesz, hogy elfogadják-e ezt demonstrációnak. Nagyon sokan pedig attól féltettek minket, hogy nem sokkal a 2006-os események után ránk támadnak majd provokátorok, a Gój Motorosok, szóval az első bulinál még voltak ilyen aggodalmaink.” 2022-re azonban szinte ténylegesen egy mozgalommá nőtte ki magát a rendezvény, amelyen a szervezők szerint korábban 6000 fő is megjelent, és a választások egyik legszórakoztatóbb szegmensévé vált. Az esemény ezzel együtt természetesen reflektáció is minden alkalommal az aktuális politikai diskurzusra, amely sok esetben meg is előzi önmagát. Ilyen például a már említett mentelmi jog a DJ-knek, amely – bár Besnyő és Kálmán szerint nem ennek hatására – idővel bekerült a politikai diskurzusba a politikusok mentelmi joga kapcsán. A Több technót a parlamentbe azonban a szervezők elmondása szerint minden esetben szeretne valamiféle görbe tükröt mutatni mind a kormány, mind pedig az ellenzék retorikájának, valamint általában a közbeszédnek. De van emögött világjobbító szándék? Politikus dolog-e a techno? Egyáltalán honnan jött ez az egész? Erről beszélgettünk többek közt a rendezvény két megálmodójával a Helyzetben. NYITÓKÉP: Azonnali

A BDSM-mel szembeni előítéletek azonban, mint minden esetben, ezúttal is az ismeret hiányából fakadnak, hiszen a legkevésbé sem arról van szó, hogy emberek ezt úgy csinálnák, hogy ne élveznék, és ne egyeztek volna bele. „Mi számít perverziónak?” - teszi fel a kérdést Helyzet interjújában Szrapkó Zsolt, a budapesti Kinkster partisorozat szervezője, aki a hazai fétis- és BDSM-szubkultúra egyik oszlopos tagja, emellett pedig Envo néven ismert neon wave DJ és producer.  „A legtöbben nem nagyon ismerik ezt az egészet, holott ez egy kifejezetten biztonságos, konszenzuális közeg, ahol fantasztikus emberek jönnek össze” – mondja Szrapkó. Álláspontja szerint az emberek évezredek óta élnek különböző fétisekkel, ráadásul teljesen szubjektív dolog, hogy ki mire bukik, így ameddig az közös megegyezés alapján történik és nem ártanak vele senkinek, addig lényegében ez mindenki számára magánügy, amit úgy él meg, ahogy szeretne. A Kinkster esetében például úgy, hogy egy zenés buli keretében keverik a fétis és a BDSM életérzést. Hogy mindez mennyire lehet megbélyegző, Szrapkó úgy gondolja, hogy „fura mód semennyire, még a jelenlegi politikai légkör ellenére sem érzem azt, hogy hátránya származna emiatt bárkinek. Volt olyan, hogy egy csomó nyugdíjas mellett ért véget egy ilyen buli, és amikor jöttek ki az emberek, szerintem senkinek fel sem tűnt igazán, hogy milyen fura ruhákban vannak az utcán.” De mit is jelent pontosan a BDSM? Mi a különbség a fétis és a BDSM között? Mi az a shibari? Milyen művészetek kötődnek mindehhez? És mi is történik egy ilyen buliban? Kiderül az Azonnali legújabb podcastjából!

Tavaly júliusban rekordszámú bemutatót jelentett be a közönségnek 2021/22-es évadjával a Szegedi Nemzeti Színház. A teátrum első premierje a Leonce és Léna volt január 14-én, méghozzá a főigazgató, Barnák László rendezésében, amit a kortárs magyar költészet és könnyűzene két meghatározó alakja, Závada Péter és Subicz Gábor hangolt újra. A színház élete azonban, mint természetesen minden más területé, az utóbbi két évben rendkívül nehéz volt a koronavírus-járvány miatt, aminek túlélésére különböző megoldásokkal és rögtönzött ötletekkel tettek kísérletet – sikerrel. Czene Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház rendezőasszisztense hosszú évek óta része a színház életének, aki tulajdonképpen a színház teljes működésére rálát. Elmondása szerint a két évvel ezelőtti lezárások híre éppen egy főpróba közepén érte a társulatot, aminek hallatán „gyakorlatilag egymás vállára borulva, szó szerint sírtunk a hírtől.” A kezdeti kivárások után persze nem tudtak ők sem nyugodni, így próbálkoztak korábban felvett előadások interneten történő újravetítésével, de volt olyan, hogy hangjátékokat rendeztek olyan előadásokból, amelyek monodrámák vagy kétszereplős darabok. „A színház azonban egy élő dolog, amit lehet nézni online és hallgatni is lehet, de soha nem lesz ugyanolyan, mint a nézőtérről vagy a színpadról.” A színház helyzete pedig most sem könnyű, hiszen az év első hónapjában eddig összesen 11 előadás hiúsult meg betegség miatt, többek között a Szegedi Kortárs Balett táncjátékai, a Szegedi Nemzeti Színház társulatának előadásában látható 1984, a 39 lépcsőfok, a Bohémélet, illetve az Időfutár is. Ennek dacára Czene Zoltán úgy látja, hogy a közönség nagyon erős és kitart a színház mellett, olyannyira, hogy a bérletes látogatók közül sokan generációról generációra adják a bérleteiket, és mindig látja egy-egy széken a különböző családokat.  „Az elmúlt időszak legnagyobb pozitívuma, hogy nem pártoltak el tőlünk a nézők” – fogalmazott, s ahogy az interjú során elmondta, több előadásra tulajdonképpen lehetetlen bejutni, így például a jelenlegi két „zászlóshajóra”, amely a Padlás, illetve az 1984. Czene egyébként az 1984 rendezőasszisztense is, amely előadás azért különleges, mert Orwell örökösei Magyarországon első alkalommal a Szegedi Nemzeti Színháznak engedélyezték Horgas Ádám adaptációjának színpadra állítását. Arról, hogy milyen szempontok alapján állt össze az új évad programja, milyen a színházi lét, hogyan zajlanak az előkészületek egy új darabnál, hogyan lehet színre vinni egy social sci-fi-t, arról hosszabban beszélgettünk a Helyzetben a Szegedi Nemzeti Színház rendezőasszisztensével, méghozzá a napfény városának teátrumában. NYITÓKÉP: Ágoston Dániel / Azonnali

Nehezen fog tudni arcvesztés nélkül kijönni az Ukrajna ellen megindított orosz háború okozta helyzetből Orbán Viktor, hiszen korábban folyamatosan azt kommunikálta, hogy Vlagyimir Putyin és Oroszország a barátunk, most pedig egy európai uniós és NATO-tagállam vezetőjeként neki is el kell ítélnie az agressziót és keményen kiállnia Ukrajna mellett és az orosz elnökkel szemben – mondta az Azonnalinak Bőhm Kornél, kríziskommunikációs szakember. Bőhm – akinek nemrég jelent meg könyve Karaktergyilkosság címmel – szerint ritka és tragikus pillanat, amikor személyesen is átélhetjük, hogy egy politikai vezető előbb szisztematikus karaktergyilkos kampányt indít minden lehetséges eszközzel ellenfelével szemben, majd látjuk azt is, amit megalapoz ez a karaktergyilkosság – mint ahogy azt Vlagyimir Putyin tette az egyébként zsidóságára büszke Volodimir Zelenszkij lenácizása kapcsán. A magyar választási kampánnyal kapcsolatban természetesen részletesen beszéltünk róla, hogy ma már mindkét politikai oldal jórészt az ellenfél legfontosabb szereplői felé irányuló karaktergyilkos kampányokra épít, mindezt annak ellenére, hogy az ilyen kampányokat sokszor komoly belső ellentmondások feszítik. Példaként a jelenlegi kampányt említette, ahol Márki-Zay Péterről egyszerre állítja a Fidesz kampánycsapata, hogy Gyurcsány Ferenc klónja, valamint, hogy elszabadult hajóágyúként viselkedik, aki már politikai szövetségeseire, tanácsadóira sem hallgat és ezért nyilatkozik rendszeresen olyanokat, amiket később maga is megbán. Ugyanakkor ez nem csak a Fideszre jellemző: Orbán Viktorról szintén egyszerre állítják azt az ellenzéki oldalon, hogy valójában egy kis zsebdiktátor, aki azért kiabál, hogy nagyobbnak látszon; és azt, hogy ő egyszemélyben az EU működésének aláásója. Az pedig kommunikációs szempontból egészen érdekes, hogy a Fidesz kampánya – erre a legjobb bizonyíték Orbán Viktor évértékelő beszéde volt – egyfajta inverz karaktergyilkosságra (is) épül: vagyis a kormánypárt politikusai folyamatosan azzal vádolják az ellenzéket, hogy karaktergyilkosságot követnek el ellenük. A beszélgetésből kiderül az is, hogy miben tévednek a karaktergyilkos kampányra építő politikusok – Bőhm Kornél szerint nem is egy dologban. Arról is szó esik, van-e határ a karaktergyilkosságban, elérhető-e egy pont egy politikus támadásában, ami már kontraproduktív. Ezekről és más témákról is hallgassa meg a beszélgetést! NYITÓKÉP: Azonnali

A vírushelyzet elsőként a szórakoztatóipart, illetve a zeneipart vágta padlóra világszerte a gazdasági területek közül, amelyet a magyar állam finoman szólva is hézagosan segített meg. Kádár Tamás, a Sziget Zrt. cégvezetője a Helyzetben beszélt arról, hogy személyesen nagyon megviselte ez az időszak, különösképp, hogy a Sziget állandó munkatársainak közel felét voltak kénytelenek elbocsátani a történtek következtében – az állami segítségnyújtással pedig nem került sokkal beljebb a rendezvényszektor. „Nagyon sok országban sokkal testreszabottabb és sokkal hatékonyabb állami segítség érkezett a kulturális szektor számára, itthon azonban annak ellenére, hogy az állam valamilyen módon próbált segíteni általában a munkavállalókon, egyáltalán nem vette figyelembe az egyes területek specifikumait.” Érzékeltetésként felemlítette, hogy a fesztiváltámogatási pályázaton például nem is indultak, hiszen a kisebb fesztiválok számára sokkal nagyobb segítség volt az a 10 millió forint, amire a Magyar Turisztikai Ügynökségnél lehetett pályázni, mint a Szigetnek, aminek csak a 2020-as évben bőven egymilliárd forint fölött volt a vesztesége. Emlékezetes: az MTÜ-nél a lezárások és korlátozások során több mint 20 fesztiválnak összesen 220 millió forintot osztottak ki. Arra a kérdésre, hogy egyébként miért kellene állami támogatást kapnia egy olyan cégnek, ami 70 százalékban külföldi tulajdonban van, Kádár azt a példát hozza, hogy „tudomásom szerint sem az Audi-, sem a Mercedes-gyár nincs magyar tulajdonban, mégis iszonyatos mértékű állami támogatást kapnak, így szerintem tök mindegy kellene legyen, hogy milyen tulajdonban van a Sziget, ha Magyarországon fizeti be az adót és a profitját is Magyarországon adózza le.” Az egyéb nehézségek között említette továbbá, hogy szerinte abnormális, hogy egy komplett szektor éjfélkor még a Magyar Közlöny megjelenését várja, ugyanakkor nem gondolja azt, hogy teljesen rosszak lennének a magyar kormány rendelkezései – a legnagyobb baj inkább a tervezhetőség hiánya. Az elmúlt időszakon, illetve annak nehézségein túlmenően szó esett a jelenlegi, valamint a Sziget jövőbeli terveiről, továbbá arról, hogy mekkora hangsúlyt kíván fektetni a fesztivál hagyományaihoz híven a különböző társadalmi kérdésekre. De beszélgettünk a Sziget megtartó erejéről, kommentmezőkről, külföldi zenészekről, arról, hogy vajon mennyire látják az emberek egy rendezvény, vagy egy előadó sikere mögött a munkát és a nehézségeket, s hogy vajon mindez kinek lehet hibája. Mindezeken túl pedig választ adott arra a kérdésre is, hogy kik léphetnek be idén a VIP-be, illetve, hogy lesz-e újra metál színpad a Szigeten. Mindez kiderül a Helyzet eheti adásából! NYITÓKÉP: Azonnali

NFT, vagyis non-fungible token, azaz nem helyettesíthető zseton. Ez a formátum 2017 óta létezik, működése pedig az Ethereum kriptovaluta-blokklánc technológiáján alapul. Nem értesz ebből egy szót se? Semmi gond. Az NFT képhez, animációhoz, videóhoz, hangfájlhoz kapcsolt kódsor, mely az eredetiség igazolására szolgál. A dolog azonban nem áll meg ennyiben, hiszen egy egészen újszerű és izgalmas, mondhatni forradalmi dologról van szó, amely begyűrűzött a művészetekbe is. Weiler Péter Magyarország egyik legismertebb kortárs képzőművésze, akinek művészete rendkívül sokoldalú, a képzőművészettől az íráson át a társadalmi kérdések performansz-szerű boncolgatásáig – nem beszélve arról, hogy állandó újítási szándék vezérli. Ennek egyik legutóbbi állomása volt a Bitcoin-bánya az Alföldön című alkotása, amely az első kriptovalutáért megvásárolt mű volt Magyarországon. Szerinte nagyon sok hagyományos művész kezdett el az utóbbi időben a digitális művészetek felé fordulni, ami különösen érdekes, ám az is nagyon sajátos jelensége az NFT-nek, hogy „azok, akik benne vagyunk ebben, sokszor még mi sem látunk világosan, hanem próbáljuk követni, hogy mi történik a világban.” A lehetőségeit az NFT-nek azonban óriásinak tartja, amiben rengeteg pénz van, azonban úgy gondolja, hogy „önmagában a művészet egy olyan ideából kell táplálkozzon, ami független a pénztől.” Ezzel együtt szerinte a képzőművészet nem független a pénztől, hiszen ha egy művész alkotott valamit, akkor azt valószínűleg nem akarja élete végéig a műtermében tárolni, hanem szeretné megmutatni a nagyközönségnek, adott esetben pedig keresni is azzal, hogy sikerül eladnia. Weiler a podcastban beszélt még a képzőművészeti tevékenysége mellett művelt vállalkozásairól is, amelyek talán kevésbé illenek bele az átlag művészről alkotott közhelyes képbe. Weiler Péter ugyanis a gazdag férfiak és az ilyenekre vágyó nők közötti kapcsolatokra szakosodott társkereső ügyvezetője, de korábban több más társkereső alapítója is, így nevéhez fűződik például az első melegek számára létrehozott társkereső is. Ennek összeegyeztethetősége kapcsán úgy fogalmaz: „Nem is vagyok az az alkat, aki egész nap csak festeni tudna, elveszítve a valósággal való kapcsolatomat, így aztán nagyon jó benne lenni olyasvalamiben, amin keresztül kapcsolatban lehetek emberekkel, kollégákkal, illetve a vásárlókkal, és szerintem az online társkeresés önmagában is egy nagyon izgalmas és érdekes szegmense az internetnek." De, hogy minderről ő maga mit gondol részletesen, illetve mit gondol az aktuális politikai légkörről itthon, illetve a világban zajló közhangulatról, jobboldalról, baloldalról, populizmusről és a woke-mozgalomról, a Tinderről és az oltásszkepticizmusról, kiderül a Helyzet podcast legújabb epizódjából. NYITÓKÉP: Csudai Sándor

Amikor ránézünk egy ételreklámra, bele sem gondolunk, hogy azt az ételt is oda kellett tennie valakinek, méghozzá gusztusosan és profin. Ezeket a magától értetődőnek tűnő elképzeléssel ellentétben nem a fotós vagy egy séf készíti el így az adott fotó kedvéért, hanem foodstylistok, akik nagyjából ugyanazt a feladatot látják el, mint a ruhafotózásokkor a ruhastylistok. És hinnénk, vagy sem, ez a szakma több évtizedes hagyományokra tekint vissza. Fodor Mariann Magyarország mindössze néhány foodstylistjának egyike, akinek karrierje bár nem tekint vissza évtizedekre, rengeteg megbízása van. Workshopokat tart, forgatásokon és fotózásokon vesz részt, ezen a héten pedig az Azonnali podcastjának vendégeként mesélt arról, hogy mit is csinál valójában egy foodstylist. „Pár hónappal ezelőtt épp egy világháborús filmhez gyártottunk kekszeket és zabkását, aminek az volt a célja, hogy egyáltalán ne legyen szép” – magyarázza nekünk, hogy munkája mennyire összetett. Szerinte valós, hogy elsőre sokak számára tűnhet furcsának, hogy ilyen szakma is létezik, de ahogy fogalmaz, „ha elmagyarázza az ember, hogy mi is a foodstyling valójában, és ezt jól csinálja, akkor mint minden szakmát, az emberek meg szokták érteni, hogy mi ez.” Mariann egyébként szociális munkásként dolgozott hosszabb ideig, így elmondása szerint elég messziről indult, mígnem elért a szakmájáig. „Sokan gondolták úgy, hogy ha már van egy egyetemi diplomám, akkor nem biztos, hogy vissza kéne kanyarodnom a vendéglátózáshoz” – emlékezett vissza, miközben arról kérdeztük, hogy ő maga hogyan is keveredett erre a területre. A gasztronómiai szokásaink kapcsán is kérdeztük, s szerinte a magyarok egyre inkább mutatnak igényt a kifinomultabb ételek iránt, noha tény, hogy sokszor még mindig az adag mennyisége a legfőbb szempont. De, hogy hogyan lesz valaki foodstylist? Mennyire elterjedt szakma ez itthon? Lehet-e ezt a szakmát tanulni? Hogyan zajlanak a forgatások? Kiderül a Helyzet legújabb adásából. NYITÓKÉP: Bella Martin

Nem az a furcsa, hogy a Völner-ügy nyomozati aktái vagy Kövér Lászlónak az Alkotmányvédelmi Hivatal épületében zárt körben elmondott beszéde kiszivárgott a médiának, hanem az, hogy egy ekkora és ennyiféle, egymással gyakran ellentétes gazdasági–, politikai érdeket kiszolgáló konglomerátumban, mint a Fidesz, miért nem szivárog ki sokkal több információ – mondta az Azonnalinak Böcskei Balázs, az IDEA Intézet kutatási igazgatója. A politológus szerint szerint ettől függetlenül az valóban új, hogy a Völner-üggyel kapcsolatban láthatóan még a NER világának nagy része is a sajtóból szerzi csak az információkat. A beszélgetésben szóba kerül a Fidesz nemrég nyilvánosságra hozott névsora a 106 egyéni választókerületben elindított jelöltről. Böcskei a lista kapcsán elmondta, szerinte a listában nincs semmi meglepő, és az amúgy is jellemző a Fideszre, hogy a párt kerüli a meglepetéseket és a váratlan húzásokat. Ez szintén igaz saját belső működésére, amit nagyon kevesen ismernek akár még a párton belül is, Orbán Viktort és legszűkebb környezetét nem számítva. Például valószínűleg senki nem tudhatja, hogy a párt egykor politikai pitbulljaként is viselkedő képviselője, Répássy Róbert miért került ki hosszú időre a Fidesz nyilvánosságából, és milyen logika mentén vált hirtelen igazságügyi államtitkárrá Völner Pál helyett. A választási kampánnyal kapcsolatban Böcskei Balázs kifejtette, még a szakirodalom sem teljesen egységes abban, hogy az olyan sorozatos politikai botrányok, amik a mostani választási kampányt jellemzik, motiválják-e a választókat, vagy éppen ellenkezőleg, otthonmaradásra késztetnek egyes választói csoportokat. Az elemző szerint mivel a Fidesz valószínűleg elérte támogatottsága nagyjából maximumát, és szavazóinak nagyon magas már így is a szavazói hajlandósága, a látszattal ellentétben a pártnak valójában az az érdeke, hogy „hideg kampány” legyen, vagyis a gyurcsányozós óriásplakátok ellenére a párt politikusai igazából alacsony fordulatszámon kampányolnak. A kérdés persze, hogyha lesznek még a Fideszre érzékeny botrányos ügyek, megőrizhető-e a választásokig ez a stratégia. De milyen esélyekkel indulnak el a pártok? Milyen hatása lesz a Völner-ügynek a szavazásokra? Mindez kiderül az Azonnali legújabb podcastjából. NYITÓKÉP: Fekő Ádám / Azonnali

Nagyon sok kutya és macska várja, hogy egy gondoskodó, szerető és elkötelezett családhoz kerüljön. Az Új kutyád eleinte egy Facebook-oldalként jött létre, amely mára többezer követővel rendelkezik és több száz állatot sikerült az évek során felelős állattartóknál elhelyezniük. A felelős állattartás kérdése pedig sarkalatos, hiszen rengeteg esetben fordul elő, hogy az ember hirtelen hozza meg az ezzel kapcsolatos döntést, nem mérve fel annak súlyát, hogy egy kutya vagy egy macska akár 20 év felelősséget is jelenthet.  „A szervezeteknek is komoly felelőssége van abban, hogy kiknek adják oda egy kutyát” – mondja Esterházy Miklós, aki szerint a kulcs az edukációban van, abban, hogy az emberek megértsék, hiába gondoljuk, hogy egy kutyának elég a szeretet, ha például simogatjuk, ugyanis egy kutya teljes egészében a gazdájára van hagyatkozva. A podcastban szó esik arról, hogy a vidéki állatmentő szervezetek tehermentesítése mellett az Új kutyád legfontosabb missziója a felvilágosítás.  „Nagyon sok az impulzív befogadó, amit leginkább a megmentés vágya fűt, de sajnos ez idővel sok esetben kifullad”  – állítja Kovács Dóra, aki úgy látja, rengeteget fejlődött a társadalom az állattartás tekintetében, de még mindig van miben fejlődni. Ennek érdekében tartják fenn azt a rendszert, amelyben több jelentkező közül választják ki az ideális gazdit azoknak a kutyáknak, akik az önkénteseikhez kerülnek ideiglenesen a menhelyekről, majd onnan a megfelelő új gazdájukhoz. Ahogy mesélték, a kutyákat ideiglenes befogadóknál helyezik el Budapesten és környékén, így azok otthoni környezetben tanulhatják meg az együttélés szabályait, megfelelő figyelmet kapva a szociális fejlődésükhöz. Emellett igyekeznek minél jobban feltérképezni a kutya egészségügyi állapotát: a kötelező oltások mellett szívféreg tesztet készítenek, odafigyelnek az élősködők elleni védelemre és a felnőtt kutyák ivartalanítására. Munkájukat pedig kutyadietetikus, holisztikus állatorvos, tréner és fizioterapeuta is segíti, hogy aztán a végén olyan gazdát találjanak a szőrös jószágoknak, akik elhivatottak és akik a legjobban passzolnak az adott kutya igényeihez és energiaszintjéhez. De, hogy miből is áll pontosan ez az örökbefogadási rendszer? Mi a véleményük a hatályban lévő állatvédelmi törvényről? Milyen egy ideális gazdi? Hogyan csöppentek bele az állatvédelembe és miért írtak könyvet minderről? Kiderül az Azonnali legújabb podcastjából! NYITÓKÉP: Esterházy Miklós és Kovács Dóra. FOTÓ: Az Új kutyád / Facebook

Pazonyi Dóri a fiatal fotós generáció feltörekvő tagja, aki számos izgalmas projekten dolgozott már, és olyan sikereket is tudhat magának, minthogy az olaszországi Vogue például két képét is felhasználta. A festőtanoncból lett fotós elhivatottsága a kezdetektől visszaköszön a képeiből, hiszen 15 éves kora óta foglalkozik ezzel, azonban a legkevésbé sem gondolja, hogy ne állna még előtte a pálya nagyja. A szakmában azonban újszerű nehézségek léptek fel, hiszen – mint fogalmazott – „ez egy olyan pálya, amiről sokan azt gondolják, baromi egyszerű, mert csak meg kell venni a méregdrága fényképezőgépet, meg kell nézni pár oktatóvideót a YouTube-on, esetleg beiratkozni valami suliba és onnantól fotóművésznek számít az illető.” Ezzel együtt nem gondolja, hogy a fotózás demokratizálódása ne lenne jó dolog. Szerinte ugyanis nem attól lesz valaki jó fotós, mert a legdrágább gépe van, hiszen egy telefonnal is lehet már olyan képeket készíteni, amik lenyűgözik az embert. „Csomó olyan fotós van, akik szakmai szempontok szerint hibátlan fotókat készítenek, gyönyörű fénybeállítással és kompozícióval, de számomra például nincs semmi izgalmas a képeikben.” De, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy feltörekvő fotósnak? Mennyire nehéz ma fotósként érvényesülni? Mivel lehet kiemelkedni a telített piacról? Kiderül ez eheti Helyzetből. Pazonyi Dóri munkásságát például itt lehet követni. NYITÓKÉP: Pazonyi Dóri

Demokratikus képmutatásnak hívjuk, amikor a saját politikai oldalam pártjaitól megengedhetőnek tartom, amit az ellenoldal részéről elfogadhatatlannak, ez széles körben jellemző a magyar politikai életre – mondta első 2022-es közéleti podcastunkban Krekó Péter. A Political Capital ügyvezető igazgatója szerint az idei parlamenti választáson egy régóta negatív kampányüzenetekkel operáló kormányoldal néz szembe egy frusztrált ellenzékkel, ami meghatározza a kampányokat is, miközben a két oldal egyáltalán nem szimmetrikus akár erőforrás, akár politikai tőke alapján. A leginkább összeesküvés-elméleteket és az álhírek terjedését kutató Krekó arra is kitért, hogy a régióban Magyarország az álhírek és az összeesküvés-elméletek jelenléte kapcsán nem rendhagyó, és azok ugyanúgy megjelennek mind a kormánypárti, mind az ellenzéki közbeszédben, még ha nem is hasonló mértékben. Az álhírek terjedéséről 2021-ben Tömegparanoia 2.0 címmel második könyvét megjelentető szakértő úgy látja, hogy mára az információ fegyverré vált, amivel a politikusnak az egyetlen célja, hogy a másik oldalt támadni tudja vele, a valóságtartalom másodlagossá vált. Krekóval beszéltünk a kormány által gyermekvédelminek nevezett népszavazásról is, amit a Political Capital ügyvezető igazgatója szerint a Fidesz kampánygurui valószínűleg Andrzej Dudától leshették el, mivel a lengyel köztársasági elnöknek egy hasonló homofób kampánnyal sikerült győznie 2020-ban. A beszélgetésben ezenkívül szó esik arról is, hogy a magyarok nemzetközi összehasonlításban jobban vagy kevésbé fogékonyak-e az összeesküvés-elméletekre, vagy éppen a törzsi gondolkodásnak nevezett attitűdre, visszaüthet-e a homofób kampány a Fidesznek, vagy, hogy egy ilyen ennyire megosztott társadalmat reparálni lehet-e a választások után. NYITÓKÉP: Political Capital / Facebook

Éppen az év utolsó podcastjának felvétele előtt nyilatkozta azt Márki-Zay Péter, hogy „belső, fideszes árulók” lehetnek az ellenzék soraiban – legalábbis aki a romló közvélemény-kutatási adatok miatt esetleg az ő lecserélésében gondolkodik, az az ellenzék kormányfő-jelöltje szerint csak ilyen lehet. A felmérések – mint legfrissebben a Republikon Intézeté – valóban azt mutatják, hogy bár az őszi előválasztások idején mérhető előnyt is tudott szerezni az ellenzéki oldal a Fidesszel szemben, ez az év végére gyakorlatilag eltűnt. A Republikon  stratégiai igazgatója, Virág Andrea szerint részben nem is nagyon lehetett más várni: amíg az előválasztással az ellenzék hatásosan vonta magára a figyelmet, arra kényszerítve a kormányoldalt, hogy a neki diktált politikai napirendre reagáljon, év végére visszaállt a régi „rend”. Nemcsak a Fidesz kezdte el ismét meghatározni a kommunikáció fő témáit, de újra felerősödtek az ellenzék belső megosztottságáról, vitáiról szóló hírek is. Virág szerint ezért különösen óvatosan kellene fogalmaznia Márki-Zay Péternek bármilyen „belső árulóval” kapcsolatban, mert az ellenzéki összefogás tagjai között még mindig csak épül az együttműködés, a hasonló megnyilatkozások nagyon sokat árthatnak a bizalmi viszony kialakulásának. Ha 2021 decemberében ott tart a felmérések alapján az ellenzék, mint ahol januárban tartott, lehet-e azt mondani, hogy ez egy elvesztegetett év volt az összefogás számára – többek között erre a kérdésre is választ kaphatunk, ha meghallgatjuk a podcastot, de természetesen szóba került Novák Katalin köztársasági elnöki jelölése, az LMBTQ-ellenes népszavazás és egy miniszterelnöki tévévita esélyeinek kérdése is. NYITÓKÉP: Republikon Intézet

A karácsonyi szezon több szempontból is sajátos, hiszen egyszerre hivatott a szeretet ünnepe lenni, amelynek valódi tartalma tényleg az összetartozás, függetlenül attól, hogy az ember hívő, vagy éppen ateista. Ám a karácsony bizonyos szempontból már rég áldozatául esett a fogyasztói társadalomnak, így az arra való készülődés sokszor szinte egyet jelent a szorongással. Mindemellett Magyarországon közel egymillió ember tölti magányosan a karácsonyt, rengeteg magyar küzd alkoholproblémával, valamint egyéb illegális drogok fogyasztásával, ami a szezonális depresszió beköszöntével még inkább felerősödik és hatványozottan jelenik meg az ünnepek alatt. Kapitány-Föveny Máté klinikai szakpszichológus szerint az alapvető probléma az, hogy a karácsonyra egyfajta teherként tekintünk, aminek meg kell felelni, s mindez csak tovább nehezíti az egyébként is terhelt társadalom tagjainak életét, akik ilyenkor sokszor még rendszeresebben nyúlnak a különböző szerekhez, vagy fordulnak az egyéb függőségeik felé. De milyen függőségekkel küzd a magyar társadalom? Mennyire más a magyar társadalom függősége más országokéhoz képest? Mi lehet a megoldás a magányra, illetve a szorongás elkerülésére? És hová tűnt az interjú végére a szakpszichológus gyermekeinek édesanyja? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Helyzet legújabb epizódjában. NYITÓKÉP: Kapitány-Föveny Máté

A magyar politikatörténetet vizsgálva valójában semmi új nincs abban, hogy a Fidesz 2010 óta egymaga képes meghatározni a politikai szférát, a széttagolt ellenzéknek pedig tizenkét év kellett hozzá, hogy legalább érdemi kihívóként megjelenhessen egy parlamenti választáson. Csizmadia Ervin politológus szerint hajlamosak vagyunk nem nem történeti dimenzióban kezelni a rendszerváltás óta eltelt időszakot, pedig, ha így tennénk, láthatnánk, hogy ami a Fidesszel történt, egyáltalán nem kivételes, sőt: valójában csak visszatérés ahhoz a hagyományhoz, hogy a magyar politikában egy uralkodó párt irányít és terjeszti ki befolyását az élet majd minden területére, miközben a vele szemben álló széttagolt ellenzéknek esélye sincs a hatalom megszerzésére. Nemzetközivé lett Ráadásul a jelenség nemzetközileg sem egyedülálló, a kötetben Skóciától Indiáig, Mexikótól Japánig mutatják be a szakértők a dominánssá vált pártokat, persze az is kiderül, hogy ezek uralma sem végtelen és mindenható. Csizmadia Ervin szerint a magyar társadalom a rendszerváltást követően először az MSZP-ben látta hosszú időn át a stabilitást nyújtó párt lehetőségét, így a szocialistáknak volt meg a lehetősége arra, hogy domináns párttá váljanak. A beszélgetésben természetesen aktuálpolitikai kérdések is szóba kerülnek, például az, miben hozott újat a magyar baloldalon Karácsony Gergely és miben hozhat az egész ellenzék számára Márki-Zay Péter, de Csizmadia Ervin arról is beszél, miért igaztalan a magyar politikai eliten számon kérni, hogy nem tudott egy tőről metszett nyugati típusú – ha úgy tetszik: liberális – demokráciát létrehozni itt, Közép-Európában. A kötet bemutatója hétfő este volt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a könyvről és a Fideszről pedig Balázs Péter a Bajnai-kormány külügyminisztere és Orbán Balázs a Miniszterelnökség államtitkára vitatkozott. NYITÓKÉP: Aradi Péter / Azonnali

Ha egy kormányzati beszerzésben egy szájmaszkot előállító gépsor ára egyszer csak többszörösére emelkedik, miközben maga a berendezés nem is képes arra a kapacitásra, akkor hiába tesz feljelentést, a rendőrség és a Nemzeti Adó– és Vámhivatal egymás között dobálja az ügyet, mint a forró krumplit, mert a politikailag kényes üggyel nyilvánvalóan egyik hatóság sem akar foglalkozni, meséli el tapasztalatait az Azonnalinak Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő. A korrupciós ügyek feltárásában egyik legaktívabb parlamenti képviselő szerint az állami szervek már a legalapvetőbb kötelességüket sem teljesítik sokszor: Polt Péter legfőbb ügyész például nem hajlandó elárulni, hogy valóban a Bírósági Végrehajtói Kamara egyik vezetőjét helyezték-e nemrég előzetes letartóztatásba, miközben Hadházy szerint nyilvánvaló, hogy róla van szó. A képviselőhöz olyan információ is eljutott, hogy a kamara elnöke kenőpénzeket fogadhatott el azért, hogy végrehajtási megbízásokat osztogasson, és ennek az ügynek a szálai akár az Igazságügyi Minisztérium legfelsőbb szintjéig nyúlhatnak – akár ez is magyarázhatja a hallgatást Polt Péter részéről, véli. Hadházy azt is elárulta, hogy egyre több információt kap „belsősöktől”, vagyis adott esetben az államigazgatás szereplőitől is. A képviselő ezt annak tudja be, hogy még mindig vannak, akikben erősebb a hazaszeretet, mint a pártlojalitás, és szerinte ma már csak az politizál a Fideszben, aki élvezi ennek az előnyeit. Az előválasztás zuglói nyertesével ezeken kívül természetesen aktuális ügyekről is beszélgettünk. Például a lakcímbejelentés szabályainak megváltoztatásáról, ami Hadházy Ákos szerint azt jelenti, hogy a 2022-es választásokon nem lesznek billegő körzetek, hiszen a Fidesz pontosan tudja, hol dönthet akár 50-100 szavazat is, és oda könnyű lesz bejelenteni a megfelelő számú választópolgárt. A mindig kritikus képviselő természetesen ezúttal is elmondta a véleményét az ellenzékkel kapcsolatban. NYITÓKÉP: Aradi Péter / Azonnali

Donáth Anna az elmúlt egy hétben friss Momentum-elnökként gyakorlatilag körbehaknizta a teljes magyar sajtót. Nem maradtunk le mi sem, de ha már sorba kellett állnunk, próbáltunk kicsit kevésbé beszélni a napi politikáról, és többet a Momentum irányvonaláról, a liberalizmus címkéjének félreértettségéről, vagy a lábairól szóló Subredditről a kellemes lilás fényű Múzeum-körúti Momentum-irodában. Ráadásul azok, akik inkább olvasnák ezt a szép hosszú beszélgetést, írott formában is megtalálják az interjút: ide kattintva érhető el.

Vannak ugyanis olyanok, akik fenntarthatóan szeretnének élni, és úgy gondolják, egyszerűen ki kell kerülniük a fogyasztói társadalomból azáltal, hogy nem zabálnak meg mindent, amit a vállalatok eléjük löknek. Mindez mára egy szélesebb körben ismert és gyakorolt életformává vált, amelynek hatására kezdenek a köztudatba szivárogni olyan kifejezések, mint a tudatos vagy fenntartható fogyasztás, márkatudatosság vagy éppen az etikus fogyasztás és a fair trade. Itthon a Tudatos Vásárlók Egyesülete 20 éve épít egy, a fogyasztók mindennapi döntéseit segítő mozgalmat, amelynek alapítójával, Gulyás Emesével beszélgettünk arról, hogyan válhat az ember tudatos vásárlóvá, hogy mennyire manipulálhatók marketingeszközökkel a vásárlók, van-e megoldás a fenntartható fogyasztásra, és hogy mennyire reális megértetni emberekkel az összefüggést a klímaváltozás és egy hamburger között.

A Facebook hétfői leállása a vállalat történetének eddigi legnagyobb leállása volt, amely amellett, hogy 7 milliárd dollárral rövidítette meg Mark Zuckerberget, nem is jöhetett volna rosszabbkor számára. Nemrég ugyanis Frances Haugen, a Facebook egyik korábbi alkalmazottja igencsak kínos dokumentumokat szivárogtatott ki, amelyekből világosan kiderült, hogy a Facebookot egyáltalán nem érdekli, hogy milyen társadalmi hatásai, illetve következményei vannak a működésének, és kizárólag a profit az egyedül szem előtt tartott cél.  A következményei és hatásai azonban nyilvánvalók, az említett dokumentumok alapján pedig az is világossá vált, hogy a cég tisztában van azzal, hogy az Instagram mennyire negatívan hat a kamaszok mentális egészségére, hogy a nagy algoritmusváltással a megosztó és gyűlöletkeltő tartalmak, valamint az álhírek kerültek előtérbe, és lényegében véleménybuborékokba zárta a felhasználókat. De mit lehet tenni a Facebook-hatás ellen? Továbbra is védhető álláspont, hogy magáncégről van szó? A Helyzet podcastban ezúttal az Azonnali két munkatársa beszélgetett a jelenségről: Tóth Csaba Tibor és Ágoston Dániel. Arról, hogy miként próbálják megregulázni a nagy techcégeket – köztük a Facebookot is – a világon, korábban itt írtunk bővebben. Míg arról, hogy miként lobbiznak Brüsszelben, itt mutattuk be részletesen. NYITÓKÉP: Andrei Lacatus / Creative Commons

Bár a kábítószerhasználat, illetve maga a kábítószer témája továbbra is leginkább tabu téma a magyarok körében, egész Európában emelkedik a kábítószert fogyasztók száma. Ezen a téren pedig hazánk sincs lemaradva: Magyarországon is megjelentek az idősek a kábítószert rendszeresen fogyasztók körében, a fiatalok jelentős része már próbált valamilyen illegális drogot, a kereslet-kínálat pedig a koronavírus-járvány idején sem csökkent az illegális kábítószerpiacon, csupán átalakult. Nem meglepő módon Európában továbbra is a marihuánát használják a legtöbben az illegális pszichotróp szerek közül, ám ezt követi a mennyiségi rangsorban a kokain, az MDMA, az amfetaminok, illetve a folyamatosan változó és olcsó dizájnerek és az ópiumszármazékok. Sárosi Péter jogvédő, a Jogriporter Alapítvány igazgatója és a Drogriporter szerkesztője, avagy a drogkérdéssel foglalkozó legnépszerűbb magyar blog szerkesztője. Szerinte Magyarországon azért van ennyire tabusítva ez a kérdés, mivel a magyar sajnos a maga történelmi traumatizáltsága miatt egy elég zárkózott nép, amely nagyon nehezen nyúl kényes témákhoz – még akkor is, ha azok a kérdések egyébként személyesen és közvetlenül is érintik. „Nem véletlen, hogy valaki rákattan valamilyen függőségre, legyen az szerencsejáték, vagy éppen valamilyen drog” Úgy véli, a drogokhoz való viszonyon leginkább a megfelelő oktatás segíthet, illetve az a politikai szándék, amely nem a fogyasztók büntetésével próbálja megoldani a kérdést a rendőrségen keresztül, hiszen ettől a probléma nem szűnik meg. Példaként esik szó a beszélgetésben a Hős utca esetéről, ahol bár felszámolták a hírhedt „drogtanyát”, a különböző féllegális, de súlyos függőséget okozó drogok fogyasztói nem tűntek el, hanem a város különböző pontjaira költöztek. A megoldást tekintve szerinte a legtöbb ember, így a döntéshozók is úgy gondolkodnak, hogy van a teljes legalizáció, és van a teljes tiltás. Ám hogy melyik lehet ezek közül a megoldás? Egyáltalán csak ez a két megoldás létezik? Mennyiben különbözik az alkoholizmus és más drogfüggőség? Mi a helyzet Európában, Uruguayban és Kanadában? Változni fog egyáltalán a drogról alkotott képe az embereknek? Kiderül a Helyzet legújabb epizódjából.

Borsos János a Borsos Lőrinc néven ismert, 2008-ban született fiktív kortárs képzőművész egyik fele, amelyet Lőrinc Lillával művel. Alkotásaik elsősorban művészettörténeti, történelmi, aktuálpolitikai referenciákkal rendelkeznek és leginkább a fotórealizmusban, illetve a konceptualizmusban gyökereznek, emblémaszerű megfogalmazásai pedig a popkultúra és a reklámmarketing világából származnak. Borsos az Art Quarter Budapest egyik művészeként tevékenykedik a budafoki művésztelepen, ahová programokat is szervez – noha ő magát nem tekinti programszervezőnek. Az AQB pedig talán az egyik legizgalmasabb színfoltja a budapesti kortárs kultúrának. Janó meglehetősen komplex módon gondolkodik a művészet, a művészeti közösségek, illetve az aktuális politika viszonyairól. „Sokszor azt látom, hogy valamiféle törzsi jelleggel szerveződnek a különböző szervezői csapatok, pedig szerintem éppen a nyitottság az, ami inspirálja a kulturális életet.” Ahogy fogalmazott, nagyon zavarja az a fajta átpolitizáltság, ami ma mindent átsző, és aggódva figyeli, hogy viszonyul a jelenlegi kurzus a kultúrához. „Szomorú látni, hogy folyamatosan tűnnek el az olyan terek, mint a Kultiplex, a Tűzraktér, vagy épp a Dürer Kert” Ennek ellenére nem pesszimista, hiszen olyan folyamatokat lát, amelyekről még évekkel ezelőtt sem gondolták sokan, hogy be fognak következni a kulturális önszerveződésen belül, így szerinte nem is Berlinnel kellene összemérni Budapestet, hanem saját magunkkal, hiszen egy nagyon erős közege van Magyarországon a művészeteknek. De, hogy szerinte mi a képzőművészet lényege? Létezik-e olyan befektető, aki nem csak a pénzt akarja minden áron? Hogyan kapcsolódik össze a techno és a képzőművészet? Kiderül a Helyzet legújabb etapjából.

Horváth Barnabás, vagyis Barnsz, ahogy zenei körökben ismerik, már tinédzserként sikerre vitte testvérével a The Hated Tomorrow nevű zenekart, amellyel egy csapásra bele is fejelt a zeneiparba. Tette mindezt a Heaven Street Seven-ből, valamint a Soerii & Poolek-ből ismert Takács Zoltán „Jappán”-nal, aki az első lemezüket segítette, s amely munkakapcsolat később barátsággá, majd közös produkcióvá is vált. A 28 éves zenész, aki magát elsősorban dobosnak tekinti, az évek során több zenész lemezén dolgozott, több formációt is segített, sőt, létrehozott, amelynek legutóbbi állomása a nemrég első lemezével jelentkezett BAAB, amely a Mocsok 1 Kölykök, illetve az Uzipov zenekar tagjaiból verbuválódott. A zeneipar helyzete, valamint annak globális iparosodása azonban benne is támaszt olykor némi kétésget, de ezzel kapcsolatban úgy érzi: „Sokszor elgondolkodom azon, hogy van-e értelme annak, amit csinálok, de szerencsére eddig mindig arra jutottam, hogy van” – mondja ezt már annak kapcsán, hogy mennyire alakult át a zeneipar produceri, valamint zenekari szinten. Habár sosem volt titok, hogy a zenészek jelentős része nem egyedül készíti saját zenéit, az úgynevezett ghost producerek – vagyis azon zeneszerzők, akik különböző előadók számára készítenek dalokat, amelyek aztán az előadók nevén kerülnek kiadásra – mára gyakorlatilag egy konkrét szakmai ágat tesznek ki a zeneiparon belül. Horváth azonban bár ezt kétségtelenül visszásnak tartja, nem hiszi, hogy ezek a produkciók hosszútávon képesek lesznek fennmaradni az utókornak. „Attól, hogy valaki megtanul internetezni és leszedni olyan dolgokat, amiket aztán saját produktumként ad el, és ezzel esetleg befut, azt soha nem fogja tudni megugrani, mert az nem az ő szellemi terméke.” Ezzel együtt azt is gondolja, hogy igenis lehet hiteles egy előadó, ha mások írják a dalszövegeit, illetve a zenéit, mert végeredményben mégiscsak az előadó áll a színpadon, és amennyiben a helyén van kezelve az, hogy ki és mit tett hozzá az adott produkcióhoz, igenis hiteles lehet hiteles produkciót adni. De, hogy mit gondol a Spotify modelljéről? Mit mondana azoknak az előadóknak, akikben csak az elszántság van, de nincsenek konkrét ötleteik? Mi a helyzet a saját zenekarával és hogyan állnak a turnék? Kiderül az Azonnali podcastjának legújabb epizódjából.    

Jakab Zoltán a kilencvenes évek óta meghatározó alakja a hazai hardcore-punk, illetve a metal szcénának, aki ha épp nem énekesként vesz részt olyan zenekarokban, mint a Newborn, a Bridge to Solace, vagy a Ghostchant, akkor koncertszervezőként tevékenykedik. Azaz csak tevékenykedett, hiszen felhagyott az itthoni koncertek szervezésével, aminek elmondása szerint több oka is volt. Ezek egyike miatt hagyta ott a Phoenix Music nevű szervezőcéget és fordult a külföldi munkák felé. Az elmúlt egy év, mint minden szervezőt, őt is komolyan érintette, azonban szerinte mélyebben húzódó gondok is vannak a hazai koncertiparban, mint a koronavírus okozta válság. A rendezvények, illetve a zenekarok, valamint a szervezők aktuális helyzete kapcsán viszont azt mondja: mindenki próbálja menteni a menthetőt, hiszen nem tudni, hogy tényleg lesznek-e újabb korlátozások a koncertekre, ami óriási bizonytalanságot tart fenn továbbra is az ágazat dolgozói számára: „Most mindenki koncertekre jár, mivel nem tudni, hogy holnap mikor jelentik be az újabb világvégét, az emberek meg úgy vannak vele, hogy addig buliznak, amíg lehet.” Szerinte ez a helyzet azonban nem lesz sokáig fenntartható, mivel a válság múltával csökkenni fog a vendégek száma is. Mindemellett úgy véli, hogy jelentősen el lett véve a jegyvásárlói kedv azzal, hogy görgetni lehet a jegyeket, és nagyon sok szervező nem ajánlja fel a visszaváltási lehetőséget. A dolgot pedig nem segítik szerinte a jelenlegi járványkezelési módszerek sem: „Nyilván nem vagyok virológus, laikusként is látható, hogy nagyon sok járványkezelési modul megkérdőjelezhető.” Hozzáteszi azonban, hogy ő maga be van oltva, mivel úgy gondolja, ezzel tudott tenni a társadalmi szolidaritásért, ám a járványkezelési módszerekkel, valamint a média felelősségével kapcsolatban kétségei vannak. „Az elején, mikor nem tudtuk, hogy mi ez a vírus, abszolút lezáráspárti voltam, de ahogy haladtak a kutatások, látjuk, hogy ezt most már el lehet engedni.” Hogy milyen okok miatt hagyta ott a magyarországi koncertszervezést, milyen problémák vannak a piacon, illetve meddig húzható el a járványkezelés miatt szinte folyamatosan lebegtetett lezárások veszélye, kiderül a Helyzet legújabb etapjából.

1981. augusztus 1-én indult el az amerikai MTV, amely örökre megváltoztatta a popkultúrát, a zeneipart és a mozgóképgyártást. Erdélyi Zsolt a magyar MTV születésénél is jelen volt, de reklámszakemberként végignézte azt is, hogyan alakítja át a videóklipek születése a média nagy részét, illetve azt is látta, hogyan lett a csatorna ennyire sikeres. „Az MTV tökéletesen tisztán vitte azt a vad autonómiát, amit szomjazott az a generáció, és kőkeményen, az orránál fogva vezette a világot” – mondja. Ma már szinte elképzelhetetlennek tűnik, de a magyar MTV Swung című műsorát az anno SZDSZ-nek is dolgozó Erdélyi és a mára fideszes ikonná vált Kovács Ákos közösen vezették. „Nekem volt alkalmam Kovács Ákos mellett ülni. Hogy is mondjam, árnyalt a viszonyunk. Négyszemközt kiváló, de nyilvánosan egy szereppé válik. Azt kérdeztem tőle az MTV alapítója kapcsán, hogy te látod magad előtt ezt a faszit, ahogy szivarral a szájában ül Vietnámban és napalmtámadást rendel el? Azt mondta, hogy látom.” A világ legismertebb zenecsatornájának története, hatása és fontossága mellett Erdélyi Zsolttal a munkája hátteréről is beszélgettünk, hiszen esetében nehezen lehet elvonatkoztatni az Index-botránytól, amelyben Gerényi Gábor, az Azonnali kisebbségi tulajdonosa mellett az ő neve is felmerült. Erdélyi a botrányra egy év után visszatekintve úgy fogalmazott, hogy szerinte erős hangulatkeltés volt ebben a helyzetben, amelyből végeredményben mindenki jól jött ki – ő maga pedig nem hiszi, hogy bárki komolyan gondolná, hogy a demokrácia leépítésére tett volna bármilyen kísérletet. „Háromszáz olyan embert ismerek, aki valóban kollaborál ezzel a hatalommal, és én vagyok az egyetlen olyan fasz közülük, aki ezt névvel teszi, mert világ életemben mindent névvel tettem” – jegyzi meg a podcastban Erdélyi, szintén az Index-botrány kapcsán. Arról, hogy mindezt hogyan élte meg, és hogyan értékeli a szerepét a botrányban, Erdélyi azt mondja: „Azt egy kicsit nehéz elviselni lelkileg, hogy egy olyan ember uszítja rám a fizetett demokrata trolljait, hogy engem lenácizzanak (ami egy teljes hülyeség), akivel együtt rúgtam be, akivel egy asztalnál dolgoztam, akivel együtt csináltam választási kampányt, és aki elszívta a füvemet. Ez némileg megrendít.” Erről, és számos más kérdésről beszélgettünk bővebben a Helyzet legújabb podcastjában. A hangos kabócákért a hallgatóktól előre is elnézést kérünk. NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

Harc a melltartók ellen, küzdelem az önelfogadásért, mindemellett pedig óriási bulik, orbitális CO-ágyúk, meg saját rádióműsor: Yamina a köztudatba talán az egyik legintenzívebben berobbant hazai DJ, aki 2014 óta több, mint 70 ezer követőt gyűjtött be a közösségi médiában rajongói bázisa mellé, ez hazai viszonylatban, DJ-ként figyelemre méltó létszám. A gyorsan jött sikerről azonban azt gondolja, hogy a fellépések és csillogás mellett óriási felelősséget jelent, mégpedig a rajongói felé, hiszen egy social media által dominált társadalomban kikerülhetetlen annak hatása. A rengeteg fellépésről gyártott közösségi tartalom mellett Yamina éppen ezért jelentős hangsúlyt fektet olyan kérdésekre, mint az önelfogadás, a testképzavar, vagy éppen a body shaming, amelyeket nem csak saját tapasztalatai, hanem az internetes tapasztalatok alapján tűzött zászlóra – saját bevallása szerint felelősségtudatból. A trendinek tűnő, ámde valóban fontos témák mellett azonban több kérdésben eltér az álláspontja a mainstreamtől. Azzal kapcsolatban például, hogy nőként mennyire nehéz érvényesülni a DJ-k világában, mindig megmosolyogja a kérdést, hiszen önmagában szerinte egyáltalán nem nehéz ennek mentén érvényesülni ebben a közegben. „Nőként a közönség sokkal hamarabb elfogad és befogad, de én mindig tudatosan figyeltem arra, hogy ne a nőiességemmel vívjam ki a figyelmet. Ami azonban sokkal nehezebb, hogy a szakma elismerését kivívd nőként.” Szerinte az előadóknak és influenszereknek óriási felelőssége van abban, hogy mennyire torzul a társadalom énképe, akiknek sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük arra, hogy a platformjaikat ne csupán a közönség és a marketing igényeinek gátlástalan kiszolgálására használják a siker érdekében. Az Instagram hatásának tudja be azt is, hogy a fiatalok testképe romokban hever, hogy a filterek egész egyszerűen nem a valóságot mutatják a felhasználókról, ennek köszönhetően pedig az önelfogadás az egyik legnehezebb dologgá vált mára.  „Hús-vér nő vagyok én is, tele hibákkal. Amit az Instagramon látunk, azt csak nézzük meg, de ne higgyük el, mert nem a valóság.” És hogy mit szólt a családja az új klipjéhez? Hogyan viszonyul a drogokhoz és az alkoholhoz? Hogyan viseli a kritikákat? És hogy jön ide a melltartók elleni harc? Kiderül a Helyzet legújabb epizódjából!

A Bánkitó Fesztivált az ország legnagyobb kisfesztiváljának hívják a szervezők, idén július 8-10. között rendezték meg. A koronavírus miatt azonban csak üzemi hőfokon, csökkentett programmal és létszámmal tudták mindezt összehozni, akiken nem segített az sem, hogy szinte az utolsó pillanatig nem tudták, megtarthatják-e a rendezvényüket. Idén mindez két élőzenei és egy elektronikus zenei helyszínnel tudott megvalósulni. Az egyik az emblematikussá vált Tószínpad, a másik meg „az ország legkisebb nagyszínpadja vagy legnagyobb kisszínpadja, ki milyennek látja” – írták a szervezők. Az eheti Helyzetben az egyik vendégünk Oláh Kata, a Bánkitő programjainak főkoordinátora volt, vele beszélgettünk arról, hogyan lehetett egyáltalán fesztivált szervezni ebben a bizonytalan és furcsa helyzetben, ami a koronavírus és a korlátozások miatt kialakult, és hogyan sikerült egyáltalán mindez.  Nemcsak egy már lezajlott, hanem egy magára még várató fesztivál kapcsán is kérdeztünk a Helyzet párosinterjújában. Másik vendégünk Görög Miklós, az UbikEklektik fesztivál főszervezője volt. Annak kapcsán, hogy mi motiválta egyáltalán mégis a kisfesztiválok szervezőit az elmúlt év lehetetlen körülményei között, Görög azt mondta: „nagyon fontosak azok a kis közösségek, akik létrehozzák a szubkultúránkat”. Oláh Kata szerint a Bánkitó idei tematikája is éppen erről szólt: hogy közösségi élményként vizsgáljon kérdéseket a Bánkitó a magyarság mint közösség kapcsán. Hogy mindez a jelenlegi légkörben mennyire ért célba, úgy fogalmazott: „egyáltalán nem volt provokációs szándék a Bánkitó idei tematikájában”. Nagyon fontosnak tartja ugyanis, hogy közös párbeszéd valósulhasson meg, hogy különböző vélemények ütközhessenek és megvitatásra kerüljenek aktuális társadalmi kérdések. Ezért szerepelt a meghívott vendégek között idén Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára és az MCC alapítványának kuratóriumi elnöke, illetve Schiffer András ügyvéd, egykori LMP-s politikus is. És hogy mit gondolnak a kormány kultúrához való viszonyáról? Mennyire érzik magára hagyottnak a rendezvényszektort? Hogyan képzelik a fesztiválokat a jövőben, és mik az eddigi tapasztalataik a nyitás óta? A Helyzet legújabb epizódjából kiderül!

Végkifejletéhez közeledik a foci Eb, és az Azonnali Eb-műsora, a Szotyizó is – Schiffer András és Böcskei Balázs ezért az első, spanyol-olasz elődöntő előtt felvett adásban talán a szokásosnál is jobban hozták a formájukat. Az ötödik Szotyizóban a volt bíró Böcskei Balázs például nemcsak megtippelteli az összes hátralévő Eb-meccs pontos eredményét, de még egy igazán pusztító szóviccet is elsüt a 2022-es katari világbajnoksághoz vezető katarzisról. A Szotyizó persze ezúttal sem csak játék és mese, komoly dolgokról is szó esett, például arról, hogy vajon miért jobbak az olaszok, mint a spanyolok az előbbieket egyébként korábban megvető Böcskei szerint; hogyan kell reagálnia egy játékvezetőnek, ha olyan durva sportszerűtlenséget lát, mint az ukrán-angol meccsen; mit keresnek az öltönyösök az angol West Ham United meccsein, és mennyibe kerül ma kimenni egy Fradi-meccsre, ha még sörözni is akar az ember; a katari vb alatt is szivárványosra festi-e vajon a Twitter-profilképét az UEFA; ki nyeri majd az Eb-t, és miért pont az angolok. A Szotyizó legújabb adását videóban Facebookon és Youtube-on nézhetitek, podcastban pedig itt alább, Spotifyon hallgathatjátok vissza.   A következő, és egyben utolsó Szotyizóval július 13-án kedden, 16:30-kor jelentkezünk majd Facebook-élőben.

Vége az egyenes kieséses szakasz első fordulójának a foci Eb-n, kiderült, ki a legjobban teljesítő nyolc csapat. A magyarok halálcsoportjából mindegyik, a világ élvonalába tartozó csapat kiesett: a németek, a franciák és a portugálok sem jutottak tovább a negyeddöntőkbe. A Szotyizó negyedik adásában Schiffer András és Böcskei Balázs a nyolcaddöntők apropójáról indulva óriási kalandozásokra tett a magyar foci labirintusában. Az adásból ugyanis nemcsak az derül ki, ki Böcskei és Schiffer szerint a legerősebb csapat a jelnlegi mezőnyből, hanem az is, miért járt be fordított utat a magyar focikultúra az angolhoz képest Schiffer András szerint; miért fogynak vajon a nézők az NB1-ben, ha közben a válogatott kiválóan teljesít; miért tiltaná ki Schiffer András a márkákat a pályáról a foci egyes megmozdulásainál. A Szotyizó természetesen itt nem áll meg: Böcskei Balázs ugyanis a svájci mémszurkoló esetéből kiindulva megmagyarázza azt is, hogyan áldozza fel az UEFA a válogatottak leglelkesebb szurkolóinak fél egzisztenciáját arra, hogy nagyon nemzetközinek és trendinek tűnjön. Mivel közeleg a torna vége, a műsorban drámai pálfordulásoknak is tanúi lehetünk: Böcskei Balázs ugyanis revideálja a nézeteit a videóbíróval kapcsolatban, és megvédi A Gépet. És hogy ki nyeri az Eb-t Böcskei és Schiffer szerint? A Vasas-szurkoló ügyvéd Schiffer szerint a belgák, a volt focibírónak pedig mindegy, csak ne az olaszok.  

„Münchenben a magyar szurkolókkal szemben karhatalmi erőfitogtatás történt”   – kezdi a mondandóját Schiffer András, amikor a Szotyizó legújabb adásában a szerda esti német-magyar meccsen történtekről kérdeztük.     Az Azonnali Eb-műsorban a magyar szurkolókkal szemben az Allianz Arénában felsorakozó rohamrendőrök mellett szóbakerült az is,   + vajon diadalt aratott vagy egyszerűen kiesett a magyar válogatott az Eb-ről;   + számít-e politikailag, hogy Orbán Viktor megnézi-e élőben a válogatott meccsét;   + mennyiben tekinthető kultúrának a sport, és mit mond el erről Petry Zsolt, Gulácsi Péter vagy a müncheni aréna szivárványosításának ügye;    + miben különbözik Marco Rossi attitűdje az egyszeri magyar sportújságíróétól.   Az adásban Schiffer elmondja: ez a magyar válogatott simán kijuthat a világbajnokságra, Böcskei Balázs szerint pedig igaz lehet a kommentelői bölcsesség:   Szoboszlai visszatérésével újraindulhatnak a magyar kalandozások Európában.   NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali  

Ismét vége egy csoportfordulónak, ezért ismét összeültünk a Szotyizóban Schiffer Andrással és Böcskei Balázzsal, hogy áttekintsük az elmúlt, magyar szempontból sorsfordító napok eseményeit. Mivel – az épp 50. születésnapját is ünneplő – Schiffer és Böcskei is a Puskás Ferenc Stadionban szurkolták végig,   Schiffer eleve arról beszélt, legnagyobb futballélményei közé sorolja a szombati, teltházas mérkőzést, de Böcskei Balázs is annak hatása alatt volt még.   Szó lesz továbbá még arról is, hogy:   + Mit várhatunk a német-magyartól, mi volt a különbség a portugál-magyar és a francia-magyar meccsek válogatott-teljesítménye között, és van-e értelme az összehasonlítgatásnak,   + Hoz-e, visz-e Orbánnak a jó EB-szereplés? Van-e összefüggés egy jó fociválogatott és a kormánnyal való elégedettség között, vagy túl gyermekes és komolytalan ilyesmit elvárni,   + Miért súlyos aránytévesztés és felületes hiba az, amikor a mérkőzés előtt a francia sajtó „neonáci” magyar ultrákról, „feketepólós, kigyúrt és tetovált csoportokról” írt cikkeket. Mi az igazság a Carpathian Brigade-ről valójában, és hogyan nézhet ki a magyar B-közép valódi politikai spektruma? És vajon miért kell nyugaton folyton összekötni a futballt, a szélsőjobboldalt és Orbánt, ha Magyarországról ír valaki,   + Ahogyan a jelentős futballbírói, politikai elemzői (és szurkolói) tapasztalatal rendelkező Böcskei Balázs fogalmazott, attól hogy valaki az ultrák között, fekete ruhában vonul, még az sem biztos, hogy jobboldali, nemhogy szélsőjobboldali lenne:   „Ez egy politikailag nagyon sokszínű tábor a szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalig, olyan barátaim is állnak ott fekete ruhában, akik amúgy a Youtube-on baloldali műsorokat néznek.”   + Na de Schiffer András kimenne-e legközelebbi meccsre feketében, vagy nem? Ez is kiderül majd.   + Miért nem fér bele az biztosan az UEFA-nak, hogy a magyar törvénykezés elleni tiltaskozásul szivárványszínűre világítsa a müncheni Allianz arénát, és miért nincs túl nagy értelme ennek amúgy sem,   + Mi az, ami megragadt vendégeinknek a magyar meccsen túlmutatóan a hétből. Az angol-skótot, a spanyol-lengyelt vagy a portugál-németet nézte-e szívesebben Schiffer és Böcskei?   + Ki szerelte le Miroslaw Klosét 2004-ben, amikor utoljára vertük el a németeket Kaiserslauternben, és Torghelle két gólt is lőtt?   Mindezt könnyed 57 percben, tehát remélhetőleg jó alaposan áttárgyaltuk most, így a szerdai csoportforduló és események már egyetlen hűséges olvasónkat, nézőnket és hallgatónkat sem éri majd meglepetésként.   Szotyizó Schiffer Andrással és Böcskei Balázzsal A foci Eb második fordulója után Schiffer András volt politikus, focirajongó és Böcskei Balázs volt futballbíró elemez az Azonnali stúdiójában! Posted by Azonnali on Thursday, 17 June 2021   NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali  

Végetért a labadrúgó Eb első fordulója, már bőven a másodikat koptatjuk – szerda este ezért elindítottuk az Azonnali EB-műsorát, a Szotyizót, ahol Böcskei Balázs volt futballbíró és Schiffer András volt politikus és focirajongó Ágoston Dániellel elemezte az első meccsnapok történéseit.   Az adásból többek között kiderül, hogy   + mit tanult Schiffer András a homoszexualitásról 12 évesen a béközépben;   +  miért volt Szalai Ádám teljesítménye emberfeletti a magyar-portugál meccsen;   + ki hibázott nagyobbat Christian Eriksen esete kapcsán, Bognár György vagy az M4 stábja;   + miért gondolja Böcskei Balázs, hogy teljesen mindegy, mit tesz a közmédia a félidőkben az egyperces híradókba.   A volt futballbíró Böcskei az adásban a szombati magyar-francia meccs kapcsán még a komoly esélylatolgatás előtt leszögezi:   „nekik megyünk, aztán leverjük őket a fenébe, nem szórakozunk”   – Schiffer András szerint a franciák viszont fizikailag kellemetlenebbek lesznek a magyar válogatott számára, mint a portugálok voltak. Azt azért Böcskei Balázs is megjegyzi: a papírforma természetesen nem mellettünk szól – a francia válogatott keretének összértéke ugyanis nagyjából egymilliárd euró, a magyar válogatotté pedig valamivel nyolcvanmillió fölött van.   Inkább visszanéznéd az adást? Itt megteheted! A következő adással pedig a második forduló után, június 20-án vasárnap, 16:30-kor jelentkezünk élőben az Azonnali Facebook-oldalán.   NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali  

A dohányipar mellett talán az olajipar az a szegmense a gazdaságnak, aminek legrosszabb a társadalmi megítélése. Ez nem véletlen: az Amerikai Egyesült Államokban 2019-ben például az ember által okozott széndioxid-kibocsátás 92 százaléka fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származott, ezzel óriási mértékben hozzájárulva a klímaváltozáshoz.   Hidi János, a Camebridge Econometrics fenntartható befektetésekért felelős menedzsere szerint azonban ahelyett, hogy ellenségként tekintünk ezekre a cégekre,   érdemes lenne az erőforrásaikat és a tőkéjüket a dekarbonizáció szolgálatába állítani.   A szakember szerint ennek egyrészt eszközei lehetnek a Shell elleni bírósági döntéshez hasonló ítéletek, „külső sokkok”, állami szabályozás – hiszen az olajcégek menedzsmentje elsősorban a részvényeseknek felelősek, profitot kell termelniük, erről pedig nem fognak önként lemondani  –, de a fenntartható beruházásokat ösztönző adókedvezmények vagy pályázatok is.   A korábban az olajiparban energiaközgazdászként is dolgozó menedzser szerint „amíg kereslet van a benzinre és az olajra, addig kínálat is lesz”,   az adóbevételekből bőséggel gazdagodó államok, és a belsőégésű motorok kényelmét szerető emberek is felelősek azért a kibocsátásért, ami az olajból származik.   A podcastból kiderül, hogy az olajcégeknek 2021-re már nem csak PR-okokból, hanem jól felfogott érdekükből is nyitniuk kell a fenntarthatóság felé:   egyre több részvényes és befektető kíváncsi ugyanis arra, hogyan lesz 2050-ben is értékes mondjuk az Exxon, a MOL vagy a Shell portfóliója.   De miért van az, hogy bár a napenergia az olcsóbb, még mindig sok állam gondolkodik atomenergiában? Mi áll az elmúlt év benzinár-ingadozásai között? Mi a dekarbonizáció reális modellje, és megéri-e vajon racionális alapon is a háztetőre pakolt napelem? A friss Helyzetből ez mind kiderül!   NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali  

Június elsejével elindult a Pride-hónap, ami széles spektrumban igyekszik lefedni a magyarországi LMBTQ-közösség kulturális és közösségi mozgását. Ennek egyik résztvevője az OMOH szervezőcsapat és kiadó, amelyet Iván Alexandra és Marton Péter indított útjára, akik egyébként Alexandr, illetve Menishu néven ismert és elismert DJ-k a magyar elektronikus zenei szcénában.   Az OMOH idén két bulit is ad a Pride programjába, aminek apropóján a Berlinben élő Marton Péterrel beszélgettünk többek között az OMOH-ról, a céljaikról és a terveikről.   „Az, hogy lett egy kifejezetten melegeknek szóló technÓbuli, kifejezetten meglepetésként hatott” – emlékezik vissza Marton. „Mivel a melegek esetében sokszor fordul elő, hogy a család nem áll támogatóan ehhez a dologhoz, sokszor a választott család, a barátok, akik egy klubban összejönnek, fontosabb szerepet játszanak egy meleg ember életében.”   Az OMOH azonban nem pusztán egy rendezvénysorozat. Számos cél motiválja őket, amelyek egyik eszköze például az úgynevezett   „pleasure activism, aminek lényege, hogy megmutassuk, mi csak jól akarjuk érezni magunkat, és az, hogy más ne mondja meg, hogy mi hogyan érezzük jól magunkat”.   Ennek kapcsán Péter még tovább megy, ugyanis szerinte „az, hogy elmész bulizni, önmagában egy egyszerű dolog, de ennek lehet akár egy olyan társadalmi vonzata is, hogy ha elmész egy ilyen buliba és megtapasztalod ezt a fajta szabadságot egy közösségben, az kikerül a világba, és energiát adhat arra, hogy egy elfogadóbb világban éljünk”.   Hogy mindez mennyire fér össze az elektronikus zenével, mennyiben lehet ez a műfaj eszköz ahhoz, amiért tenni akarnak, úgy fogalmaz: „Az elektronikus zenében éppen az teremti meg a politikai töltetet, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk és összetartozunk – akkor is, ha más azt mondja, hogy nem szabadna jól éreznünk magunk, mert bűnös, amit csinálunk.”   A Helyzet eheti podcastjában mindemellett szó esik még arról is, hogy mennyire tér el egymástól kulturálisan Budapest és Berlin, mit gondol az LMBTQ közösség elismert lemezlovasa a magyarországi melegjogi helyzetről,   illetve arról is, hogy jó-e Magyarországnak, hogy nem Lengyelország.   A Happy Finishben Menishu „Whale Are You” című trackjét hallhatjuk.   NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali  

Gépeltérítés vagy terrorcselekmény helyett inkább   állami légi kalózkodás a helyes kifejezés arra, amit a belarusz légi hatóságok május 23-án a Ryanair Athén-Vilnius járatával tettek   – mondja az Azonnali podcastjában Rácz András Belarusz- és Oroszország-szakértő, egyetemi tanár. A minszki légiirányítás ugyanis a Ryanair kereskedelmi járatát – mint később bebizonyosodott, egy hamis bombariasztásra hivatkozva – a földre rendelte azért, hogy a gépről leszedhessék és letartóztathassák Raman Prataszevics belarusz ellenzéki aktivistát és újságírót, az ország diktátorának egyik legfőbb ellenfelét.   Rácz szerint ha a világ autoriter államai azt látják, hogy az esetnek nincs súlyos következménye, az bátoríthatja őket hasonló légi kalózkodásra,   ez pedig a ma ismert szabad légiközlekedés végét hozhatja magával.   A szakértő elmondja: a belarusz gépek kitiltása az EU-ból (és az EU-s járatok elterelése Belarusz légteréből) nemcsak szimbolikus, hanem Lukasenka rezsimjének különösen érzékeny lépés, hiszen ez az állami légitársaság, a Belavia csődjéhez vezethet. A tavalyi elcsalt elnökválasztás, tüntetések és erőszakhullám után teljesen elszigetelődött országot gazdaságilag már csak Oroszország húzhatja majd ki a bajból Rácz szerint.   Egy állam ugyanakkor nem lesz egyhamar Belaruszból és Oroszországból: Putyinnak nem áll érdekében plusz ezer kilométer NATO-határ, teljesen elégedett azzal, ha pufferállamként működik Belarusz.   De mi a nyugat felelőssége ebben a helyzetben? Ki az a Raman Prataszevics, aki miatt eddig elmegy Lukasenka rezsimje? Mit mérlegel vajon egy diktatúra titkosszolgálata, amikor a gépeltérítéshez hasonló módszerhez folyamodik?   A Helyzetből kiderül!   NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali  

„Az elején ott lesz a keménymag, a nagyon lelkes közönség, hatalmas bulik lesznek, aztán minden visszaáll az addigi hőfokra”   – mondja Süveg Márk a lockdown után előtte álló fellépések kapcsán. Hosszú, de elmélyült időszaknak tartja a lezárásokkal teli elmúlt évet, amit főleg kreatív munkával töltött.   AZ EGYKORI AKKEZDETPHIAI EGYIK LEGNAGYOBBAT FUTOTT SZÁMA A KOTTAZŰR LEMEZRŐL   Leginkább az utazást hiányolta a bezártságban, hiszen óriási utazó. „Igazi backpackes csávó vagyok, aki egy hátizsákkal képes hetekig bolyongani a világban” – mondja a podcastban. Az élet persze nem állt meg, rengeteg dologba vágott bele, és sokmindent készített elő a nyitás utáni időkre.   Nem mentünk el a hatalmas változáson átesett hiphopkultúra kérdései mellett sem, amely szerinte most már mása perspektívák mentén alakul mint régen.   „Nekem az MC-k mindig olyanok voltak, mint egyfajta tudósítók, akik a körülöttük lévő világ dolgairól adnak hírt”,   mondja, ám szerinte a jelenlegi fiatal előadók már nem olyan utcagyerekek, akik drogárusok és gengszterek között nőttek fel – így érthető módon teljesen más a hozzáállásuk is. Úgy gondolja, hogy a különböző előadók produkcióit eltérően kell értelmezni, akár a festményeket, amelyek ugyanazt a témát közelítik meg teljesen más irányból.    A régi vád kapcsán, miszerint a hiphop szexista műfaj, Saiid úgy vélekedik, hogy eredetileg a szexizmus valóban vastagon jelen volt a műfajban, mára azonban nagyot fordult a világ, és tulajdonképpen Cardi B lett a hiphop királynője, ami szerinte üdvözölendő jelenség.   Saiid szerint jó lenne, ha Magyarországon is „több csaj kerülne” a hiphopba, ám ehhez még itthon el kell telnie néhány évnek.   Ezekről, illetve meditációról, kreativitásról, oldschool hiphopról és SoundCloud rapről, valamint a legtehetségesebb hazai feltörekvőkről volt szó a Helyzet legfrissebb epizódjában.   NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali  

Ebben a produkcióban az amerikai southern country-t és blues-t hozta egyfajta közös nevezőre a magyar népzenével némi metal ízzel, amivel a HOTS shortlisten az egyik legexportképesebb hazai előadóvá választották. A The Devil's Trade egyébként korábban már volt vendége a Helyzetnek, amikor egy exkluzív felvételben énekelt a Happy Finish számára egy dalt, amelyről az interjú során is beszélgettünk.   A zene és a zenei élet mellett azonban sokkal mélyebb témák is előkerültek, így például Dávid személye, amivel kapcsolatban úgy fogalmazott: „az egymásnak ellentmondó világok a kezdetektől megvannak bennem”. Még mélyebbre ásva pályafutásai korai szakaszában, Makó Dávid kendőzetlenül beszélt az alkohollal való küzdelméről, és arról, hogy metálzenészként hogyan sikerült kikeverednie mindebből:   „Sokáig azt gondoltam, hogy nekem kijár a szenvedés, és az egyetlen eszközöm a szenvedésre az önpusztítás volt.”   A kiút egyik hozománya volt az életmódváltás, amelynek következtében a testépítés felé fordult, amelynek hozadéka egy saját edzőterem lett, ahol egy teljesen más szemlélet szerint zajlanak az edzések, mint az átlagosnak nevezhető konditermek esetében, amit egyébként a VIII. kerületben nyitott. Természetesen szó esett a zenei tervekről, az elmaradt európai turnéról, illetve először a Helyzetben beszélt arról, hogy a Fekete Zaj fesztiválon zenekari formációban fog színpadra állni a The Devil's Trade, méghozzá átírt dalokkal.   Erről és még rengeteg kérdésről, a magyarok egészségi állapotáról, a kormány zenei szektorhoz való hozzáállásáról, kettősségekről, underground rendőrségről és sátánizmusról és a magyar hagyományőrzésről beszélgettünk vele a Helyzet legújabb podcastjában.   GRAFIKA: Vitárius Bence / Azonnali  

Nikon One, vagyis Brunszkó László megkerülhetetlen arca a hazai graffitis szubkultúrának, aki a magyar firkászmozgalom egyik legelső képviselőjeként színesítette a külvárosi falakat és vasútvonalakat. Idővel azonban már a budapesti művészek, jól ismert budapesti arcok, később pedig a laikus érdeklődők számára is ismerőssé vált a neve.   A vonatok és tűzfalak helyett ma már ugyanis főként hollywoodi filmekben szórja a festéket, saját kiállításai vannak, grafikusi munkáit pedig a legnagyobb világmárkák keresik.   „A graffiti valójában egy önző műfaj” – állítja Nikon, akire már a műfaj aranykorában is amolyan sztárként tekintettek a fiatal graffitisek. Brunszkó több mint 20 évnyi festéket fújt már fel a falakra, ám a legtöbb writerrel ellentétben nem kopott ki a vizuális művészetek világából. Olyannyira nem, hogy grafikusként, illusztrátorként és produkciós dizájnerként az egyik legfoglalkoztatottabb urbanista művésszé vált, akinek munkáival például a Blade Runner Ryan Gosling főszereplésével készült folytatásában, a Blade Runner 2049-ben is lehetett találkozni.   NIKONONE GRAFFITIJE A BLADE RUNNER 2049-BEN. FORRÁS: BLADE RUNNER   Sikerei kapcsán úgy fogalmaz, hogy „szerencsére időben megtanultam másoktól, hogy a jó munkához milyen alázattal kell hozzáállni”, s bár a graffitis szubkultúrát maga mögött hagyta, máig lojális a gyökereihez.   Az egykori graffitis a podcastban elmondja: „nekem mai szemmel már nem tetszik, hogy a régi, szép épületeink össze vannak firkálva”,   ugyanakkor hozzáteszi, hogy „ez az én személyes véleményem, amit nem hangoztatok, mert nem leszek a saját kulturális közegem árulója”.   A rongálás ugyanis mindenképp benne van a graffitiben, hiszen ez a szubkultúra az illegalitásból táplálkozik, ám szerinte fontos tudnia a writereknek, hogy hová helyezik el szignóika – hiszen az igazán nagyszabású alkotások többnyire vonatsínek mellett vannak, valamint a külvárosi falakon, így tulajdonképpen senkinek nem áll érdekében régi épületeket vagy templomokat festeni.   NIKONE GRAFFITI A MISFITS ZENEKAR LOGÓJÁNAK STÍLUSÁBAN. FOTÓ: NIKONONE   Furcsa kettőségnek tűnhet, de   szerinte egyenesen következik a városi létből, hogy idővel óriási természetjáróvá vált, ahogy ezt tették a gyerekkori haverjai is.   Nikon azonban olyan szenvedélyes természetjáró lett, hogy egy komplett grafikai sorozatot szentelt Magyarország tájainak, illetve az ott élő őshonos állatokról, amely itthon az egyik legismertebb művévé vált. De kiállítása nyílt a Hadikban, ahol nagy példaképei és az általa imádott 20. század eleji kalandorok világáról készített műveket, így például gróf Andrássy Gyuláról vagy Vámbéry Árminról az írásaik alapján. Illusztrációi azonban nem csak itthon, hanem világszinten is óriási népszerűségnek örvendenek az interneten, amelyek közül az „utcai szamurájos” az internet talán legismertebb illusztrációi között van.   A HÍRES UTCAI SZAMURÁJOS GRAFIKA. GRAFIKA: NIKONONE    De, hogy mit gondol Banksy-ről? Hogyan néz ki szerinte egy élhető Budapest, milyenek a belvárosi tűzfalfestmények, és miért nem kérték fel végül Ridley Scott Magyarországon forgatott filmjébe dolgozni? Kiderül a Helyzetből.   NYITÓKÉP: Vitárius Bence/ Azonnali  

Ahogy arról az Azonnalin több cikkben is beszámoltunk, a hét elején a vitatott státuszú, gyakorlatilag Izraelhez tartozó Kelet-Jeruzsálemben, majd ezután egész Izraelben elszabadult a pokol. Az izraeli-palesztin fegyveres konfliktus kiújulásának a közvetlen oka ezúttal a Kelet-Jeruzsálemben terjeszkedő zsidó telepesek és a helyben élő, éppen a ramadánt ünneplő palesztinok közötti viszály, de a konfliktus természetesen ennél jóval messzebbre nyúlik vissza.   Az Azonnali podcastjában, a Helyzetben   annak jártunk utána, miért röpködnek rakéták százai ismét Izrael városai felett.   Miután a világ egyik legszövevényesebb konfliktuszónájáról van szó, nem csoda, hogy Tóth Csaba Tibor, az Azonnali újságírója és az Izrael állam történetét is kutató Novák Attila történész között több ponton is komoly vita alakult ki.   Tóth Csaba például az izraeli és a palesztin fél közötti erőviszonyokat teljesen egyenlőtlennek tartja, Novák Attila szerint azonban attól nem lesz a palesztin félnek igaza, hogy kevesebb a GDP-je.   A podcastban számtalan, az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatos problémát érintettünk: kiderül, hogyan járul hozzá a jeruzsálemi és a gázai népsűrűség és lakhatási válság a konfliktus izzásához, mi köze a koronavírusnak a háborús helyzethez. Megtudhatjuk, miben különbözik a mostani és a korábbi amerikai elnök, Joe Biden és Donald Trump Izrael-politikája, és azt is, miért áll ki Amerika – politikai vezetéstől szinte függetlenül – Izrael mellett konzekvensen a térségben. Végül pedig Tóth Csaba és Novák Attila elmondják,   szükséges-e szerintük antiszemitizmusnak nevezni akár az Izrael-kritikát is.   Színvonalas vita pénteki levezetésnek: ha képbe akartok kerülni, tartsatok velünk!   GRAFIKA: Vitárius Bence / Azonnali  

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár pénteken azzal buzdította oltásra a tinédzsereket, hogyha nem oltatnak, akkor bizony a bulikáról is le kell mondani.   Vannak azonban olyanok, akiknek az első oltás után hosszú hetekkel sincs parti, és a védettségi igazolással járó szabadabb életre is hiába várnak.   A Pörgetőben ezúttal Magyarországon élő és dolgozó, tajszámmal rendelkező külföldiekkel beszélgettünk, akik közül sokan hetekkel a beoltásuk után is azért harcolnak az állammal, hogy megkaphassák az igazolást. Renczes Ágoston kollégánk elmeséli, hogyan küzd már hetek óta a védettségi igazolásért sikertelenül a magyar állammal, ami miatt végül a kislányával tervezett állatkertezésből is kimaradt. Antal Róbert-István a Magyarországon élő, de külföldi állampolgárságú kutatók helyzetéről beszél – az igazolás ugyanis a könyvtárakba, levéltárakba is kell.   De felelőssé tehető-e ezért a helyzetért jogilag a magyar állam, és alkotmányos-e a védettségi igazolványok rendszere egyáltalán? A podcast második részében Karsai Dániel alkotmányjogi és emberi jogi ügyekre szakosodott ügyvéddel beszélgettünk a védettségi igazolással kapcsolatos jogi és gyakorlati problémákról.   Az ügyvéd szerint az államnak egy ilyen kiélezett helyzetben jár a türelmi idő, de   ha egy hónapnál tovább késik az igazolvány az első oltás után, az már felróható a közigazgatásnak, bíróságon is támadható lehet.   Karsai Dániel az Azonnali felvetésére azt is elmondja: értelmezhetetlen alkotmányjogi szempontból Gulyás Gergelynek az a kijelentése, ami szerint augusztusig biztosan maradnak a korlátozások a védettséggel nem rendelkezők számára. Az ugyanis, hogy alkotmányosak lesznek-e a korlátozások a nyáron, a járványhelyzet súlyosságán múlik, azt pedig senki nem tudja előre megjósolni. És hogy milyen jelentősége van a nemzeti konzultációnak a nyitás szempontjából?   Miért támadhatóak Karsai szerint a védettségi igazolványok az Alkotmánybíróságon vagy akár Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán? A podcastból kiderül!   NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali  

A budapesti underground szórakozóhelyek közül néhány kultikus klub még mindig tartja magát – ezek közül több is Manek Gábor nevéhez köthető, és részben hozzá kötődik a Kolorádó fesztivál is, amely az utóbbi évek egyik legkedveltebb underground fesztiválja lett. A covidválság azonban nála is berántotta a kéziféket, a közel-keleti ízekkel operáló Dobrumba átállt az ételkiszállításra, a Kolorádót pedig gyakorlatilag vakon szervezik ők is, akárcsak a hazai rendezvényipar több szereplője.   Szerinte a járványhelyzet nemcsak anyagilag, de lelkileg is megterhelő volt, hiszen még   a vendéglátósok köreiből is érkezett olyan komment a kormány tétlensége kapcsán tett felszólalásukhoz, hogy „eddig lapátoltátok a pénzt, most kussoljatok”,   amiből szerinte az látszik, hogy „nagyon sok ember szemében a vendéglátás és a rendezvényszervezés az nem munka”.   A nyitás kapcsán úgy fogalmazott, hogy „egész kiegyensúlyozott voltam az elmúlt három hétben, mert végre lehetett valamit csinálni”, de egy   kissé fura komédiának érzi azt a helyzetet, amit a védettségi kártya okoz – az emberek szerinte ilyen helyzetben nem igazán ülnek be az éttermekbe.   Ennek ellenére Manek a lehetőségekhez képest a védettségi igazolvány bevezetését nem tartja hibás vagy rosszindulatú döntésnek.   Bár magánemberként sokkolta őt a terasznyitás napján a Madách téri Központ előtt megjelenő tömeg, annak örültek, hogy legalább tisztességes forgalmat tudtak realizálni, persze közel sem annyit, mint a járvány előtti időkben.   Az Azonnali kérdésére elmondta:   ők is kénytelenek árat emelni az éttermekben és a bárokban, átlagosan 15-20 százalékkal.   Ennek oka az elképesztően dráguló alapanyagok mellett az, hogy rengeteg saját megtakarításból, innen-onnan a túléléshez berakott pénzt kell kompenzálni, és az újranyitás miatt a vendéglátóiparban újra beköszöntú munkaerőhiány sem segít.   Nem csak ennek az eredménye, de az étteremtulajdonos úgy látja:   Berlinben ma már sok helyen olcsóbban lehet enni, mint Budapesten azonos kategóriában.   Szerinte „Bécsben egy éjjelnappaliban olcsóbb a pia, mint itthon egy nagykerben”.   Manek az Azonnalinak mondta el először, hogy   Budapest egyik legismertebb technoklubja, a Lärm új helyen nyit majd ősszel, amit úgy tűnik, hamarosan meg is fognak találni.   Természetesen nem mentünk el a Kolorádó fesztivál mellett sem, amelyet augusztus 11-én terveznek megtartani. Manek szerint a többi rendezvényszervezőhöz hasonlóan gyakorlatilag vakon szervezik a fesztivált, mivel semmiféle terv vagy megbízható információ nincs arról, hogy lehetnek-e nyáron fesztiválok, és ha igen, milyen szabályok szerint.   Mindezeken kívül szó esett még az oltási hajlandóságról, arról, hogy milyen lehet egy járványbiztos fesztivál, valamint arról is, milyen elképzeléseket vittek a kormánynak a vendéglátó- és rendezvényipar megsegítésére, és hogy ezeknek mi lett az eredménye.   NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali  

Thuróczy Szabolcs hazánk egyik legnépszerűbb színésze, akit olyan sorozatok és filmek főszereplőjeként is ismerünk, mint az Aranyélet vagy a Drakulics elvtárs, de Pintér Béla társulatának is oszlopos tagja. Markáns véleménye a világról ugyancsak ismert, ez a Helyzetnek adott interjújából is kiderül – azonban saját elmondása szerint is egyre nehezebb ma már bármiről beszélni a mindent átszövő politika miatt.   „A politikusok elhozták nekünk a fortyogó gyűlöletet, ami miatt úgy néz az ország egyik fele a másikra, mint gyújtogató a vizes szénakazalra”   – fogalmazott az Azonnali podcastjában. Szerinte elkeserítő, hogy szinte beszélgetni sem lehet már egymással normálisan, és aggasztónak tartja a dolgok menetét.    Thuróczy úgy gondolja: a jó művészet eljut az emberekhez.   Azon viszont szerinte is érdemes elgondolkodni, hogy a Kojotnak, amit az elmúlt tíz év egyik legjobb filmjének tart, miért nem volt mozibemutatója.   Nyíregyházi identitása mindmáig él, és nagyon szívesen jár vissza a szülőföldjére, mivel ott sokkal több nyugalmat és valós dolgot talál. Ugyanakkor nem gondolja, hogy ez a fajta identitás lényegében befolyásolná az ő művészetét – főleg, hogy lassan régebb óta él Budapesten, mint Nyíregyházán. Ennek ellenére azért három nap otthonlét után hajlamos visszatérni a régi szavajárása.   Thuróczy   reménykedik a nyárban, amely során mindenképp szeretné előadni a Bödőcs Tiborral közösen készülő „Meg se kínáltak” című monodrámát.   Pintér Béláékkal azonban elengedték a színpadot erre a nyárra, és csak szeptemberben fognak már csak játszani, mivel a tervezhetőség hiánya gyakorlatilag lehetetlenné tett minden előadást.   De hogyan jut el az emberekhez a valódi művészet? Hogy néz ki egy forgatás a járvány idején? Érte-e bármilyen hátrány az SZFE mellett való kiállása miatt? Ezekről beszélgettünk vele a Helyzetben.   NYITÓKÉP: Kleb Attila fotója alapján Vitárius Bence grafikája  

1886. május 1-én a Chicagoban 11 munkást megöltek egy tüntetés során, ahol amerikai dolgozók nyolcórás munkanapot követeltek. Innen indult május elsejének, a munka ünnepének a története, ami Magyarországra 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején tört be. Az összeomlóban lévő kommün díszletei között, az első világháború évei után sokezer felszabadult külvárosi munkás özönlött Budapest belvárosába, hogy a háború vége óta először szabadon ünnepeljenek.   Az Azonnali podcastjának, a Helyzetnek május 1-i különkiadásában a szerkesztőség két történészével, Antal Róbert-Istvánnal és Tóth Csaba Tiborral azt járjuk körbe, hogyan ünnepelte Magyarország és Románia május 1-ét a huszadik század során.   Szóba kerül, hogyan kerülte el a Rákosi-rendszer, hogy meztelen nős plakátokkal vonuljanak fel a munkások a majálisokon,   de beszélünk arról is, hogyan üresedett ki a munkások ünnepének tartalma teljesen a 20. századi totalitariánus diktatúrákban.   Tóth Csaba Tibor szerint a 19. századi munkásmozgalom követelései közül ma sok újra releváns, és ezt pont az amerikai techóriások dolgozói látják a legjobban.   A podcastban szóbakerül az önkizsákmányolás sajátosan magyar és közép-európai hagyománya is, valamint az, hogy miért volt hagyományosan erősebb a 20. századi munkásmozgalom Erdélyben, mint Románia többi részén. De tud-e valamit mondani a magyar ellenzék május 1-jén azon kívül, hogy „több pénzt”?   Csinálhatnak-e forradalmat a játékfejlesztők?   Hol jobb munkavállalónak lenni, Romániában vagy Magyarországon? A Helyzetből kiderül!   NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali